Aki Istentől van . . .

A

 tervek elkészítése, az építési anyagok beszerzése, az építkezés megszervezése után elindul az Isten háza építése (2Krón 3,1-17). A tervek a megvalósulás útjára lépnek. Fontos, hogy legyen elképzelésünk, tervünk arról, amit akarunk, de ez nem elég, innen el kell jutni a kivitelezésig. Hány szép terv hullt az elmúlásba, mert nem jutott el a kivitelezésig. Gondoljuk végig az Úr előtt azokat a terveket, amikről tudtuk, hogy meg kellene valósítani, de azután mégsem lett belőlük semmi. Mennyivel előrébb lennénk, ha a tervek, az Úr által inspirált tervek megvalósultak volna. Kérjünk erőt és bátorságot az Úrtól kapott tervek megvalósításához. Engedjük, hogy a Szentlélek feloldja a bennünk lévő blokkot, megszabadítson félelmeinktől, amelyek gyakran hátráltatnak bennünket. Salamon az Úrra nézett, a Tőle kapott erővel és felhatalmazással fogott a templom építéséhez. Azért tudta megvalósítani tervét, mert hitte, tudta, hogy „a mi Istenünk nagyobb minden istennél” (2Krón 2,5). Minden azon múlik, nagyobbnak látjuk-e Istent mindennél? Nagyobbnak látom-e Őt problémáimnál, emberi hatalmaknál, főnököknél, tanároknál, barátnál és ellenségnél? Nagyobbnak látom-e Őt minden betegségnél, és a halálnál is? Itt dől el minden, akinek hatalmas, mindenek felett való Istene van, az előre fog haladni, az nem fordul vissza, hanem győzelmesen vonul tovább.

A templom Jeruzsálemben, a Mórijjá-hegyen épül. Ott, ahol Ábrahám is oltárt épített, hogy feláldozza fiát Istennek, ám végül ezt nem kellett megtenni, mert az Úr adott Izsák helyett más áldozatot. Így adta az Úr oda később Jézust, Ő helyettesített engem és minden bűnöst Jeruzsálemben a kereszten. Ő halt meg, azért, hogy én élhessek.

Tehát a templom Jeruzsálemben, az ország fővárosában épül, ott, ahol a király is él. Ezzel jelzi Salamon, hogy az Ő országát Isten irányítja. Az Úr a király. A templomnak ma is azt kell üzenni, hogy Isten az Úr. A templom a település, az élet középpontja, mert Isten uralkodik népe közt. Az ember pedig Isten akaratát valósítja meg. De az épület akkor tölti be ezt a funkcióját, ha használjuk is. Ha a király és a nép valóban reggel és este megjelenik az Úr előtt, és elkéri akaratát, illetve az Ő jelenlétében zárja napját. Őseink a reggeli munkába indulás előtt áhítaton vettek részt, vagy megálltak egy imára a templomnál. Ma megállunk-e egy imára? Tartunk-e reggeli áhítatot? Miért az Istennel töltött időn akarunk spórolni?

Elkészült a szentek szentje is, ahol a szövetség ládája áll és jelzi Isten jelenlétét. Itt kommunikál majd az Úr a főpappal, és itt kapják meg bűneik bocsánatát. A templom előtt álló két oszlop neve is jelzi, hogy Izráel és Salamon életének alapja és ereje az Úr. Jákin azt jelenti: Isten megerősít, megalapoz. A Boáz név jelentése pedig ez: Az erősség Ura, Őbenne van erő. Ezek az oszlopok, illetve a jelentésük minket is megerősítenek. Üzenik, nézzünk bátran az Úrra, mert nincs Hozzá fogható. Támaszkodjunk Rá, mert Benne erő van. Ő erősít meg életünk nehéz helyzeteiben, Ő alapozza meg az életünket. Ha erre az alapra építünk, szilárdan fog állni a házunk.

Fontos dolgot tudunk meg az Úrtól, mégpedig azt, hogy nem minden hagyomány és tanítás jó, ami a múltból származik (Jn 8,37-47). Felül kell bírálni őseink értékrendjét, és csak azt megtartani, ami abból egyezik Isten akaratával. A zsidók úgy éltek, ahogy a többség, mert így volt kényelmes és kifizetődő. Nem merték és nem akarták vállalni Jézust, pedig Ő a mást, az Atya akaratát hozta. Merjük-e vállalni Jézus tanítását, az Atya akaratát? Már tegnap is említettem, gondoljuk végig, milyen szerepe van életünkben az Úr beszédeinek? Komolyan vesszük-e? Merünk-e azok szerint gondolkodni és cselekedni? Igazítsuk Jézushoz az életről, halálról, pénzről, hatalomról való gondolatainkat.

Ábrahámra hivatkoznak, de nem úgy élnek. Nem bízzák magukat hittel az Úrra, amint Ábrahám tette. Ő attól volt nagy, hogy mert hitből cselekedni, és teljes szívvel bízott az Úrban.

Az ördögről is fontos jellemzést ad az Úr: emberölő és a hazugság atyja. Arra specializálódott, hogy ölje, pusztítsa az embert, akit Isten alkotott és Fia élete által megváltott. Mindent bevet célja érdekében,a hazugság az egyik fegyvere.  Vigyázat, mert az ördög emberpusztító munkáit profi módon végzi. Ő nem amatőr, ezért mindig az Úr Jézushoz meneküljünk, mert erőnk ellene magában mit sem ér. De Jézus hatalmasabb nála, és legyőzte. Így ne féljünk tőle, mert a vesztes oldalon áll. Aki Jézus mellé szegődik, a győztes oldalra kerül.

Aki Istentől van, az hallgatja Isten beszédeit. Aki tőle származik, aki újjászületett, annak az Ige lételeme. Az vágyik rá, szomjazza és éhezi, nem tud nélküle élni. Jézus az Igéhez való viszonyunkon keresztül állapítja meg, kihez tartozunk.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.

Templom az Úrnak

S

alamon uralkodása kezdetén lefekteti Izráel számára, hogy az Ő életében, és így a nép életében is az Úr a középpont (2Krón 2,1-17). Ezt az áldozatok bemutatásával fejezte ki erőteljesen. Az ezer égőáldozat azt hangsúlyozta, Isten mindenekfelett való, és a legfontosabb is az ember életében. Hirdessék a mindennapjaink is ezt, látszódjék meg, hogy számunkra az Úr a legfontosabb.

Gibeónból való visszatérése után megszületik a terv, az Úr nevének fog házat építeni. Ez mindennél fontosabb számára. Egy nép nem lehet meg templom nélkül, nem lehet istentisztelet nélkül, és Salamon ezt felismerte, majd azért fáradozik, hogy megvalósítsa terveit. Ma sok problémánk ennek a látásnak a hiányából fakad. Azért is merül ki és betegszik meg korán sok ember, mert ma templom és istentisztelet nélkül akar élni. Templomra szükség van, mert ez fejezi ki az Istennel való élő kapcsolatot. Az istentisztelet idején megáll és feltöltődik a nép. Salamon tisztában van azzal, hogy feltöltődésre szükség van, nem lehet csak használni a járművet, tankolni is kell.

Hírámtól kér segítséget terve megvalósításhoz. Üzenetében elmondja, mit készül építeni, és benne kifejti a szombat fontosságát, tehát az istentisztelet, a megállás napjának központi szerepét, de rámutat a minden nap reggel és este bemutatott áldozatok fontosságára is. Ezzel Salamon megmutatja számunkra a helyes életrendet. Minden reggel és este álljunk meg az Úr előtt. Ne csak reggel kapkodós igeolvasást vigyünk az Úr elé, hanem zárjuk vele napunkat, tegyük le kezébe az elmúlt nap minden terhét. Ha így cselekszünk, kipihenve, megújulva ébredünk másnap.

Ehhez azonban jól be kell osztani az időnket, el kell dönteni: tv, telefon, számítógép vagy az Úrnak szentelt idő. Többféle lehetőséget felsoroltam már, vajon gyakoroljuk-e? Olvassuk rendszeresen a Zsoltárokat? Belefogtam már egy bibliai könyv olvasásába, és végig is olvastam? Van-e kitartás bennünk az Úrral való kapcsolat gyakorlásában?

