Templom helyett a Lélek temploma

 

I

sbóset tragédiáját láthatjuk az igében, ami elsősorban az volt, hogy nem ismerte fel Isten akaratát (2Sám 4,1-12). Nem látta meg, hogy az Úr Dávidot választotta, és neki adta a királyságot. Életünk tragédiája, ha nem ismerjük fel Isten akaratát, és így rossz döntéseket hozunk, és ahhoz ragaszkodunk, azt akarjuk erővel megszerezni, amit nem nekünk szánt az Úr. Ilyen esetben hamis célokért fáradozunk, és erre rámegy az életünk. Isbóset élete is ráment, magának akarta a trónt, ehhez Abnért is felhasználta, akinek szintén erre ment rá az élete. Abnér halála után elcsügged Saul fia. Miért? Azért, mert nem Istent kereste. Nem Hozzá fordult, és nem a Vele való élő kapcsolatban akarta megérteni az Úr szándékait. Nem ismerte igazán Istent, és így nem tudta, hogy csüggedésével is Istenhez fordulhat. Elcsüggedt, mert nem látta a jövőt, nem tudta mi lesz vele. Ne engedjünk a csüggedésnek, hanem forduljunk Istenhez, és Ő megmutatja mi a terve velünk. Merjünk mindent elengedni, amihez eddig kötődtünk, ami reményt és biztonságot jelentett. Vessük reménységünket az Úrba és higgyük, hogy Istennek van új terve az életünkre. Sőt az az igazi beteljesedés, amit Isten ad nekünk. Amíg nem ismerjük Őt, addig Önmagunkat igyekszünk megvalósítani, és ha ebből nem ébredünk fel, elveszünk, ahogyan Isbóset is. Nem látta meg, hogy nincs maga, van Istene, csak segítségül kellene hívnia.

Isten népe nem látja Isten terveit, nem várnak az Úrra, hanem maguk erőltetik a dolgok alakulását. Ilyenkor mindig vér folyik, emberek mennek tönkre. Izráel nem keresi Isten akaratát, még nem látják Isten tervét.  Így azután két ember a maga hasznára próbálja fordítani a helyzetet.  Úgy látják, Isbóset mellett nincs jövő, gyors helyzetfelismeréssel váltanak, megtanultak helyezkedni, tudják érdekeiket érvényesíteni. Abban tévedtek, hogy nem ismerik Dávidot. Azt gondolják ő is olyan, mint a többi ember, vagy éppen amilyen Saul volt. Az Úrra figyelünk, vagy helyezkedünk? Arra számítottak, Dávid megjutalmazza őket, ha Isbósetet megölik. Szomorú, és felháborító, hogy így gondolkodnak.  Szomorú, amikor ma is így gondolkodunk.  A másik eltávolításával előnyt szerzünk, mert nem számít a másik ember, csak mi.

Azonban nem jöttek be számításaik. Dávid más, ő Isten gyermeke, őt Isten Lelke betöltötte, és ez a Lélek vezeti. És akit Isten lelke vezet, az már nem a világ szokásai szerint cselekszik. Meri vállalni Isten országának rendjét. Dávid tudja, hogy Istennek köszönhet mindent. Igen, nem a mi erőnk juttat el oda, ahol vagyunk, hanem az Úr kegyelme. Így Dávid Saul fiában sem ellenséget lát, hanem embert. Neki Isbóset halála nem örömhír. Nem öröm, ha a másik ember tönkremegy, megbetegszik. Nem úgy látja, hogy végre, vagy épp ideje, hogy eltűnt az útból. Dávid kiállja ezeket a próbákat, nem változtatta meg a hatalom. Most úgy cselekszik, mint amikor megvitték neki Saul és Jónátán halálhírét. Most is fáj ez neki.

Az Úr Jézusnak fáj az elutasítás, mert nem Őt utasítják el, hanem az Atyát (Mt 23,37-24,2). Pontosan az történik, ami Sámuel idejében ment végbe Izráelben. Nem Jézust akarják királyuknak, mást akarnak, még mindig olyanok akarnak lenni, mint a többi nép. Más népekhez igazodnak, ahelyett, hogy Istenhez igazítanák életüket. Mit lát ma az Úr a szívünkben? Nem utasítjuk el Őt mi is? Mennyi bálványunk van, inkább bízunk a bálványokban, inkább mi is a környezetünkhöz igazodunk, mintsem Istenhez.

