Lélek szerint

 

I

smét szól a próféta és azt kéri, halljuk meg az Úr igéjét (Ez 16,35-63)! Azért szól, hogy halljuk meg, és ne fordítsuk el Tőle a szívünket. Az Ő szavában van az élet, és a mi életünk attól függ, figyelünk-e Rá. Az Úr igéje most ítéletesen szól Isten népéhez. Meghirdeti a bűneik miatti büntetést. Miért? Mert rosszabbak lettek Samáriánál, akik teljesen elfordultak Istentől, és ebben az időszakban már fogságban vannak. Samária bálványimádó lett, pogány szokásokat gyakorolt, és Isten szavát már nem hallotta meg.  Már nem akart Isten akarata szerint élni, az Úr pedig megítélte. Olyan szomorú, hogy Júda, még romlottabb lett Samáriánál. Júdának kellett volna utat mutatni, és erre meg volt az esély, mert egy darabig nem úgy élt, mint ők. De egy idő után hozzájuk kezdett igazodni, átvette szokásaikat. Hűtlenné vált. És ezt nem a próféta, hanem Isten mondja. Az a lényeges Isten mit mond rólunk? Hogyan lát minket? Nem számít mások véleménye, csak az, amit Isten mond. Hogyan is élünk, mert Isten előtt az életvitel a fontos, Ő arra figyel és nem elsősorban a kultusz gyakorlására. Mert a kultuszt hideg szívvel, kapcsolat nélkül is lehet végezni.  Igen, külsőre minden szépnek tűnik, talán mindenki meg van velünk elégedve, de a szív már hideg. Lehet megszokásból részt venni az alkalmakon, lehetünk mi a legbuzgóbbak is, de ha a szívünk nem lángol Istenért, és ha nem úgy élünk, ahogy Ő kéri, az Neki nem elég.

Meglepő módon Sodomához hasonlítja az Úr Júdát. Elmondja mi volt a probléma vele. És ez nagyon megdöbbentő, mert pont úgy éltek, ahogyan ma mi. Hogyan? Jólétben! Kenyérbőségben, és gondtalan békességben voltak. Zavartalanul éltek, mindenük megvolt, csak magukkal és jólétükkel voltak elfoglalva. Isten megítélte őket, nem azért mert jólétben voltak, hanem, mert felfuvalkodtak. Nem adtak hálát mindazért, amijük volt az Úrnak, és nem támogatták a szegényt és a nincstelent. Úgy gondolták, amivel rendelkeznek, az csupán az övék. Elfelejtették, hogy mindent sáfárságra kaptak, arra, hogy szolgáljanak vele az Úrnak. Ezeket az igéket olvasva el kell gondolkodni, vajon a mai jóléti, önző társadalomra, hogy tekint Isten? Ez nem lesz megítélve?

Azonban az ítéletben is felragyog a kegyelem, kap esélyt a hűtlen Júda. De ez már kegyelem. Isten visszaemlékezik a szövetségre. Isten szövetséges népe Izráel, és Ő ezt nem feledi el. A szövetségért könyörül rajtuk. Örök szövetségre lép velük, és akkor bűnbánatra jutnak. Szégyenkezni fognak. Amikor az Úr kegyelmével találkozunk, nem tudunk mást, mint szégyenkezni bűneink miatt. Szégyelljük, hogy elszakadtunk, hálátlanok voltunk. A mi szövetségünk a kereszten köttetett. Amikor Istenhez jövünk a bűneinkkel, Ő mindig azért a keresztért, az ott bemutatott áldozatért könyörül rajtunk. Megbocsátom mindazt, amit elkövettél, igen, ott a kereszt tövében nyerhetünk bocsánatot. Jézusért megkegyelmez az Atya. És amikor ezt átéljük, hála támad a szívünkben. A kereszt jelzi, el is veszthetett volna Isten, de Ő a Fiúért megkönyörül. Ragadjuk meg kinyújtott kezét, és kövessük az új és élő úton a Fiút!