Nagy házat, vagyis templomot akar építeni Salamon,mivel Isten minden egyéb istennél nagyobb. Tehát az épület méretei is az Úr hatalmát hivatottak bemutatni. Azonban ebben már Salamon hiúsága is elővillan, akkora épületet akar építeni, ami által mindig róla fognak beszélni. És így is lett, mert mi is Salamon templomának nevezzük azt az épületet. Azonban mi már tudjuk, hogy mindannyian templomépítők lehetünk, és ehhez nincs is szükségünk kövekre, mesteremberekre. A Szentlélek templomává alakíthatjuk testünket. Tehát mindenki számára adott az építőelem, a saját élete. Lényünket szánhatjuk oda a Szentlélek számára, hogy bennünk éljen, és így az Úr akaratának megcselekvésére késztessen. Engedjük, hogy templommá váljon a lényünk, az egész életünk.

Tanítványságunkat az élet próbálja meg, mondja az Úr Jézus (Jn 8,30-36). Nem az a lényeg, én minek tartom magam, mit mondok magamról, hanem az, hogy mit mond az életem. Amennyiben megmaradunk az Ő beszédeiben, tanítványok vagyunk. Ha nem maradunk meg, vagyis ha nem az Ő akarata szerint élünk, nem tanítását követjük, akkor nem vagyunk a tanítványai. Aki az Úr útján jár, beszédeihez, tanításaihoz szabja életét, az tanítvány. Az élet hitelesíti a keresztyéneket. Gondoljuk végig, megmaradtunk-e az Úr beszédeiben? Zsinórmérték-e számunkra minden kérdésben az Ige? Olvassuk el a Hegyi Beszédet, és gondoljuk végig őszintén. Tegyük általa mérlegre életgyakorlatunkat, és állapítsuk meg, hogy jelen van-e mindennapjainkban? Mérce-e a Hegyi Beszéd a számunkra?

Az Úr beszéde, tehát az Ige azért is fontos a számunkra, mert Isten igazságát tárja fel előttünk. Ha ismerjük, akkor hozzá tudjuk mérni a világ véleményét, tanítását. Az Ige azért is adatik, hogy általa felismerjük, mi az igazság, és ahhoz ragaszkodjunk. Az Úr pedig azt ígéri, hogy a felismert és gyakorolt igazság szabaddá tesz. Szabad leszek magamtól, a bűntől, a másoknak való megfeleléstől.

A zsidók nem értik az Úr beszédét, tiltakoznak ellene, és válaszként elhangzik a csodálatos kijelentés: „ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek”. A bűn hatalmából csak a Fiú szabadítása által válhatunk szabadokká. Ez a kijelentés reménységet és utat is mutat, azt mondja, Jézushoz jöhetünk teljes tehetetlenségben is, mert Ő meg tud szabadítani. Benne van az is, hogy lehet próbálkozni, lehet segédeszközökkel tünetmentessé válni, azonban szabad csak a Fiú által lehetek. Akit Ő megszabadít, az valósággal szabad. Azt már nem a bűn, a szenvedély irányítja, hanem az Úr. Akit a Fiú megszabadít, nem lesz kényszeres, mert most már eddigi fogvatartója nincs rá hatással. Belülről is szabad, mert a belső függést is feloldja az Úr Jézus. Aki szabad, tud nemet mondani.

Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség

1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy Istenség. Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s ég.

2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr felségével! Teljes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!

3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága; A sok népeknek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.

4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a holdnak ő teljessége: A csillagoknak szép ékessége.

5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása; Minden szeleknek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.

6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet, Megszentelőmet s erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.

7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő szerző okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.

8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor imádlak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.

Isten áldásával.

A nagy lehetőség

A

 Krónikák második könyve Salamon király uralkodásának korába visz el bennünket (2Krón 1,1-17). Tehát közvetlenül Dávid uralkodása után vagyunk, több száz évvel Hóseás könyvének kora előtt. Még egységes a királyság, még egész Izráel, mind a tizenkét törzs egy úton halad.

Az első versben egy tömör életmeghatározást olvasunk, megerősödött Salamon királyi hatalma. Tehát a krónikás visszatekintve úgy látja, hogy Dávid után a fia hatalma, az ország élete megerősödött, fejlődött és előrehaladt. Vagyis Salamon tovább építette azt, amit átvett, kezében Izráel értékei szaporodtak, az ország élete előre haladt. Salamon jól bánt a rábízottakkal, nem tékozolta el azt, amit Dávid létrehozott, hanem bölcsen bánt vele. Ez a növekedés szemmel látható volt. Jó, ha van növekedés az életünkben, a korábbiakhoz viszonyítva. Ha az életünket szemléljük, akkor évről-évre növekedést, hitünkben való megerősödést kellene tapasztalni.

A krónikák írója azonban nem Salamon egyéni képességeinek, tehetségének tulajdonítja mindezt, hanem Istennel való kapcsolatának. Istene vele volt, és naggyá tette. Tehát mindent Istentől kapott, látható volt az ország életében Isten jelenléte. Látható-e az én életemben Isten jelenléte? Úgy értékelem-e a növekedést, az előbbre jutást, hogy ezek nem saját eredményeim, hanem Isten ajándékai?

Salamon felismerte, hogy minden kegyelem, és ezért hálaadó istentiszteletet mutat be. Hálás Istennek. Szinte első útja a szent sátorba vezet, így azután jól kezdi uralkodását. Jól kezdi, mert Istennel kezdi. Hálát ad, áldozatot mutat be és segítséget kér. Ennél nem lehet jobban kezdeni, számunkra is példa ez. Mindig az Úr elé állással kezdjük napunkat, munkánkat, minden feladatunkat. Így fejezzük ki hálánkat és az Úrra utaltságunkat.

Salamon komolyan vette a hálát, hiszen ezer égőáldozatot mutatott be. Nem arra törekedett, hogy minél olcsóbban megússza, hanem minél többet igyekezett az Úrnak adni. Őt nem hátráltatja a nagy vagyon sem a bőkezű adakozásban, szívből ad.

Isten válaszol az imára, az áldozatra, az odaszánásra. Kérhet az Úrtól. Egy kérést tárhat Isten elé. Salamon jól él ezzel a lehetőséggel, nem szédül meg tőle, és nem herdálja el. Nem saját vágyainak, kívánságainak a kielégítésére használja fel. Bölcsességet és tudományt kér, mert átéli az uralkodással járó felelősséget. Elgondolkoztam, ha nekem lenne ilyen lehetőségem, ha egyet kérhetnék, vajon mit is kérnék. Te mit kérnél, ha Isten ezzel a lehetőséggel ajándékozna meg? Ha bármit kérhetnénk, mit tennénk?

Isten értékeli Salamon alázatát, és megadja számára azt, amit kért. Megkapja a bölcsességet, de azt is, amit nem kért, hatalmat és gazdagságot. Az Úr Jézus szavait látjuk megvalósulni már Salamon életében. Ezek a történések igazolják az Urat, és erősítik Benne való bizalmunkat. Ráadásul megerősítik számunkra, hogy Isten országa mindenkor ugyanúgy működik. Mi is ez a szabály, ami mozgatja Isten országát?  „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6,33).

A zsidók nem akarták felismerni, hogy addig van lehetőségük a kegyelemre, az új élet megkezdésére, amíg Jézus velük van (Jn 8,21-30). Jézus nélkül bűneikben maradnak. Természetesen ma is van lehetőségünk megragadni a kegyelmet, de számunkra is azt üzeni, hogy a bűntől csak Jézus által van szabadulás. Ha ezt nem látjuk, és Őt elutasítva magunk akarunk boldogulni, bűneinkben maradunk. Egyedül csak Ő a megoldás. Őáltala van bűneinkre bocsánat, csak Jézus vére az egyedüli szer, amely képes eltávolítani a bűnt. Áldott legyen Isten, hogy ideadta Fiát, hogy keresztre adta értünk.

