Dicsőítsük az Urat!

A

 zsoltáros Istenhez fordul, a fogságban lévő népért (Zsolt 80,1-81,17). Úgy keresi fel, mint a nép Pásztorát. Olyan, mintha kihallgatást kérne, nem vagyok méltó, hogy magad elé fogadj, de kérlek hallgass meg. Bűnbánat, méltatlanság, és remény jelenik meg. Tudja, hogy azt érdemelnék, ha Isten elutasítaná őket, de ismeri, tudja, hogy Ő Izráel pásztora, ezért fordul Hozzá. A Pásztort kéri, hogy hallgassa meg és szabadítsa meg őket. Ászáf, Istent pásztorként ismeri, és így fordul Hozzá. Mi már tudjuk, hogy Ő valóban pásztor, a jó Pásztor, Aki Jézusban eljött, hogy megkeresse az elveszett, bűnös embert. És nemcsak Ő keres fel, hanem az bűnös ember is odamehet Hozzá, és kérheti segítségét. Mi is jöhetünk Hozzá, és jöjjünk is. Bárhol tartson az életünk, jöjjünk Hozzá és kérjük szabadítását.

Nem maga igyekszik tenni valamit népéért, hanem Istent kéri. Tudja, hogy csak Ő állíthatja őket helyre. Bár ismernénk az Urat, és hinnénk, hogy Ő helyre tud állítani. Ehelyett máshol keresünk segítséget. Emberi megoldásokban reménykedünk, amik inkább a pénzünket viszik el, mintsem teljes megoldást adnának. Helyreállítani csakis az Úr tud. Nemcsak az egyes problémát orvosolja, hanem az egész életünket rendbe rakja. Aki Hozzá fordul, teljes élet átalakuláson megy keresztül. A zsoltáros tudja, ha Isten beavatkozik, akkor megszabadul a nép. Amikor Isten cselekszik, megváltoznak a dolgok. Akkor elgördül a kő a sírról, feltámad a Fiú, és élet és üdvösség jelenik meg a földön. Isten ma is hatalmasan cselekszik.

Ez a zsoltár már az Isten által elküldött Megváltóról beszél. A Csemete nem más, mint az Úr, Aki megváltja népét. Isten elküldte a Szabadítót, egyetlen Fiát, Aki életét adta, hogy mi újat kezdhessünk, és örök életünk legyen.

A népet örvendezésre szólítja fel. Még nem jött el a szabadítás, de már most ujjongjanak Istennek, és dicsőítsék Őt! Miért? Mert Isten a lényeg. Őrá van szükség a fogságban is. És ne csak azért forduljunk Hozzá, mert várunk valamit. Dicsőítsük Önmagáért! Keressük Őt jelenlétéért, azért, mert a legfőbb jó Vele lenni. Az Úr Jézus sokat tartózkodott az Atya jelenlétében, ebből nyerte az erőt, az útmutatást.

Isten hangsúlyozza, hogy a nyomorúságban segítségül hívták és Ő megszabadította őket. Igen, ott ahol vagyunk, a lehetetlen helyzetben, a nyomorúságban forduljunk Hozzá. De Hozzá kell fordulnunk, mert amíg nem hívjuk, nincs segítség. Miért? Mert Isten megvárja, hogy valóban Őhozzá forduljunk. És ezt úgy tegyük, hogy megvalljuk, más nem tud segíteni, ezért Tőle várjuk a megoldást. Amíg nem hívjuk segítségül, addig azt jelezzük, Nélküle is meg tudjuk oldani, vagy találtunk más segítséget. Isten azt akarja, hogy minden mást vessünk el magunktól, és kizárólag Benne bízzunk. De ne csak addig, amíg megsegít, hanem azt követően is. Ezért helyezi a szívünkre, ne legyen nálunk idegen Isten, és ne hajoljunk meg senki más előtt, csak egyedül az élő Isten, Jézus Krisztus atyja előtt. Jó elcsendesedve átgondolni, ki és mi előtt hajolok meg? Van-e idegen Isten nálam, van-e valami olyan eszköz, eszme, vagy személy, akitől várom a segítséget. Mindent távolítsak el, hogy Ő maradjon egyedül, mert nincs más Isten az Úron kívül. Ne engedjük magunkat megtéveszteni. A világ igyekszik olyan személyt produkálni, aki megoldást kínál mindenre, ne higgyük el, hanem egyedül Jézus Krisztusban bízzunk. Ő a Megváltó, és nem lesz más!

A gyülekezet rendjét fogalmazza meg az apostol (1Tim 5,3-25). Itt másképp mennek a dolgok, mint a világban. A hívő ember, felelős családtagjaiért. Az özvegyekről elsősorban a családtagoknak kell gondoskodni. Nem lehet kihasználni a gyülekezet tagjait, nem lehet visszaélni Isten kegyelmével, és a szeretettel. Hangsúlyt fektet az apostol ezeknek a dolgoknak a rendezése közben arra, hogy minden másképpen és jobban menjen a gyülekezetben, a hívők között, mint ahogy a hitetleneknél van. A hívők élete példa a nem hívők előtt. Megmutatják, hogy lehet másképp, lehet egymás terhét hordozni, mert erőt kapunk az Úrtól a hordozásukra.

A magára maradt ember élete sem értéktelen, mert Krisztus életét adta érte. Ezért ő is hasznos tagja a gyülekezetnek, és aki Krisztusban van, az tud  magával mit kezdeni. Pál elmondja mit tehet az egyedül élő ember. Érdekes módon nem egy tévé, vagy számítógép beszerzésével igyekszik az egyedüllétet orvosolni, hanem imádságra serkenti őket.  Aki egyedül van, szabad idejét Isten országára fordíthatja. Isten országára hangolódva a menny áldását, Isten üzenetét lehet átvenni. Figyeljünk az Úrtól érkező hírekre, és ne a világ hírei foglaljanak le. Sátán mindent megtesz, hogy ne legyen időnk az Úrra, ezért zúdítja ránk a sok információt. Pál azt üzeni, van mivel foglalkozni, Isten rendelkezésünkre áll. Beszélhetünk Vele, és beszélhetünk Neki azokról, akiket szeretünk, akiknek elakadt az élete, akik még nem ismerik Őt.

Aki nem tud éjjel aludni, mert kerüli az álom, imádkozhat. Istennél nincs éjjeli szünet. Ő nem mondja, hogy hagyjuk egy kicsit pihenni. Az Ő ajtaja mindig nyitva áll az övéi előtt. És mindazok előtt, akik Rá vágyakoznak, akik szeretnének Vele lenni.

Hangsúlyozza, hogy ne legyen Timóteus részes más bűneiben. Ha a másik nem hajlandó változtatni, azzal nem tud mit kezdeni, de határolódjon el tőle. Ne értsen vele egyet és ne támogassa. Bizony ma gyakran a békesség kedvéért részesek vagyunk a bűnben. Urunk, segíts, hogy mindig bátran vállaljuk akaratodat, igédet!

 

 

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

 

1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség.

Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Tel-

jes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népek-

nek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.

4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak ő

teljessége: A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szelek-

nek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet, Megszentelőmet s

erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő szerző

okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.

8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor imád-

lak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.

 

Isten áldásával.