Belső

 

D

ávid Júda királya lett, Hebrónban uralkodik, de mivel a többi törzs még nem ismerte el királyának, magában van (2Sám 3,1-39). Saul háza Abnér vezetésével ellenáll Dávidnak, nem akarják elfogadni, hogy Dávid egész Izráel királya, mert őt választotta Isten. Ismét egy Góliát ellen kell Dávidnak harcolnia, mert nemcsak nem fogadják el őt, hanem harcolnak is ellene. A gonosz mindent megtesz, hogy akadályozza Isten munkáját, és pusztítsa népét. Hiszen most a testvérnép fordul Júda ellen. Sátán testvérháborút szít. Azt olvassuk, hosszúra nyúlt a háború. A testvérharc sokáig tart. Sátán elnyújtja, sikerül egymás ellen hangolni az embereket, és mélyíteni az ellentétet. A háború nem old meg semmit. Több sebet és fájdalmat okoz. Semmilyen szintű háború nem hoz megoldást. Mi a megoldás? A megbocsátás, elengedés, és Isten akaratának a megismerése és elfogadása. Ha valóban keressük Istent, és elfogadjuk az akaratát, elkerülhetjük az egymás elleni harcot.  Isten népének mindig fel kell ismerni, hogy Isten országában nem úgy mennek a dolgok, mint a világban. Köztetek ne úgy legyen. Meg kell tanulnunk, elengedni, kicsinek lenni, és akkor átéljük az Úr munkáját.

A gonosz terve nem válik valóra, nem tudja Dávidot elgyengíteni, mert az Úr van mellette. Dávid megerősödve jön ki a harcból. Isten elhívott eszközét nem lehet eltávolítani. Isten terve megvalósul támadások ellenére is. A gonosszal vívott harcban megedződik Isten gyermeke. Ne féljünk, ha a gonosz támad, az Úr azt is javunkra fordítja, megerősít általa. A kicsi, gyenge országrész egyre erősebbé válik, a harcok megedzik, a nagyobbik országrész pedig gyengül.

Dávid is megedződik, türelmessé válik. Isten formálja az övéit, minden élethelyzet iskola, ami által az Úr egy újabb szintre akar eljuttatni. A nehéz időszak által Isten újabb osztályát végezhetjük el. Dávid nem ragadja erőszakkal magához a hatalmat. Nem öleti meg Abnért, hanem tárgyal vele. Arra törekszik, hogy életét látva ismerjék fel Isten elhívását Izráel fiai. „Nem hatalommal és nem  erőszakkal, hanem az én Lelkemmel”, olvassuk Zakariás könyvében (4,6)! A Lélek működését látjuk Dávid megnyilvánulásaiban is. Ő nem akarja Abnért, az eddig ellene dolgozó hadseregparancsnokot eltávolítani. Nem ellenséget, hanem testvért, és kiváló katonát, parancsnokot lát benne. Amikor Jóáb megöli Abnért, nem örül, hanem meggyászolja. Nem azt látja, végre szabad az út, hanem fáj neki, ami történt. Dávid tudja, hogy Isten előtt nincs akadály, és Neki nem kell a magunk eszközeivel besegíteni. Mert ez a segítség csak nehezíti a dolgunkat. Isten hatalma elegendő.

Folytatódik a farizeusokról szóló rész, mégpedig azért, hogy a tanítványok vigyázzanak, nehogy ők is farizeussá váljanak (Mt 23,13-36). Ezért egy „jaj” sorozatot mond az Úr. Igen ez a sorozat nekem és nekünk szól. Bár ezt nem szeretjük magunkra érteni, azonban az ige hozzánk szól. Isten minden igéje hozzám szól. Az Úr az övéit szólítja meg, mert még a farizeus is megtérhet. Ha idejutunk is van lehetőség a változásra. Az a kérdés akarunk-e változni, vagy ezt az állapotot természetesnek vesszük, esetleg úgy belemerevedtünk, hogy nem is akarunk változtatni?

Mit jelent a farizeusság? Az Úr Jézus képmutatóknak nevezi őket. Ezzel rámutat, hogy olyanok, mint a korabeli színészek, akik eljátszottak egy szerepet, de ők nem voltak azonosak ezzel a szereppel. Amikor véget ért az előadás visszatértek valódi énjükhöz. Ezzel az Úr rámutat, minket is fenyeget az a veszély, hogy a hitünk csak egy jelmez, amit időnként magunkra öltünk, de egész lényünket nem hatja át. Az Úr azért beszél erről, hogy elcsendesedve tekintsünk bele Lénye tükrébe és vizsgáljuk meg magunkat. Most még levethetjük szerepünket, és kérhetjük Urunkat, hogy egész szívünket tegye újjá. Az Úr nem színészeket keres, hanem tanítványokat hív el.

Azt is megtudjuk, miért probléma a farizeusság. Azért, mert elzárhatjuk mások előtt a mennyek országát. Ha csak látszat keresztyének vagyunk, azzal elzárhatjuk mások előtt az Istenhez vezető utat. Miért, mert azt mondják az emberek, hogy ilyenek Isten nélkül is tudunk lenni. Ahhoz, hogy eredményes legyen a bizonyságtételünk, szerep nélkül kell hitünket megélni. Fontos, hogy valóban azok legyünk, akiknek mutatjuk magunkat. A hit nem egy szerep lejátszása, hanem lényünk mély rétegéből fakadó valóság.

Urunk a belső tartalomra teszi a hangsúlyt. Az a lényeg, hogy mi van belül a szívünkben. Isten országa nem a szép külsőre épít, hanem a belső tartalomra. A külső megtévesztő is lehet, azonban a belső mindig a valóságot mutatja. Mert minden a szív tartalmából származik. A sír is szép kívülről, azonban a tartalma már egyáltalán nem szép. Az egyház belülről, belső tartalmában kell, hogy szép legyen. Isten gyermekei olyan belső tartalommal rendelkeznek, amilyennel a világ nem rendelkezhet. Ez a tartalom pedig az újjászületés által kapott új élet. Ebben már nincs helye a bűnnek, a gonosz azon tartalmainak, amik e világot tönkreteszik. Isten országának tartalma jó, áldás.

Az ige arra bátorít, hogy először a belsőt tisztítsuk meg. Ne elégedjünk meg külső változással, hanem törekedjünk a belső megújulásra. Ez pedig megtisztulással kezdődik. Nincs megújulás megtisztulás, a bűn eltávolítása nélkül. Tele edénybe nem lehet új tartalmat önteni. Ahhoz előbb, ki kell önteni azt, ami eddig benne volt, és ha ez megtörtént, jöhet az új tartalom. Az Úr nem a régire akar új külsőt szabni, hanem előtte a belsőhöz akar nyúlni. Ne az életkörülmények megváltozását várjuk, hanem inkább a szívünk változását. A belső megtisztulása kihat a külsőre is.

Keményen beszél az Úr, kígyóknak és viperafajzatoknak nevezi a farizeusokat, de mindezt érdekükben teszi.  Segíteni akar rajtuk. Azt szeretné, hogy ne a gyehennára jutnának, hanem az életre. Ehhez igét küld nekik. Az Úr szolgái hirdetik az igét, és ha magukra alkalmazzák és komolyan veszik, életre juthatnak. Isten az igén keresztül munkálkodik.

 

 

Szívemet hozzád emelem

 

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; :/: És meg nem szégyeníttetem,

Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok

pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Mi -

ken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd élete-

met, Mert benned bízom, Úr Isten.

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely

megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy ke-

gyességedet, Én Istenem, megtekintsed.

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényi-

re; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában meg-

tartja.

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gon-

dot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnö-

met bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben.

Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség

hagyatik.

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit.

Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a

tőrbül.

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énné-

kem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül;

Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül!

 

 

Isten áldásával.