Megláthatjuk Jézus és a köztünk levő különbséget is. Az a különbség, hogy Ő fölülről, azaz az Atyától való, mi pedig ebből a világból valók vagyunk. Mi ide kötődünk, de újjá lehet születni. Az Úr Jézus kegyelme és a Szentlélek által mi is beleszülethetünk abba a másik világba, az Atya mennyei világába.

Mindez hit által válik számunkra lehetővé. Azonban nem egyszerűen azt jelenti ez, hogy hiszek valamiben, hanem azt, hogy hiszem-e, hogy Jézus a Krisztus? Ő az Isten Fia, Aki azért jött, hogy életét adja a bűnösökért, és így megmentsen az örök haláltól.

Csodálatos bizonyságtétel hagyja el Jézus száját: Velem van az Atya. Azért csodálatos, mert a külső történések, az emberek Hozzá való viszonya nem ezt mutatja. Körülveszik ellenséges indulatú emberek, mégis tudja, Vele van az Úr. Erősödjünk meg mi is abban a bizonyosságban, ha azt tesszük, ami az Úrnak kedves, velünk van. Akkor is velünk van, ha a körülmények ezt nem mindig támasztják alá. Azonban hitből él az igaz.

Ó, könyörgést meghallgató

1. Ó, könyörgést meghallgató Édes Atya, mindenható, Ha lelkem hozzád emelkedik, És a buzgóság szárnyain, Ajakim óhajtásain Elődbe érvén, reménykedik: Érzem, hogy az örök élet Már e földön az enyém lett.

2. Ha örömmel gerjedezem És rebegni igyekezem, Tetőled mennyi áldást vészek! Feltekintvén rád, Atyámra, :/: Könny csordul már az orcámra; Azáltal olyan újjá lészek, Mint a plánta, mikor arra Harmatcseppet szülsz hajnalra.

3. Ha szívemet bánat járja, Szemem keserűség árja: Előtted való zokogásom; Titkon ajtómat behajtva :/: És magánosan sóhajtva Akkor is édes újulásom, Mert minden könnyűvel, jajjal Könnyebbül sorsom egy bajjal.

4. Ha templomban megjelenek, Ahol összesereglenek, Felséges neved imádói: Velük együtt fohászkodva :/: Úgy tetszik, mintha vigadva Ott volnék, hol a menny lakói A te királyi székednek Előtte letelepednek.

5. Te, ki a szív mozdulásit, Mint a vizeknek folyásit, Szabadon hajtod ide s tova, Neveld ezt az érzést bennem, :/: És taníts jól könyörgenem; Majd egyszer pedig, Mennyek ura, Vigy be az egek egébe, Imádásod szent helyébe.

Isten áldásával.

A világ világossága

H

óseás könyvének záró sorai a hívásról és a kegyelemről szólnak (Hós 14,1-9). Isten utolsó szava népe számára a megbocsátás és az újrakezdés ígérete. Az Úr nem utasítja el őket, hanem az utolsó pillanatig nyitva tartja számukra a kaput. Csak a népen múlik, mi tesz. Most már rajtuk a sor. Hasonlóképpen volt a tékozló fiú, az Atya nyitva hagyta számára a visszatérés lehetőségét, és ő élt is ezzel. Élete legmélyebb pillanatában magába szállt, majd hazament. Erre van nekünk is szükségünk, haza kell indulni. Nincs más megoldás, mint az Úrhoz való visszatérés.

Az Úr megmondja, hogyan térjünk vissza, mert itt nem formalitásról van szó, hanem valóságos és őszinte megtérésről.  Csakis bűnbánattal lehet az Úr elé állni, tehát nem úgy, hogy jövök, mintha semmi sem történt volna. A bűnbánat szavait kell magukkal vinni. A bűnbánatban mindig jelen van a személyes felelősség. Én rontottam el, én vétkeztem Ellened, Uram. Ezt kell Izráelnek is felismerni és megfogalmazni.

A bűnbánatban kifejeződik a bűnnel való szakítás vágya, az, hogy többé már nem akarok vétkezni, nem úgy akarom intézni életemet, ahogy eddig. Szakítok bálványaimmal, a nem hívők tanácsaival, és egyedül csak az Úrra figyelek. Felismerik és kimondják, hogy Asszíria nem segíti meg őket. Tehát rádöbbentek, hogy amiben bíztak, amitől segítséget vártak, az nem megoldás. Igazán csak az Úr tud népén segíteni, Ő ad hosszú távon is eredményes megoldást.  Az Úrnál, és egyedül csak Nála van irgalom.  A bűnbánó nép ezzel a felismeréssel indulhat vissza. Kidobjuk bálványainkat, örökre megválunk mindattól, ami rabbá tett, mert felismertük, az Úrnál találhatjuk meg, amire igazán vágyunk.

Isten ígérettel válaszol a számukra. Bemutatja kínálatát, elmondja, mire számíthatnak, ha valóban megtérnek. Isten soha nem árul zsákbamacskát, mindig nyílt lapokkal játszik.

Az első, hogy kigyógyítja őket a hűtlenségből. Meggyógyítja csalárd és hűtlen szívüket. Mert a szívünkkel van a baj, és akkor leszünk tartósan gyógyultak, ha a szívünk megváltozik. Az Úr ígéri, hogy először a szívüket veszi kezelésbe. Ha belülről rendbe jönnek, minden rendbe jön, hiszen onnan indul ki az élet. Nekünk is a szívünket kell rendbe rakatni Urunkkal, új szívre, új életre van szükségünk. Ez pedig Isten ajándéka a Szentlélek által.

A szívátültetésnek meglesz az eredménye. Egy olyan élet bontakozik ki, ami mások számára is áldást jelent. Gyümölcsöt és hűs árnyékot adó fává növekedik Izráel. Most már a pogányok számára is bizonyságtétellé válik az életük.

Isten népe egyenes úton fog járni. Ez az út pedig nem más, mint az Úr Jézus által hozott keskeny út, ami maga Jézus. Számunkra Ő az út, az igazság és az élet. Járjunk hát ma is rajta. 

Hóseás könyvének a záró momentuma a kegyelem, az újszövetségnek, Jézus életének pedig a nyitánya a kegyelem (Jn 8,12-20). Mert az Úr kegyelme új lehetőséget és távlatot nyit meg a számunkra. Új élet válik általa lehetővé. Olyan élet, amelyben már az Úr jár előttünk, mi pedig követhetjük, és így Isten akaratának megfelelően alakulhat életünk.

Jézus elmondja, hogy Ő a világ világossága. Vagyis fel kell ismerni, hogy Benne új idők jöttek, új látásra van szükség, és ehhez Ő biztosítja a fényt. Aki elindul a nyomában, az nem fog sötétben járni, vagyis nem téved el. A hagyományokhoz, emberi törvényekhez való ragaszkodás és a bosszú, a halálos ítélet szelleme a sötétséghez tartozik.

Aki Jézust követi, világosságban jár, és a világosságban megbocsátás és szeretet található. Ha a fényben akarunk járni, akkor Jézus hozzáállását kell követnünk. Az Ő élete számunkra a minta. Vállaljuk-e sötét világunkban a krisztusi fényt? Merünk-e másképpen élni és cselekedni, mint a többség? Hiszen ma is tele vannak a kezek kövekkel, és bizony ezek a kövek gyakran célba is találnak. Az Úr Jézust követne azonban a kövek kihullnak a kezekből, és üres kézzel, fegyver és bosszú nélkül élhetünk. Ahol így járnak, ott gyógyulnak az életek, rendeződnek a kapcsolatok.  Mivel Jézus a világ világossága, így nekünk is Őreá van szükségünk. Egész világunknak az Ő fényére, az Ő követésére van szüksége. Amennyiben a mai emberek Ráhangolódnak, megváltozhat a világ élete. Induljunk el tehát bátran a világosság nyomában. Ha Ő az igazi világosság, vállaljuk!