Úgy látja őket az Úr, hogy Isten követeit megölik.  És úgy is volt, nem fogadták el, hogy Isten küldte őket. Ebben benne van az is, hogy Vele is ezt teszik. Őt is megölik, pedig az Atya küldte Jézust hozzájuk, mert mindenek ellenére szereti őket.  Isten küldte Jézust, és ő küldi hozzánk azokat is, akik hirdetik az igét, akik Őhozzá hívogatnak. Miért ölték meg a prófétákat? Miért ölik meg Jézust? Mert nem azt mondták, amit hallani akartak. Mindig az a probléma, hogy Isten követei nem azt mondják, amit hallani szeretnénk. Nem dicsérnek, hanem őszintén elmondják, hogy lát minket Isten. Az ige tükröt tart elénk és megmutatja, milyenek vagyunk. De ezt nem szeretjük, de nem is ez a fő probléma, hanem az, hogy nem akarunk megváltozni, nem akarunk olyanok lenni, amilyeneknek Ő akar látni. Nem vesszük észre, hogy velünk van a baj. Évszázadok telnek el, és nem változunk semmit. Sőt ha megfigyeljük, ma is az történik, mint Dávid idejében, egymásnak feszülnek a testvérnépek. Még mindig a fegyverben látják a megoldást. Mennyire más az Úr Jézus. Ő nem elpusztítja az ellenségét, Ő nem földi fegyverekkel harcol, hanem össze akar gyűjteni, mint kotlós a csibéit. Szárnyai alá hívja a békétlen embert. Azt mondja: Jöjjetek énhozzám, és én békességet és megnyugvást adok nektek. Ő a bűn hatalma alól szabadít fel, és ha ez megtörténik, megnyugszunk. A bűn nem hagy nyugalmat, hajt minket, tönkre akar tenni. Mégpedig azért, mert sátán áll a bűn mögött, ő akar teljesen tönkretenni. És ezt úgy viszi végbe, hogy mi nem is igazán látjuk, csak ha Krisztusra nézünk.

Sátán belesúgja a szívünkbe, ne akard, amit Jézus. Ne menj a szárnyai alá, ne keress Nála védelmet, nincs Rá szükséged. Magad is megoldod, megvéded az életed. Sátán arra törekszik, hogy elhiggyük, boldogulunk mi magunkban is. Ahhoz, hogy a hitetés teljes legyen, ad is egy kis sikert. Csak egy idő után döbbenünk rá, hogy becsapottak vagyunk. Jézus nem erőlteti ránk magát, elhagyottá lesz a házatok, Ő elmegy, meghal, feltámad, és visszatér az Atyához, de ők, Isten nélkül maradnak. Ebben már ítélethirdetés is van, mivel elutasítják Isten szeretetét, az ellenség lerombolja a templomot. A Jézus nélküli élet következménye a pusztulás.

Nem értik még a tanítványok sem, ezért mutogatják a templom épületét. Ilyen nagyszerű épület, a világ egyik csodája nem maradhat pusztán. Ide mindig jönni fognak, és ezt Isten sem hagyja magára. A templomhoz akarnak kötődni és nem Jézushoz. Nagy veszély, hogy épületekhez, a magunk készítményeihez kötődünk, fontosabbá válik, mint az Úr, és mint az ember. A templomok, az épületek mindig rólunk szólnak, kezünk munkáját dicsérik, és nem Istent dicsőítik. A templom nem elég, Isten minket, a szívünket akarja. Ezért szól Jézus az épület lerombolásáról. Őt nem hatják meg az épületek, a szíveket keresi. Ebben benne van a korszakváltás üzenete.  Nem a templom, az épület a lényeg, hanem az, hogy a testünk legyen a Szentlélek temploma. Isten országa nem az épületekről szól, hanem a szent életről, és a lelkek mentéséről.

 

 

Úrnak szolgái mindnyájan

 

1. Úrnak szolgái mindnyájan, Áldjátok az Urat vígan, Kik az ő házában éjjel Vigyázván,

vagytok hűséggel.

2. Felemelvén kezeteket, Dicsérjétek Istenteket, Szívből néki hálát adván, Őt áldjátok

minduntalan!

3. Megáldjon téged az Isten A Sionról kegyelmesen, Ki teremtette az eget, A földet és

mindeneket!

 

Isten áldásával.