Az apostol komolyan figyelmezteti a Galatákat, hogy ha vissza akarnak térni a törvény útjára, azokra a törvény szava vonatkozik (Gal 4,21-31). Aki törvény alatt van az rabszolga. Isten előtt az ígéret fiai a szabadok. Kik a szolgák? Akik csak test szerint születtek, mint Hágár fia. Izmael nem az ígéret alapján született, hanem Ábrahám testi indulatából. Az ígéret fia Sárától született, ezért szabad. És ez azt jelenti, hogy aki a test útján jár, aki még nem született Isten Lelke által újjá, az szolga.  De ma nem vagyunk szolgák? Az ige szerint, aki nincs Krisztusban az szolga, mégpedig a test és a bűn szolgája.  A szolgaság azt jelenti, ki vagyok szolgáltatva valaminek. A bűn és a gonosz uralkodik rajtam, és nem tudom azt a jót tenni, amit Isten kér, vagy amit akarok. Hogyan lehetek szabad? Jézus Krisztus szabadítása által.

Az ige beszél Lélek általi születésről, mert nem elég test szerint születni. Akik még test szerint élnek, nem kedvesek Isten előtt. Azonban újjá lehetünk, kérhetjük Krisztus kegyelmét. Az ígéret gyermeke már kegyelemből él. Nem a test vezeti, hanem a Lélek. Figyel Isten akaratára és annak engedelmeskedik. Isten fiait Isten Lelke vezérli. És jó, amikor a Lélek vezet. Akkor igazán szabadok leszünk. Nem köt a világ, sem a szokásaink, le tudjuk győzni őket. A Krisztusban szabad ember már egyedül az Úrtól függ. Már nem a világ dolgai, a kívánságok határoznak meg, hanem egyedül az ige, az Úrral való élő kapcsolat. Jó az Úrhoz tartozva szabadnak lenni. Szabad vagyok? Tele van a szívem örömmel az Úr iránt? Örülök, hogy bizonyságot tehetek Róla. Ez a szempont vezet mindig?

Pál arra is rámutat, a test szerinti ember mindig üldözi a Lélek szerintit. Miért? Mert nem tudja elviselni a másik szabadságát. Úgy gondolja, hogy elég, ha beleszületik a vallásba, és annak a  szabályainak megfelel. Azonban Isten nem teljesítmény rendszer alapján foglalkozik velünk. Személyes és élő hit alapján, kapunk kegyelmet. Ő Krisztusban felkínálja, én pedig elfogadhatom. A test szerinti ember nem érti meg a Lélek szerintit.

Az apostol papírra vet egy fontos gondolatot: „De mit mond az Írás?” Ez a lényeg, azt keressük, mit mond Isten igéje? Tehát nem azt mondja, mit mond a hagyomány, egy lelki tekintély, vagy az ismerősök, mások, hanem azt, mit mond Isten igéje? Ez a legfontosabb, és mielőtt döntünk, cselekszünk, vagy véleményt alkotunk, keressük meg az ige válaszát. De valóban így teszünk?

Igénk megerősíti, hogy a szabad asszony gyermekei vagyunk, vagyis örökösök, Isten gyermekei. Ez fontos, amikor a világ felhőt borít elénk, lássuk meg, hogy gyermekek vagyunk, Isten gyermekei. És ez biztonságot jelent. Ez felold az aggódás alól. Aki ismeri az Atyát, tudja, hogy biztos kezekben van az élete. Mert Ő a gyermekeiről mindig gondoskodik.  Mivel annyiszor megtapasztaltuk ezt, emlékezzünk vissza az Úr korábbi tetteire, és akkor felragyog a világosság. Mert Isten tegnap, ma és mindörökké ugyanaz!

 

 

Milyen jó

 

 

1. Milyen jó, milyen jó, milyen jó. Jézus áldott szava oly gyógyító! Nékem szól az ige, szívem örömmel tele; milyen jó, milyen jó, milyen jó!

2. Szabadít, szabadít, szabadít: Többé bűn-bilincs engem nem szorít! Boldog, új életet én az Úrral kezdhetek! Szabadít, szabadít, szabadít!

3. Milyen szép, milyen szép, milyen szép! Ez a krisztusi új testvériség! Igaz, hű szeretet forraszt össze szíveket. Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

4. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű! És az út, melyre Ő hív, gyönyörű! Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át. Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

5. Jézus él, Jézus él, Jézus él! Vele járni és győzni, ez a cél! Bárhová küld az Úr, megyek, és hitem újul. Jézus él, Jézus él, Jézus él!

 

 

Isten áldásával.