Kegyes Jézus, itt vagyunk

1. Kegyes Jézus, itt vagyunk Te szent Igéd hallására, Gyúljon fel kívánságunk Idvesség tanulására, Hogy a földtől elszakadjunk, Csak tehozzád ragaszkodjunk.

2. Elménket, értelmünket Lelki sötétség fogta bé, :/: De szent Lelked szívünket Tiszta fénnyel úgy töltse bé, Hogy jót gondoljunk és szóljunk, Mert csak tőled kell azt várnunk.

3. Dicsőségnek napfénye, Istentől jött világosság! :/: Indítsd lelkünk készségre, Nyisd meg fülünk, szívünk és szánk! Hitvallásunk, könyörgésünk, Urunk Jézus, halld meg, kérünk!

Isten áldásával.

Többé ne!

A

 felemelkedés, a hatalom veszélyével találkozunk a mai szakaszban (Hós 13,1-15). Efraim mindent megtett, hogy ő legyen a legnagyobb, tekintélyre tett szert, amikor azonban megszerezte a hatalmat, a bálványokhoz fordult. Aki mások fölé emeli magát, csapdába kerül, hiszen a szívünk csalárd, így hamar Isten helyére akar lépni, vagy odatesz valami mást. A hatalom is válhat bálvánnyá az életünkben. A bálványimádás rabbá tesz, nem könnyű tőle megszabadulni. A bálványimádásnak megvan a maga kultusza, a gonosz általa egyre jobban magához vonzza a híveit. Nem egyszeri alkalom ez, hiszen azt olvassuk, most gyarapítják vétkeiket. Amikor Isten szól és rámutat, hogy ahogy élnek, amit tesznek, az vétek, talán a beszédükkel ezt el is ismerik, de a tetteik semmit nem változnak. Továbbra is a bálványt tisztelik. Ma is, Isten mai népe közt is megtalálhatjuk ezt a magatartást. A külsőségekben ragaszkodunk a keresztyénséghez, de a tartalom már a világot követi. Sok névleg keresztyén élete már nem az Igéhez igazodik, hanem a világ szabados gondolkodásához.

A bálványimádásból meg lehet élni, és ezt már Izráelben is felismerték. Azért erősítették a Baal-kultuszt, mert üzletet jelentett. Hisz abban a vallásban lehetett szobrokat készíteni, míg Jahve, az élő Isten tiszteletében nem lehetett semmilyen szobrot felhasználni. Isten imádása nem üzlet, a bálványimádás viszont igen. Tehát már akkor is sok mindent a pénz, az utána való vágy mozgatott. Végső soron már Izráelben is a pénz, a vagyon lépett elő bálvánnyá. Vizsgáljuk meg, milyen szerepe van életünkben a pénznek? Nézzük meg, hogyan hat ránk? Kérjük az Urat, hogy szabadítson fel mind a pénz, mind a hatalom és az összes bálvány vonzása alól. Most, amikor az Úr szól, számoljuk fel bálványainkat, mert azok nem segítenek. Általuk nem oldódik meg semmi, csak egyre inkább eltávolodunk az Úrtól, egyre mélyebbre jutunk bűneinkben. A bálványimádás Isten elleni bűn.

Isten maga formál jogot Izráel életére, mindezt a szabadítás jogán teszi. Ő szabadította meg népét Egyiptomból. Már akkor megtapasztalhatták, hogy a pogányság nem szabaddá teszi őket, nem előre segíti az embert, hanem rabságba sodorja, a pusztulás felé taszítja követőit. Felhangzik egy csodálatos Ige, egy olyan üzenet, amely tapasztalatra épül. „Rajtam kívül nincs más szabadító” (4)! Csodálatos Ige ez, mert felnyitja a szemeket és rámutat, hogy egyedül az Úr a szabadító. Senki és semmi nem tud szabaddá tenni, csak egyedül az élő Isten. Ő képes leoldani bilincseinket ma is. A Jézus Krisztusba vetett hit szabadító hit. Ezért hívjuk Őt hittel segítségül.

A tapasztalat is erősíti az Ige igazát, hiszen Izráel, vagy azóta bárki is próbált az élete rabságaiból szabadulni, nem tudott. Hiába hívjuk segítségül az aktuális bálványokat, rohamozzuk a népszerű gyógyítókat, senki nem tud segíteni. Azonban amikor Izráel az Úrhoz kiáltott, megtapasztalta, hogy Isten azonnal cselekedett, elküldte Mózest, és megszabadította őket általa. Isten cselekedett, elküldte Jézust, hogy megszabadítson Általa. Hívjuk segítségül az Urat, forduljunk mindjárt Hozzá, és kérjük segítségét minden problémánkban.

Isten nemcsak megszabadította népét, hanem gondoskodott róla. Még a pusztában is jól tartotta őket. Megdöbbentő, hogy amikor baj van, az ember Istent keresi, Hozzá fordul, amikor jól megy, az élete eltávolodik Istentől. Ezt tapasztaljuk ma is. A nehéz időkben mélyebb hittel éltek az emberek, egy-egy nyomorúság idején Istenhez fordultak, most, amikor jól élünk, amikor mindenünk megvan, egyre kevesebben keresik az Úr segítségét. Azt gondoljuk, hogy a jólétet mi teremtjük meg magunknak, pedig mindent Istentől kapunk. Az Ő kegyelme, amikor jobban élhetünk, irgalmasságából adja meg, hogy ne kelljen nyomorogni, nélkülözni, de hálásak vagyunk-e ezért, keressük-e egyre buzgóbban Őt?

Egy csodálatos, más vallásban nem található történetet mond el számunkra az idős apostol (Jn 8,1-11). Nem is csoda, ha ez lénye mélyébe ivódott, hiszen sem a zsidóságban, sem azon túl, más népek gyakorlatában nem ez volt az elfogadott. Általában ránk az ítélet, a kődobálás a jellemző. Sokszor azért, mert könnyebb mást megkövezni, mint szembenézni magunkkal, és megváltoztatni az életünket. Könnyű mást okolni, vagy másra mutogatva azt mondani, ő bűnösebb. Meg kell azonban látni, hogy az Úr előtt csak bűn van. Ő nem osztályoz, de szembesít vele, azért, hogy felismerjük tehetetlenségünket, és segítségül hívjuk Őt.

Megláthatjuk ebben a történetben személyválogató szívünket is, aki csak mindig az egyiket teszi felelőssé. Ha tetten érték házasságtörés közben, ott két embernek kellett lenni, a férfit mégis futni hagyják, és csak a nőt teszik felelőssé. Szomorú, hogy ezt a kettős mércét az egyház alkalmazza. Kérjük Urunkat, szabadítson meg a kettős mércétől.

Megdöbbentő, hogy saját akaratukat akarják Jézusra kényszeríteni. Kövezzen Ő is. Ő azonban nem kövez, sőt, önmagukkal szembesíti a vádlókat, és ezáltal kihullik a kő a kezükből. Aki Jézus előtt áll, az meglátja saját szívét, önmaga bűnös voltát, és képtelenné válik az ítéletre. Mielőtt cselekszünk, álljunk az Úr elé, és ebben a csöndben megtapasztaljuk, hogy a gyilkos indulat átalakul, a kő kihullik, és nem fogunk már ítélni. Az ítélet az Úr dolga. Másrészt semmilyen probléma nem oldódik meg gyilkosság által. A problémákat egyedül a kegyelem, a bűnök megbocsátása oldhatja meg. Lépjünk rá mi is a megbocsátás útjára. Nincs más, csak a megbocsátás, ami sebeket gyógyít, és előre viszi az életet.

Amikor Jézus lehajol és ír a földre, tulajdonképpen csöndet hoz létre, és lehetőséget ad az elgondolkodásra, a bűnbánatra, a megbocsátásra, illetve a bocsánatkérésre.

Jézus megbocsátása új életet hoz létre, és arra ösztönöz, hogy innentől kezdve másképp, bűn nélkül, Neki engedelmeskedve éljünk. Akkor fog többé nem vétkezni, ha Jézussal megy tovább, ha immár Neki engedelmeskedik. Magunktól nem tudunk nem vétkezni, de Vele igen. Ő tud képessé tenni rá. Ha azt mondja, többé ne vétkezzél, akkor lehet is többé nem vétkezni, de csak az Ő hatalma által.

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’ Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.

Nézz utána!

S

zomorúan olvashatjuk Isten Izráelről való véleményét: „Hazugsággal vett körül engem Efraim, Izráel háza pedig csalárdsággal” (Hós 12,1-15). Nem őszinték az Úrral szemben, be akarják Őt csapni. Azonban Istent nem lehet megtéveszteni, mert belelát a szívünkbe. Ismeri, kik vagyunk, tisztában van gondolatainkkal is. Miből állt a hazugság? Úgy tüntették föl, hogy hűségesek az Úrhoz, mert a kultuszt gyakorolják. Hiába ügyeltek a látszatra, mert a valóság arról beszélt, hogy már nem az Úrtól várják az oltalmat. Idegen néppel kötöttek szövetséget, a politika segítségére vártak. Jó átgondolnunk, mi kitől várjuk a segítséget? Kiben és miben reménykedek én?

Isten nemcsak Izráelt figyeli, szemei előtt van Júda is. Senki nem eshet ki az Úr figyelméből. Így azután azzal is tisztában van az Úr, hogy Júda sem különb az északi országrésznél. Gyakran gondoljuk magunkat jobbnak, különbnek a másiknál. Különösen, amikor minket elkerülnek az élet csapásai, úgy véljük, jogosan, mert nálunk minden rendben van.

Jákób útjai sem egyenesek, sőt, soha nem volt Júda sem teljes mértékben hűséges az Úrhoz. Mindig voltak problémák ővelük is. Jákób már a születésekor küzdött az Úrral, maga akarta megragadni a lehetőségeket, és nem bízta magát Istenre. Csendesedjünk el és vizsgáljuk meg, mi van a szívünkben. Lássuk meg, hogy mi sem vagyunk különbek. Vegyük észre, hányszor vettük saját kézbe az irányítást, ragadtuk meg a másikat erőnek erejével is. Gyakran Jákóbhoz hasonló módon erővel juttattuk érvényre akaratunkat.

Jákób élete is Isten ítéletével fog szembenézni. Őt sem kerüli el a fogság, ha nem változtat. Azonban az Úr megmondja, mi a megoldás: „Térj hát vissza Istenedhez!” Ez a megoldás! Vissza kell térni az Úrhoz, rálépni arra az útra, amit Ő mutatott számukra. Ennek az alapja a szüntelen bizalom. Az a problémánk, hogy nem bízunk eléggé és állandóan az Úrban. A bizalom azt jelenti, hogy mindent az Úrra bízok, és hiszem, hogy Ő elrendezi ügyemet. Ha Rábíztam magam, akkor nem aggódok tovább, akkor már nem én intézkedem, hanem várom, hogy cselekedjék az Úr. Az Úrban való teljes bizalom azt jelenti, hogy nem készítek pótbiztosítékokat, hanem engedem az Urat cselekedni. Izráel és Júda is hangoztatta, hogy bízik Istenben, azonban amikor jöttek a problémák, akár éhínség, akár egy másik nép fenyegetése, mindig valamelyik szomszédos országtól várták a segítséget. Kitől várom én a segítséget? Isten mai népe kitől vár támogatást?

Hányszor becsapjuk magunkat, és azt gondoljuk, Istent is becsaphatjuk. Júda is elhitte, hogy mindent tisztességesen szerzett, nincs benne bűn. Jó bűnbánattal az Úr elé állni, és elismerni, hogy bizony nem mindig tisztességesen haladtunk előre az életben. Nem csak az Úrtól vártuk anyagi gyarapodásunkat, előmenetelünket, hanem mi is mindent megtettünk érte. Nem is mindig tisztességes módszerek felhasználásával léptünk feljebb.  Zákeus nem próbálta tisztára mosni vagyonát, hanem őszintén kimondta, voltak, akiket becsapott, és ezt Jézus előtt vállalta, majd korrigálta. Az igazi életváltozás mindig korrekciót is magában foglal. Amit lehet, igyekszik jóvátenni.

Az Úr hívogatott az élő víz forrásához, elindultunk-e már felé (Jn 7,40-53)? Beismertem-e, hogy szomjazom?  Merem-e vállalni, hogy szükségem van az élő vízre, és ezért megteszem-e az irányváltást? Az alkohol-, a drog- és a többi szenvedélyemtől elindultam-e már az Úrhoz, vagy még mindig ezekhez ragaszkodom? Légy bátor, állj fel és indulj az élő víz felé! Ne félj otthagyni a rabtartóid, mert új és szabad élet vár rád cserébe.

A hívogatásra válaszok jönnek, de csak kevesen döntenek Jézus mellett. A többség bizonytalan, nem meri vállalni saját meggyőződését. Meg vannak a látszatnyilatkozatok is. Mennyire hasonlóan vagyunk mi is. Soha ember így nem beszélt, mondják. Mintha ma mondanák, szép volt a prédikáció, ilyen szép beszédet soha nem hallottam - csak épp nem történik semmi. Nincs döntés, nincs új, megváltozott élet.

Nikodémus az, aki meri vállalni, ám neki is megmondják, hogy téved. Azt javasolják, nézzen utána Jézusnak. Mennyire kegyesen hangzik, hogy meg tudják mondani a másiknak, hogy mit kell tennie, de ők maguk sem jártak utána. Csak felszínes ismeretük volt, és nem indultak el kivizsgálni, valójában hol is született Jézus. De mi utánajárunk-e? Sokan csak az átvett hagyományt követik. Hisznek, mert őseik is templomosok voltak. Elutasítanak, mert a családjuk sem hívő, vagy mert az őket körülvevő társadalom is elutasítja Jézust.  Vegyük komolyan a tanácsot, és nézzünk utána. Vizsgáljuk meg, mit és miért hiszünk? Vizsgáljuk meg és próbáljuk ki a Szentírást. Ha Isten azt mondja, hívj segítségül, akkor tegyük meg. Majd meg fogjuk látni, hogy Ő beteljesíti ígéretét, tartja a szavát. Aki komolyan keresi, az meg is fogja Őt találni.

Hinni taníts, Uram, kérni taníts!

1. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyermeki, nagy hitet kérni taníts! Indítsd fel szívemet, Buzduljon fel, neked Gyűjteni lelkeket! Kérni taníts!

2. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Lélekből, lelkesen kérni taníts! Üdvözítőm te vagy, Észt, erőt, szívet adj. Lelkeddel el ne hagyj! Kérni taníts!

3. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Gyorsan elszáll a perc: kérni taníts! Lásd gyengeségemet, Erősíts engemet, Míg diadalt nyerek: Kérni taníts!

4. Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Jézus, te visszajössz: várni taníts! Majd ha kegyelmesen Nézed az életem: Állhassak csendesen. Hinni taníts!

Isten áldásával.

Aki szomjazik...

I

sten lényébe pillanthatunk bele a próféta segítségével (Hós 11,1-12). Megtudjuk, hogy az Úr lénye szeretet. Ő a szeretet, az igazi szeretet, ami nem értékel, nem köt feltételhez, hanem azért szeret, mert szeret, mert nem tudja magában tartani, meg kell osztani valakivel. Azzal osztja meg, aki rezonál Rá, aki befogadja. Izráelt sem azért szerette, mert megérdemelte, hanem annak ellenére való szeretettel nyilvánult meg feléje.

Még gyermek volt Izráel, még nem fejlődött néppé, még csak egy nagy család volt, de Isten már szerette. Csodálatos, hogy Ő már akkor szeret, amikor még nem is igazán ismerjük Őt; valóban igaz, hogy Ő előbb szeretett minket. Adjunk hálát Neki ezért, magasztaljuk Őt szolgáló élettel. Az Úr a kisgyermek növekedésének a képét használja fel - olyan volt Izráel, mint a járni tanuló gyermek, akinek a szülő segítségére van szüksége. Isten vezette őket lépésről lépésre a néppé, a felnőtté válás útján. Így van ez, az Úr támogatására van szükségünk a felnőtté válás útján. Hiszen Nélküle, törvénye nélkül nem tudjuk, mi a helyes.

Úgy vezette őket, mint anya a gyermekét, a szeretet kötelével vonta őket magához. Tehát nem diktatórikus módon közelített hozzájuk, hanem cselekedett értük. Nem kényszerítette őket, hanem szabaddá tette Izráelt, és várta, hogy erre viszont szeretettel válaszolnak. Úgy akarta, hogy önként szeressék és kövessék szabadítójukat. Ez ma sem változott, az Úr hív, és azt akarja, hogy önként kövessük Őt. Jézust nem kötelező követni, hanem szabad. Jó, ha ezt felismerjük, és azt is meglátjuk, hogy csak az a jó számunkra, ha elindulunk Jézus nyomában. Mert az Ő nyomai jó irányba, szabadságra, életre vezetnek.

Nézzük meg, miként válaszolt Izráel Isten cselekvő szeretetére? Azt látjuk, nem szerették viszont, nem közeledtek Hozzá, hanem inkább egyre csak távolodtak Tőle. Nem akarták, hogy szeressék őket. Különösen azt nem akarták, hogy úgy szeresse népét Isten, ahogyan azt Ő akarja. Inkább a bálványokhoz fordultak. Mert az ördög Istent zsarnokként állítja be, szolgálatát pedig rabságnak. A bálványok imádását, a pogány népek szabadosságát pedig szabadságnak. Pedig a bűn útja a rabság, hiszen onnan már saját erőből képtelenek vagyunk kiszabadulni.  A bűn szolgaságából csak az Úr képes megszabadítani. Izráel is szolgaságra jutott. A kezdeti jólétet felváltotta a rabszolgaság. Mert így működik a gonosz, látszatszabadsággal magához csábít, majd szenvedélyek bilincseit, igát helyez ránk. Az Úr azonban leveszi az igát, Ő ad igazi szabadságot, mert akit a Fiú megszabadít, az valóban szabad lesz.

Izráel problémája, hogy nem akar megtérni. Ez a mi problémánk is. Nem akar a mai ember sem az Úrhoz térni és az Ő útján járni. Inkább támaszkodunk mi is a világra, politikára, mint az Úrra. Isten azonban mindezek ellenére hívogatja övéit, de ők nem indulnak el felé. Isten hív téged is, és engem is, de elindulunk-e? Megindultál-e már az Úr felé? Az elindulás azt jelenti, abbahagyom, amivel eddig foglalkoztam, otthagyom bálványaimat, és követem az Urat.

Nemcsak negatív élményben, elutasításban volt része Jézusnak, hanem pozitívban is (Jn 7,31-39). Voltak, akik hittek Benne. Igen, voltak olyanok, akikre nem volt hatással a vezetők véleménye, hanem saját tapasztalataikra hagyatkoztak. Komolyan vették, amit láttak és hallottak, hittel rezonáltak az Úr szavaira. Mert nemcsak kudarc van a keskeny úton, hanem eredmény is. Nem mindig látjuk ezt, de az Úr elvégzi a szívekben a munkát.

A vezetők féltékenyek és irigyek lettek Jézusra. Nem Hozzá irányították a gyógyulni vágyókat, hanem igyekeztek eltávolítani az Urat a nép köréből.  Még egy kevés ideig veletek vagyok - mennyi ez a kevés idő? Nekik három év volt összesen, addig volt lehetőségük felismerni a Messiást. Mi már több időt kaptunk, de éltünk-e már a lehetőséggel? Mire használtuk fel az időnket? Jézus megismerésére, Isten akaratának cselekvésére vagy az élvezetek halmozására? Ragadjuk meg a lehetőséget és keressük az Urat.

Csodálatos, hogy amikor veszélyben van az élete, akkor is hívogat.  Belekiált Jézus életünk forgatagába, a minket körülvevő zajba, és azt mondja: „Ha valaki szomjazik, jöjjön Hozzám és igyék.” Ki nem szomjazik most? Mindenki átéli, hogy ebben a melegben folyadékra vágyik. Azonban lelki szomjúság is van - ezt nem oltja a víz, a különféle üdítők. Lelkünk szomját a Jézus által kínált élő víz képes csillapítani. Halljuk meg a hívást, és jöjjünk Hozzá. Valljuk meg: Uram, nagyon szomjazik a szívem, ezért jövök. Próbálkoztam sokfelé, de szomjas maradtam. Lelkünk szomját nem az italboltokban csillapítják, hanem az Ige, a Jézussal való áldott kapcsolat viszi ezt végbe. Jézus hív, azt mondja, ne a szenvedélyek, a pótmegoldások felé indulj, hanem Őhozzá. Az Ő közelségében elégszik meg lényünk. Aki komolyan veszi a hívást, és elindul az Úr felé, az átéli, hogy benne fakad fel az élet forrása. Ez a forrás soha nem fog kiapadni, mert a Krisztusba vetett hit táplálja. Másrészt túlárad rajtunk, és így életünk áldássá, üdítővé válik mások számára is.

 Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.

Új szántás

A

mikor Isten szól, megmutatja az irányt is, amerre menni kell (Hós 10,12-15). Elmondja, mit tegyünk másképp, mint eddig. „Vessetek magatoknak igazságot!” - ezt kéri az Úr, vagyis vegyék komolyan Isten törvényét, szabják ahhoz mindennapi életüket. Nem kell több, csak komolyan venni az Igét. Itt is érvényre jut a vetés és aratás törvénye: amit vet az ember, annak a termését élvezi, annak a következményeivel néz szembe. Gyakran a következő generáció életében mutatkozik meg a vetés eredménye. Ahogyan felnő egy generáció, az fog majd megjelenni a társadalomban. Ha Krisztus ismerete, az irgalmasság, a szeretet, a megbocsátás vettetik szívükbe, ezek szerint fognak élni és ilyen alapon igazgatják majd a társadalom életét. Ahol Jézus Krisztus uralkodik, ott Isten országának ereje, békessége, rendje fog érvényesülni. De vajon mit adunk tovább? Milyen értékek mentén nevelkedik az új generáció? Ki és mi alakítja értékrendjüket? Mert azt kapjuk vissza évek múltával, amit most adunk nekik.

Az Isten Igéjéhez való igazodás bűnbánatot is eredményez, általa döbbenünk rá, nem tudunk Istennek megfelelni. Ha belenézek az Ige mélységébe, fel kell kiáltanom: "menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok" (Lk 5,8)! Akkor csak azt mondhatom: "Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek" (Lk 18,3)! Erre az imádságra az Úr kegyelme lesz a válasz, így kezdhetünk újat.

Szántsatok magatoknak új szántást - vagyis ne a régit, az eddigit akarjátok folytatni, hanem kezdjetek egy egészen újat. Gyakran az a probléma, hogy az Úr Jézussal is csupán régi életünket akarjuk folytatni. Nehezen értjük meg, hogy Ő teljesen újat akar velünk kezdeni. Amikor Jézus megszólít, válaszút elé kerülök: továbbmegyek az eddigi úton, vagy Vele megfordulok és teljesen új irányba megyek? Ez azt jeleneti, hogy újra kell tanulni az életet. Az eddigi szokások, a tegnapi gondolkodás elmarad. Most már más megoldási eszközök kerülnek előtérbe. Már nem a világ megoldása jelenti a példát. Most már nem azok lesznek a barátok, akik eddig, minden újra kezdődik. Ebben az új kezdetben az Úr Jézus vezet, Ő jár előttem, mint jó Pásztor, én pedig haladhatok a nyomában.

