|
N |
emcsak megsiratta Dávid Sault és fiait, hanem még siratóéneket is mondott (2Sám 1,17-27). Ebben fejezi ki fájdalmát. Mennyire krisztusi jellemzőket látunk benne, nem örvend, hogy végre megkapta méltó büntetését, hanem fáj neki, hogy így kellett meghalniuk. Fáj neki a vereség, amit Izráel népe elszenvedett a filiszteusoktól. Hasonló érzések vannak benne, mint amikor Góliát legyőzésére készült. Akkor is Isten nevének gyalázása indította arra, hogy kiálljon a filiszteus harcossal. Amikor Isten népe tehetetlen és gyáván visszahúzódik vagy vereséget szenved, a gonosz mindig diadalt ül. Azt gondolja Istent is legyőzte. Gúnyolja az Urat. Ma sincs másképp, a keresztyének félénk visszahúzódása, kudarca vagy veresége sátánt Isten nevének gyalázására indítja. A világ előtt hirdeti, Isten tehetetlen. Ne higgyenek Benne, bízzanak inkább magukban. Dávidnak mindez fájt, nekünk is fáj? Minket is bánt, amikor a világ gúnyolódik Istenen?
Dávid a sok üldözés ellenére sem ellenséget lát Saulban, hanem a királyt, Isten hősét. Nem azon ujjong, hogy végre meghalt, és nem a trón azonnali megszerzésére törekszik, hanem meggyászolja Sault és fiait. Nem a gonoszságait hangsúlyozza, nem a hibáit teszi szemlére, hanem a hősiességét domborítja ki. Nem arról beszél, mennyit kellett szenvednie, mennyi rosszat tett neki Saul és hogyan hátráltatta. Sasokhoz és oroszlánokhoz hasonlítja őket. Mit tudok mondani a másikról, az ellenfelemről, a rosszakarómról? Arra is ügyel, hogy az ellenség se gyalázhassa őket, ne örüljenek a filiszteusok lányai, és ebben már benne van az az üzenet, hogy Sault ugyan megölték, de Istent nem győzték le. Ne örüljenek, mert vereségre vannak ítélve. A világ előrenyomulása láttán tudjuk-e azt mondani, nem a sátáné, hanem Krisztusé a győzelem? Nézzünk fel Rá, merítsünk erőt Belőle, és hittel szálljunk szembe a gonosszal.
Dávid kitér Jónátánnal való barátságára is. Jónátán segítette Dávidot, és ez megrendítő, lemondott előre a trónról, és azt támogatta, aki majd az ő helyére kerül. Még az apjával szemben is kiállt Dávid mellett, mert volt Istentől való látása. Amikor Isten Lelke tölti be a szíveket, nincs versengés, féltékenység és harag. Akkor önzetlen segítség van, mert látjuk, hogy mindketten Isten harcait harcoljuk. Isten országában nem a pozíció lényeges, nem az, hogy hol vagyok, ki a nagyobb, hanem az Úr ügyének szolgálata. Jónátán ezt látta meg, mindketten Isten országáért küzdenek. Mindkettőjüknek Isten a királya, így azután lényegtelen kinek milyen a pozíciója. Sőt Isten országában nincs pozíció, ott csak szolgálat van.
Szinte adják a kilincset egymásnak Jézusnál a különböző vezetői csoportok képviselői (Mt 22,34-40). Nagyon sürgős lett nekik Jézus kérdezése. Azonban ez a sürgés nem saját égető kérdéseik miatt van. Nem azért jönnek, mert rájuk telepedtek bűneik, és segítséget remélnek. Úgy jönnek, mint akiknél minden rendben van, Jézust akarják vizsgáztatni Isten, a világ Teremtője az életük Gazdája eljött hozzájuk és vizsgáztatják. Annyira megdöbbentő ez a lelki vakság. Kezükben van a Biblia mégsem látnak. Vajon mi látunk? Segítséget kérni jövünk? Egyáltalán fontos nekünk Isten? Telik fölöttünk az dő, látjuk már, hogy ez le is fog telni. Tapasztaljuk az öregedés problémáit, egyre több betegség jelenik meg, oda visz ez Jézushoz? Kérdéssé válik, mi lesz ha meghalok? És hogyan halok meg? Mit mond Isten az életemre?
A farizeusok még mindig az elméletnél tartanak. Melyik a nagy parancsolat a törvényben kérdezik, nem látták meg maguk előtt a Törvényadót, az élő Istent. Vizsgáztatnak, holott azt kellene kérdezni, mit mondasz Uram az életemről? Mi a véleményed megáll az életem Isten mércéje szerint? Mi mit kérdezünk?
Az Úr Jézus a nagy parancsolatot mondja el, rámutat a helyes sorrendre és a gyakorlatra. Akkor felelünk meg Istennek, ha Ő tölti be a szívünket, ha Őt szeretjük. Az Úr Istent állítja az első helyre, és ezzel önvizsgálatra késztet. Ő a tükör, Akibe beletekintve megláthatjuk, kié is a szívünk. Mert amikor az Úr a nagy parancsolatot eléjük tárja, úgy teszi, hogy önkéntelenül fel kell tenni a kérdést, valóban szeretem Istent teljes szívemből? Ez a lényeg? Ki áll az első helyen nálam? Én, mert alaptermészetünk szerint, én vagyok az első. Azért jött az Úr Jézus, hogy erre rádöbbentsen, és elvégezze a cserét. Azt akarja, hogy szálljunk le önként a trónról és adjuk át azt Neki. Jó ha meglátjuk, életünk minden problémája a rossz sorrendből fakad. Én vagyok az első, második a felebarát, és Isten az utolsó. Ez kihat a mindennapi életünkre, önzők vagyunk, mindent magunknak akarunk.
Azonban most még megváltozhat a sorrend. Átengedhetjük az első helyet az Úrnak. Meglátjuk micsoda változás lesz ez. Ha Isten az első, és Őt teljes szívemből szeretem, megváltozik a másik emberhez való hozzáállásom is. Ha Isten iránti szeretet hajt, akkor már azt kérdezem, mi a terve velem? Mit is akar Ő általam ebben a világban elvégezni. Már nem az lesz a sláger, mit akarok én, hanem mit akar az Úr. Most már megkérdezem, hogy Ő mit szól hozzá, és csak akkor teszem meg, ha ez egyezik az Ő akaratával, írott igéjével.
Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bíz-
zam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több
hittel, ó, Uram.
2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd
szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem
semmiben.
3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;
Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ en-
gemet?
4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.
A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroska-
dok.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak
úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd lé -
gyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj
meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése