Egyedül Krisztus

 

I

smét példázatban beszél az Úr Ezékielhez (Ez 15,1-8). A példázat népéről, Izráelről szól. Olyan jó, hogy még fogságban is szól az Úr. És a próféta bizonyságot tesz, hozzám szólt az Úr igéje. El tudjuk mondani, hogy szól hozzám az Úr igéje? Ahhoz, hogy szóljon az ige, olvasni kell. De ha már évek óta olvasom, van ilyen bizonyságtételem, szólt hozzám az ige? Megértettem, hogy most engem szólít, nekem van üzenete?

A szőlőtőke Izráel, Isten adta bele a világba, mégpedig azért, hogy különbözzön a többi néptől. A szőlőtőke más, mint az erdő fái, gyümölcsöt terem. Azért ültetik, hogy teremjen. Nem az a feladata, hogy másokhoz hasonlítson. Neki különbözni kell az erdő fáitól, a népektől. Ez Jézus tanítványaira is vonatkozik. Azért vagyunk a világban, hogy különbözzünk, mások legyünk, és felmutassuk az Úrtól való gyümölcsöket. Ha ugyanazt tesszük, ha ugyanúgy élünk, mint a világ, haszontalanná válunk. A szőlőtőke is, ha az erdőbe kerül, nem jó semmire. Mert nem arra teremtették, hogy sudár fa legyen. A tőke akkor tölti be a küldetését, ha az ültetvényben marad, és szőlőt terem.

Isten megítéli a terméketlen szőlőt. Ennek az ítéletnek a célja, hogy megtudják, hogy Ő az Úr.  A nép hűtlenné vált, más istenekben bízott, a fogságban majd rádöbbennek, hogy a bálványok nem tudnak segíteni. Ott fognak feleszmélni, hogy Isten az Úr. És csak Ő tud cselekedni. Izráel Istene, élő Úr, a világ teremtője. Ő a mi Urunk is. Egyetlen bálvány sem képes segíteni, mégpedig azért, mert a bálvány, nem él. Aki nem él, az cselekvőképtelen. Isten megengedi a kudarcokat, bajokat, hogy általuk jöjjünk rá, hogy Ő az egyedüli Úr. Nekünk az a legjobb, ha Őt keressük, és Őt szolgáljuk. Minden más a pusztulásba visz. Jó látni, hogy hűtlen népéről sem mond le. A prófétán keresztül keresi őket. Utánunk is jön az Úr, elhagyta a menny dicsőségét, hogy megkeressen. Magára vette a bűneinket, és meghalt a kereszten. Engedjük, hogy létrejöjjön a találkozás.

Pál őszintén leleplezi a hamis isteneket (Gal 4,8-11). Elmondja, hogy amiknek korábban szolgáltak, vagyis a korábbi életükben, ami vallást követtek, az nem Isten tisztelete volt. Nem Istennek szolgáltak, mert a bálvány, nem Isten. Minden népnek van valamilyen istene, sőt a legtöbb ember hisz valamiben, és ezek istennek mutatják magukat. Ez a megtévesztés, azonban ezek nem mások, mint a saját kivetítésünk terméke. Mivel az élő Istent nem ismeri az ember, istent gyárt magának. És ezzel jelzi, szüksége van valakire, mert magában fél, tehetetlen, reménytelen. Azonban ezek a hamis istenek, nem tudják megadni, azt, amire lelkünk vágyakozik. Lényünk magán hordozza Isten képmását, ezért, csak a Vele való kapcsolat képes békességet adni. A szívünk nyugtalan, amíg Istenben meg nem nyugszik. És csak az Istennel való kapcsolatban találunk nyugalmat.

Amikor hallották az evangéliumot, általa megismerték Istent. Pál azt mondja, hogy igazából Ő ismerte meg a Galatákat. Isten az, Aki megismer minket. Ő az, Aki utánunk jön. Mert igazából, mi addig nem is igazán törekszünk Őt megismerni, amíg be nem jelentkezik. Megyünk a magunk útján, élünk, ahogy tudunk, vagy ahogyan másoktól ellessük, eszünkben sincs az élő Isten. Ha valamit keresünk, az csupán egy vallás, de az élő Istent nem akarjuk. Lehet nem is tudunk Róla. Azonban az útkereséseink során is jön utánunk az Úr. Ad jelzéseket. Vagy az életünk nehézségeit használja fel, vagy egyszer csak elénk kerül a Biblia, kézbe vesszük, és meghalljuk a Szavát. Nincs nagyszerűbb annál, amikor halljuk az Urat. Rádöbbenünk, hogy van élő Isten, Aki szeret, és van szava hozzám. Ezt követően egyre jobban megismerjük, meglátjuk mit tett értünk, és mi a terve velünk. Mi a terve? Élő kapcsolat, az, hogy Őt szeressük, és képviseljük a világban.

A Galaták megismerték az Úr Krisztust, megtapasztalták hatalmát. Átélték, hogy Isten Krisztusban hatalmas erővel munkálkodik. Életek változtak meg, és indultak el követni Jézust. És most vissza akarnak térni az erőtlen elemekhez. Nem tudja felfogni, hogy annyi megtapasztalás, bizonyosság után, hogyan térhetnek vissza az élettelenhez? Hogyan lehet elfordulni Attól, Akiről megbizonyosodott, hogy él, és megtapasztalta saját életében a változást?  Hogyan lehet az, hogy babonákban hiszünk? Vagy félünk, ha egy macska átmegy az úton előttünk, vagy a csillagok állásától várjuk életünk jobbra fordulását. Aki igazán megismerte az Urat, és ápolja Vele a kapcsolatot, az már nem akar vissza menni azokhoz a dolgokhoz, amik ismét megkötözik. Mert a gonosz kínálata megkötöz, bármilyen szépen tálalja is azt.

Meg kell látnunk, a gonosz mindent megtesz, hogy visszaédesgessen magához. Gyakran ezt nem nyíltan teszi, hanem szép vallásos szokásba csomagolja bele. Miért ne tennénk meg mi is, amit mások. Olyan szép szokás, miért ne fognánk össze másokkal, hisz egy Isten van. Igen, egy Isten van, a Biblia Istene, de nem mindenki Őbenne hisz. Nekünk nem egy vallásgyakorlatra, hanem élő Istenre van szükségünk. Sátán ezt nem akarja. El akar vonni Krisztustól. Vissza akar terelni az önmegsegítés útjára. Ne feledjük, azért kiáltottunk Istenhez, mert nem tudunk, magunkon segíteni. Egyedül Krisztus ment meg! Ő a szabadító!

 

 

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

 

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom.

Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyel-

mednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felsé -

gednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel

szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban,

És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

 

 

Isten áldásával.