A próféta rámutat, hogy eljött a cselekvés ideje. Elég a beszédből, az ígéretekből, most már tenni kell, amit felismertünk. Így van ez a mindennapokban, a sok ígéret után már csak akkor hisznek nekünk, ha valóban nekifogunk a megváltozásnak. Ha valóban másképp kezdünk élni. A cselekvés ideje most van. Ott szoktuk elrontani, hogy halogatjuk a tetteket. Halogatunk, mert nincs bátorságunk szembenézni Góliáttal. Ma, és nem holnap kell az Úr nevében elindulni. Ma kell keresni Őt, mert letelik az idő. Ma még kereshetjük, de nem tudjuk, meddig tart a lehetőség.

Mivel még nem jött el Jézus órája, nem tudtak Vele mit kezdeni, nem tudtak ellene tenni (Jn 7,25-30).  Jó látni, hogy az Úr gyermekei még ellenséges közegben is felszabadulva élhetnek, cselekedhetnek. Mert amíg el nem jön az idő, az ellenség sem árthat nekünk. Jelen van, gátol, de igazán ártani nem tud. Ezt élte meg Jézus is. Még nem tehették Rá a kezüket, és Ő igyekezett az aránylag szabad mozgást kihasználni. Arra törekszik, hogy megismertesse velük az Atyát.

Az emberek, amikor látják a vezetők bizonytalanságát, azt gondolják, felismerték, hogy Jézus a Krisztus. Azonban a főemberek ezt ritkán ismerik fel, mert akkor át kellene adni a főhelyet Jézusnak, mert Őt illeti meg. Úgy gondolom, hogy alapproblémánkat mutatja be ez az Ige. Az a mi bajunk, hogy kisajátítottuk a főhelyet. Életünk trónján mi ülünk, és nem akarunk onnan felkelni, hogy átadjuk Urunknak. De mi akarunk az élet főhelyein is páváskodni, nem akarjuk Jézust odaengedni. Pedig micsoda változások történnének, ha a vezetői pozíciókat átadnánk Neki. Ha engednénk, hogy Ő irányítsa az élet minden területét. Nem ellenségeskedés, önzés uralná az életet. Jézussal megszűnne az igazságtalanság, az egyenlőtlenség. Nem lennének szegények, éhezők, de nem lenne luxus sem. Mert ahol ott van Jézus, a bálványok ledőlnek. Jelenléte idején megdől a pénzimádat is, nem a gazdagság lenne a középpontban, hanem Ő.  Mert Ő az igazi kincs, az, Akire vágyik a világ. Felismertem-e már, hogy Ő a Krisztus? Átadtam-e már számára a hatalmat, vagy megmaradtan továbbra is főembernek életem romjai fölött?

Nem ismerik Jézust, mert félreismerik. Csak a látható dolgokra figyelnek, félinformációkra hallgatnak, és nem engedik, hogy Jézus lénye meggyőzze őket. Ha Istent meg akarjuk ismerni, Jézushoz kell fordulnunk, mert egyedül Ő ismeri Igazán. Jézus hiteles istenképet él elénk. Őbenne maga az Atya áll elénk. Aki Jézust látja, látja az Atyát. Gyakran leragadunk mi is a félinformációknál, és ezáltal félreismerjük az Urat, és egymást is. Azonban most még lehet korrigálni ismereteinket, most még felragyoghat Jézus életén keresztül az Atya. Jézust az Atya küldte hozzánk. Azért küldetett, hogy általa új életet kezdjünk, megszabaduljunk a bűn hatalma alól, és csak Neki éljünk.

Még ma, még Jézus hív

1. Még ma, még Jézus hív,

Nyíljon az ajtó, táruljon a szív,

Holnap talán késő!

2. Jövök Hozzád, Uram,

Kérlek, fogadj el, halljad meg szavam,

Tarts meg mindörökké!

3. Jézust áldjad, szívem,

Halála árán van új életem,

Illesse Őt hála!

4. Zengjünk mind Neki hát,

Dicsérjük együtt Isten szent Fiát!

Téged is vár még ma!

Isten áldásával.

Az egyetlen esély: Jézus

I

zráel életét gazdagon megáldotta az Úr, bőségesen termett gyümölcsöt (Hós 10,1-11). Mindezt maga az Úr állapítja meg, tehát nincs okuk panaszra, a tulajdonos minden feltételt biztosított a jó termés számára. Milyen rosszul szoktuk látni életlehetőségeinket, legtöbbször panaszkodunk a körülményekre, pedig az Úr mindet megad, hogy áldott egyen népe élete. Isten mint szőlősgazda törődik népével, gondozza övéit.

Izráel életében sem a gyümölccsel volt a probléma, nem az életszínvonallal volt a baj, hanem azzal, hogy nem az Úrnak adtak hálát. Az északi országrész emberei bálványokat készítettek, hálájukat azok előtt rótták le. Minden gyarapodást, fejlődést a bálványoknak tulajdonítottak. Megrabolták Isten dicsőségét. Amikor nem Istennek vagyunk hálásak az életünkért, javainkért, tálentumainkért, megraboljuk Őt. Amikor így teszünk, bálványimádóvá válunk. A mai ember önmagát isteníti, szereti az elismeréseket, de amikor embernek adjuk az elismerést, Istent bántjuk meg vele. Minden elismerés és hála az Urat illeti, hiszen mindent Tőle kapunk. „Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna” (1Kor 4,7)? Pál apostol idején is ismert volt ez a probléma, megkísértette a korinthusiakat is, megfeledkeztek arról a tényről, hogy mindent az Úrtól kaptak. Nincs semmi az életükben, ami ne felülről való ajándék lenne.

Fontos számunkra is, hogy felismerjük ezeket és hálát adjunk az Úrnak. A hálaadás pedig a bálványok lebontásával jár.  Ha az Urat dicsőítjük, elismerjük, hogy a bálványok nem érnek semmit. Azokat csak az ember találta ki pótmegoldásként, azért, hogy Isten nélkül élhessen. Azonban a bálványimádás, a modern bálványimádás is pusztulásba sodor. Tönkremennek a személyes kapcsolatok, a családok, de a társadalom életének a minősége is csökken. Az élet csak az Úrba vetett élő hit által növekszik és erősödik. Aki Krisztusba veti bizodalmát, képessé válik felülemelkedni a problémákon, győztes életet élni.

Azt is meg kell látnunk, hogy Isten nem adja másnak dicsőségét, a bálványimádó embert megbünteti. Izráel életében is eljött az a pillanat, amikor rádöbbentek, hogy a bálványok tehetetlenek, nem képesek őket megmenteni. Elpusztulnak azok az oltárok, amelyeknél a bálványokat imádták. Az ítélet mindig a bűnbánat, a megtérés érdekében kerül sorra. Általa az Úr meg akarja tisztítani a csalárd szívet. Ez az Úr diagnózisa, csalárd a szívünk, így azután nem jó rá hallgatni, mert megtéveszt. Az egyedüli megbízható iránytű az Úr szava. Az tud eligazítani és helyes irányba vezetni; aki figyel rá, annak a lába előtt mécsessé válik Isten Igéje. Ennek a fényénél meglátjuk a csapdákat, és képesekké válunk kikerülni azokat. Sőt, a szívünket az Úr képes megtisztítani. Szívünk és életünk egyetlen esélye Jézus Krisztus. Az Ő vére tisztít meg minden bűntől.

Jézus, amikor az Atya indította, felment Jeruzsálembe, a lombsátrak ünnepére (Jn 7,14-24). Ez az őszi betakarítási hálaünnep volt. Megköszönték Istennek a termést, minden ajándékát. Jézus is hálát ad az Atyának és dicsőíti Őt. Hogyan? Úgy, hogy tanít, vagyis megismerteti az emberekkel Istent és az Ő akaratát.

A zsidók csodálkoztak tanításán, mert tudták, hogy nem részesült hivatalos képzésben. Az Úr elmondja, hogy az Ő tanítása Istentől, az Ő küldőjétől származik. Személyesen ismeri Istent; amit mond, az az Atyától származik. A hivatalos tanítók kisajátították Isten ismeretét, azt gondolták, csak ők ismerik igazán. Azonban Jézus rámutat, az elméleti ismeret a gyakorlat által válik valósággá, életté. Számunkra is a lényeges, hogy cselekedjük Isten akaratát, vagyis azt tegyük, amit Ő mond, amit az Igében kijelentett. Élet és Ige összetartozik.

