Megtisztulás a bűntől

 

E

zékiel ismét monumentális találkozást él meg Istennel (Ez 8,1-18). Az Úr megragadja és Jeruzsálembe viszi a prófétát, és szemei elé tárja mindazt, ami a falakon belül történik. Belülről mutatja meg azt a valóságot, ami miatt az ítélet megérkezik. Az emberek a templom csodálatos építményét látják, azt gondolják, az történik a falakon belül, amit Isten mondott, hogy tegyenek. Most kiderül, hogy a falak mögött iszonyatos bálványimádás van. Mi van belül a szívünkben? Mi van az életünk, mások előtt nem látható területén? Mi van az épületek mögött, milyen élet? Isten azt is látja, amit mások nem.

Nagyon megdöbbentő, hogy Jeruzsálemben a templomban Istent ingerlő bálvány van. Istent ingerlik, ahelyett hogy dicsőítenék. Dicsőítem, vagy bosszantom Istent? Mivel bosszantják? Olyan élettel, ami nem Isten akarata szerint halad. Megtűrik a bálványokat, és a belőlük fakadó bűnös életformát. Istent mindig a Neki engedelmeskedő élet, törvényeinek a megtartása dicsőíti. Az ember ezen változtatott, az engedelmesség helyére a kultuszt, a külsőségeket helyezte, és nem figyelt az élet minőségére, tisztaságára. Azonban Isten a tisztaságra, a szent életre teszi a hangsúlyt. Nem fejeződik be a hitünk a megtéréssel, hanem a megszentelődésben folytatódik. A megszentelődés pedig Krisztus hasonlatosságára való formáltatást jelent. Az Úr letisztítja rólam a bűnt, és Krisztus természetét formálja ki bennem. Krisztust követve elhagyom a bűnt.

Isten beviszi a résen át a falon belülre a prófétát, és feltárul a bűnök mélysége. Mi van az ajtón belül? Bálványoknak való tömjénezés, ami utálatos az Úr előtt. Miért teszik? Mert nem Istené a szívük. Nem ismerik Őt, és azt gondolják, nem látja őket az Úr. Micsoda sötétség azt gondolni, lehet olyan hely, ahol az Úr nem lát minket. Az Úr Jézus eljött, és ahol megjelenik, ott a sötétségben fény ragyog. Mert Ő a világ Világossága. Ahová nem engedjük be, ahol nem Őt imádjuk, ott marad a sötétség. Krisztus dicsőítése, és követése nélkül bálványok töltik be a szívünket. A szív nem marad üres. Valamilyen vallásra, kultuszra szüksége van. Ha nem Jézus uralkodik, és nem az élő hit tölti be lényünket, bejutnak a bálványok. A bálványokat pedig a világ szokása, és annak életmódja követi. Most még az Úr kegyelme, a Szentlélek ereje által mindent kidobálhatunk életünkből, ami nem Isten akarata szerint való. Ne tömjénezzünk, senkit és semmit, szavakkal sem, hanem kövessük az Úr Jézus Krisztust!

Pál apostolon keresztül hatalmas munkát végzett az Úr (Gal 2,1-10). Sok néphez eljutott a drága hír, Jézus él! Sokan átélték a feltámadott Jézus hatalmát, személyes kapcsolatba kerültek az Úrral. A hit, kapcsolat a Feltámadottal. Mindez azt is megmutatta, az evangélium mindenkié, nemcsak a zsidóké, nemcsak azoké, akik valamilyen hitbeli előképzettséggel rendelkeznek. Jézussal mindenki találkozhat, aki hittel jön, aki átéli, hogy kegyelemre van szüksége.

Pál felment Jeruzsálembe, hogy bizonyságot tegyen az Úr pogányok között végzett munkájáról. És ehhez a legjobb Titusz jelenléte. Ő görög volt, és hogy, most Krisztus követője, jelzi, az evangélium kilépett a zsidók közül a pogányok közé. Az Úr Jézus Krisztus a pogány embereket is újjá akarja szülni. Isten azt akarja, hogy minden ember hallja mit tett Ő érte. Isten a Fiát adta oda ezért a világért, és aki hisz Őbenne, annak örök élete van. Nem számít melyik nép tagja, vagy milyen a bőre színe. Az sem lényeges a társadalom melyik területén foglal helyet. Aki hallja az Ő hívását, és elindul követni, mert új és örök életre kívánkozik, az kegyelemből megkapja. A kereszt minden ember lehetősége, mindenki feltekinthet rá hittel.

Pál elmondja, Isten nem nézi az ember személyét. Nem az alapján tárgyal velünk, mint a világ. A világban az a fontos ki milyen pozícióban van, milyen a gazdasági élete, milyen anyagi javakkal bír. A világ személyválogató, a jobb módút, a vezető pozíciójút kiemeli, míg az egyszerűt, a szegényt háttérbe szorítja. Az Úr Jézus azonban mindig azok között forgolódott, akik a maguk erejéből nem tudtak életükön fordítani. A betegek, a szegények, a kivetett bűnösök közé vitte, Isten szabadító hatalmát.

Pál megállapítása, ami tapasztalaton nyugszik, reménységgel tölt el minket is. Azt üzeni, jöhetünk Urunkhoz, bűneinkkel együtt. Letehetjük azokat a kereszt tövébe, és új élettel mehetünk tovább. Jézusban újra lehet kezdeni. Van szabadítás, és van újrakezdés. Lehetséges Vele egy másfajta élet.

Az apostolok Pállal való találkozójuk alatt meglátták, hogy Pál által ugyanaz az Úr munkálkodik a pogányok között, Aki Péter által a zsidók között. Isten munkálkodik. Neki fontos minden ember, és azt akarja, hogy mindenki megtérjen. Természetesen nem formális megtérésről van szó. Nem attól leszünk élő hitű tanítványok, hogy megtartunk vallásos szokásokat, elmondunk egy kötött imát. A megtérés azt jelenti, Jézus újjá szült, és új emberré tett. Most már elhagyom a bűnt, és követem Őt!

 

 

 

JÉZUS, TE ÉGI SZÉP

 

 

1.  

Jézus, Te égi szép tündöklő fényű név,

Legszentebb énnekem e föld ölén.

Benned van irgalom, erőd magasztalom,

Terólad zeng dalom, ragyogj felém!

2.  

Az élet száz veszély, én lelkem, mégse félj,

Míg Ő hord karjain, hű Mestered!

Elhagynak emberek, mit árt, ha Ő veled,

Töröld le könnyedet: Jézus szeret!

3.  

Akaratod nekem mutasd meg szüntelen,

Ne rejtsd el, mesterem, tetszésedet!

Vezérelj így magad, mutasd meg utadat,

Idegen tájakon jár gyermeked.

4.  

Tisztíts meg teljesen, szentelj meg, hadd legyen

Fényedből fénysugár az életem,

Míg a homályon át a lelkem otthonát,

Világosságodat elérhetem.

 

 

Isten áldásával.