Ne akadályozz!

 

D

ávid menekül a király elől (1Sám 21,1-16). Meg akarják ölni, és nem lát más esélyt az életben maradásra, mint a menekülés. Van, amikor az ember menekül, mert nem tudja magát biztonságban, nem lát esélyt a túlélésre, ezért úgy dönt, jobb elmenni máshová. Azonban a nehéz és életveszélyes időben is jó átgondolni a menekülést, hová is megyek? Nem mindegy hová menekül az ember, hol keres oltalmat. Milyen csodálatos, hogy a Biblia választ ad erre. Náhum próféta elmondja, az Úr menedék, oltalom a nyomorúság idején. Az övéinek Isten menedéket nyújt. Dávid elhívott, felkent király, így bízhat az oltalomban Dávid. Sámuel felkente és ez jelzés, Istennek terve van az életével, így nem kell Saultól félni.

Dávid azonban fél és menekül, a félelme viszi, és nem is látja, merre megy. Így mentek el otthonról az éhínség idején Naomiék is. Milyen tragikussá is vált az életük. Át kell gondolnunk hová is megyünk. Naomi és családja pogány földre ment, Dávid is a filiszteusokhoz. Akik ellen harcolt, most azoktól vár oltalmat. Ha nem figyelünk, hanem a félelemre bízzuk magunkat, ilyen dolgok kerekedhetnek ki. Mert milyen bizonyságtétel az, ha Isten ellenségeitől várom az oltalmat, és nem az Úrtól. Dávidot most nem látjuk imádkozni. Nem keresi az Urat. A Góliát felett győzelmet arató hős, most fél Saultól. Azonban ne feledjük, mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk. Nézzünk a keresztre, és lássuk meg Jézust. Nem menekült el sem előle, sem róla, vállalta értem és értünk a meghalást. Áldott legyen az Ő szent neve.

Dávid a nóbi szentélybe menekül, ahol a pap ad neki kenyeret, ez is jelzés, bízzál az Úrban, mert neki gondja van rád. Fegyvereket kér, tehát most nem az imádságban, nem az Úr nevében bízik. Amikor kiállt Góliát ellen, elutasította Saul fegyverzetét, és csak az Úr nevére, erejére támaszkodott. Most lecseréli saját fegyverzetét, a kardban bízik. Soha ne adjuk fel az Úrban való bizalmat. Mert Ő ma is csodákat cselekvő Isten. Talán mondjuk is ezt, de hisszük is? Hisszük, hogy az Úr ma is gyógyít és szabadít?

Az ellenségeihez menekül Dávid. Milyen megalázó és rossz bizonyságtétel. Akitől rettegtek, az most bolondnak tetteti magát. Oltalmat keres Dávid, de még jobban fél, amikor kiderül, hogy kicsoda. A magunk választotta oltalom soha nem ad biztonságot. Ha mi keresünk oltalmat, még jobban félünk. Azonban minden helyzetben figyelhetünk Urunkra, Ő meg tud oltalmazni, és megmutatja azt is, hogy találunk oltalmat.  Megmutatja, hol fog Ő gondoskodni rólunk. Illésnek is elmondta hová menjen.  A Kerit-patak mellé küldte az Úr, és ott megtapasztalta az Ő segítségét. Az Úrnál nincs nagyobb segítség, és nincs más oltalom. Az Ő neve csodálatos.

Az Úr Jézus már az előző szakaszban is a mennyek országára tette a hangsúlyt (Mt 19,13-15). Ezt mutatja be, és elmondja, mindennél többet ér, mindent megér. Talán furcsán hangzik ez, mindent megér, hiszen tudjuk, az üdvösség ingyen kegyelemből van. És ez így igaz. Azonban azt is látjuk, hogy Isten országa csak úgy lehet a miénk, ha érte mindent elhagyunk. Ott hagyjuk a világ értékeit, és Őt választjuk. Pál kárnak és szemétnek ítélte mindazt, ami korábban nagy értéket jelentett a számára. Azonban mindezt odahelyezte Jézus mellé, és meglátta mi is az örök érték. Rádöbbent, hogy a földi karrier sem ér semmit, mert ha ezekért elmegy Jézus mellett, lemarad az üdvösségről. Oda tudok-e mindent adni, Jézusért?

Gyermekeket visznek Jézushoz, és ez csodálatos. Meglátják Jézusban Istent, az Ő áldását, és ezt a gyermekeikkel is közölni akarják. A szülő legfontosabb feladatát látjuk itt, odavinni a gyermekeket Jézushoz. A legnagyobb ajándék, amit tőlünk kaphatnak, ha megismertetjük velük az Urat. Ez az igazi életrevaló felkészítés. Nem egyedül, hanem Jézussal kezdhetik meg az életet.

A tanítványok rájuk szóltak. Miért? Úgy gondolták a gyermekek nem érthetik Jézust. Meg azután Jézus király lesz. Olyan szomorú, hogy ők nem értik Jézust, és erről nincs is tudomásuk. Akadályt jelentenek mások előtt. Nem vagyok én is akadály?

Jézus azt mondja, engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket.  Engedjétek mindazokat, akik bizalommal jönnek. Ne nézzétek, hol tartanak, hanem engedjétek hozzám, mert aki gyermeki lelkülettel jön, az megtapasztalja Isten országát. Az alázatos szívű ember előtt feltárul Isten országa. És ha mi még alkalmatlannak is látjuk, hit által alkalmassá válik. Az életváltozást Jézus jelenti, ezért kell Hozzá jönnünk. Nem baj, ha még nem vagyunk hitben, de ha jövök, az Ő keze átformál. Jézus által lehet újjá, mássá az életem. Csodálatos, Ő nem küld el senkit. Aki valóban Őt keresi, és Isten gyermeke szeretne lenni, azt Ő fogadja, újjá teszi, és Isten országába vezeti. Fontos, hogy azoké Isten országa, akik lélekben gyermekek, vagyis Istentől várják a segítséget, a gondoskodást, és készek engedelmeskedni szavának.

 

 

Úr lesz a Jézus mindenütt

 

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig,

Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Min-

den napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse:

Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínsé-

gesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S

mind e föld mondja rá: Ámen.

 

 

Isten áldásával.