Az Úr Jézus számára a gyógyulás, az ember teljes, tehát testi-lelki gyógyulása áll a középpontban. A törvénynek is ezt kell szolgálnia. A betű szerinti megtartás helyett az élet mentése szenteli meg igazán a szombatot is.

Az Úr azt kéri, hogy soha ne látszat alapján hozzunk ítéletet, hanem mindig a teljes Írás fényében vizsgáljuk meg a dolgokat.  Jézus ismeri szívünket és gondolatainkat is. Tudja, mit tervezünk, és hogy milyen szándékkal vagyunk iránta. Őt nem lehet félrevezetni, ezért legyünk Vele őszinték. Ne tagadjuk indulatainkat, hanem megvallva azokat, kérjünk szabadítást. A tagadás soha nem visz előre, nem oldja meg a problémát. Az igazi megoldás az őszinte bűnbánat, mert ezáltal megtapasztaljuk bűneink bocsánatát, és új életet kezdhetünk. Mert az Úr kegyelme által, ha elestünk is, talpra lehet állni.

Bűnös vagyok

1.  

Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied,

Én Istenem!

Ki gyógyítná meg beteg szívemet,

Hacsak Te nem?

2.  

Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz,

Ha nem szeretsz,

Nem bírok járni, ha nem támogatsz,

Ha nem vezetsz!

3.  

Nincs örömem, körültem, mint az éj,

Minden sötét,

E bús homályt a tiszta égi fény

Hadd űzze szét!

4.  

Ó, Jézusom, mossa el bűnömet

A drága vér,

Amit Te ontál, égi szeretet,

A bűnökér’!

5.  

Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad,

Szívem óhajt,

S hűséged árja égő szomjamat

Eloltja majd.

Isten áldásával.

Nézzünk tükörbe!

A

 világ, a pogány népek életvitele, szokásai először örvendetesnek tűnnek. Isten népe örül, mert most érzi magát szabadnak, és amikor elindul ezen az úton, jól mennek  a dolgok (Hós 9,1-17). Úgy tűnik, minden rendben van és jól döntöttek. 

A mai ember is az Isten útján való járást véli rabságnak, csábítja a világ élete, mert úgy gondolja, a bűn útja a szabadság. Megdöbbentő, mennyire elvakít a bűn, évezredek múlásával sem látjuk, hogy ez az út a totális rabság és pusztulás felé vezet. A bűn nem szabadságot ad, hanem rabbá tesz, végül a szakadékba taszít. A bűn útján pusztulás van!

Azonban a bűnnek, a hűtlenségnek megvannak a következményei. Fogságba kerülnek, és ott majd meg akarják tartani ősi ünnepeiket, de nem lesz rá lehetőség. Mert a bajban eszünkbe jut az Úr.  De amikor otthon voltak, nem akarták meghallani szavát. Megkövéredett a fülük és a szívük. De vajon a miénk nem? Mindenkor meghallom, amit az Úr mond?

Isten úgy látta Izráelt, hogy szerette, élvezte mindazt, amit a világ kínált. Szerette a paráznaság bérét. Mit lát a mi szívünkben? Mit szeretünk? Mi az, a mi vonz, amihez kötődöm a világ termékei közül?

„Elérkeznek a számadás napjai, elérkeznek a megtorlás napjai! Majd megtudja Izráel, hogy bolond-e a próféta, őrült-e a lélek embere” (7)! Az életünkkel el kell számolni, eljönnek a számonkérés napjai, de ekkor már nem az embereknek kell megfelelni, hanem Istennek. A számadáskor döbbennek rá, hogy az általuk megvetett és kigúnyolt próféták igazat szóltak. Korunk embere is bolondnak gondolja Isten embereit, őrültnek azokat, akik a lélek dolgaival is törődnek, akiket Isten Szentlelke vezet. Egyszer azonban rá kell döbbenni, hogy Isten Igéje igazat mond, szükségünk van az Úrral való kapcsolatra és a lelki dolgokkal való foglalkozásra. Világunk épp arra mutat rá, hogy ha kiiktatjuk ezeket az életünkből, megbetegszünk. Megbetegszik az egyén, és beteggé válik a közösség is. Istent nem lehet következmények nélkül kihagyni mindennapjainkból.

Az Úr Jézus Galileát járja, viszi mindenfelé az életet, és egyben tükröt tart mindenki elé, amiben életük valóságát pillanthatják meg (Jn 7,1-13). Jézus lénye tükör, ha beletekintünk, megláthatjuk, milyenek is vagyunk valójában. Ez a tükör azt mutatja meg, amilyennek Isten lát bennünket. Lássuk meg mi is ezt a képet és fogadjuk el a valóságot. Ne akarjuk letagadni, és ne akarjunk színházasdit játszani, hanem legyünk őszinték. Az őszinteség gyógyulás, megújulás felé vezet.

Jézus nem ment fel az ünnepre Jeruzsálembe, mert tudta, hogy meg akarják ölni. Ő nem akart mártír lenni, nem kereste mindenáron a halált, hanem a rábízott feladat teljes elvégzésére koncentrált.

Testvérei sincsenek mellette, különcnek vélik és gúnyolják. Ha prófétát játszik, vállalja a vezetők előtt, a fővárosban is.  Azért nyilatkoznak így, mert nem hisznek Benne. Azt látjuk, hogy a Jézushoz való hozzáállásunk a hiten múlik. Hiszem-e, hogy Ő több, mint egy tanító, egy orvos, egy ember? Megláttam-e már lényében az élő Istent? Aki látja, az leborul Előtte és dicsőíti Őt.

Azt is megtudjuk, miért utasítják el sokan Jézust, és miért gyűlölik. Mert nem szépeket mond az emberről. Nem azt mondja, hogy jók vagyunk, hanem szembesít gonoszságunkkal. Jézus leleplezi az embert, és azt mondja, itt van. Arra késztet, hogy nézzünk szembe magunkkal. Ne magyarázzuk meg állandóan a bizonyítványt, ne keressünk mentségeket, hanem valljuk meg bűneinket. Vegyük észre, hogy pusztul a természet, nem szűnik a szegénység, egyre több a gyógyíthatatlan betegség, növekszik az abortuszok száma, nem oldódott meg a népek közötti feszültség, állandó háborúk, terrorcselekmények szedik áldozataikat.  Az ember cselekedetei gonoszak. Ha elismerjük, van remény a változásra, mert azért jött Jézus a világba, hogy bennünk és általunk változást vigyen végbe.

Jézust nem lehet befolyásolni, irányítani. Számára nincs sürgős, Ő mindig az Atya órájához igazodik. Lássuk meg mi is mindenkor, mi is az Atya akarata, ne engedjük magunkat mások által befolyásolni. Igazodjunk mindig az Atya órájához. Akkor békés és kiegyensúlyozott lesz az életünk. Kapkodás és idegesség nélkül végezhetjük feladatainkat.

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

1.  

Vágyol-e elhagyni bűneidet?

Az Úr vérében van nagy erő.

Vágyol-e győzni a Sátán felett?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

2.  

Ó, ha a büszkeség rabja vagy tán,

Jézus vérében van nagy erő!

Jöjj csak, hisz gyógyírt lelsz a Golgotán,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

3.  

Érzed-e, hogy szíved oly salakos?

Jézus vérében van nagy erő!

Tisztátalan szívet tisztára mos,

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

4.  

Szolgálni vágyol-e Jézust talán?

Jézus vérében van nagy erő!

Csak neki zengeni nap nap után?

E vérben csodás az erő!

Van erő, van, csodás erő van

Jézusunk vérében,

Van erő, van, csodás erő van

Jézus drága, szent vérében!

Isten áldásával.

Válaszút

S

zomorú, de ez a valóság, a sok figyelmeztetést nem vette komolyan Izrael, és az Úr meghirdeti felettük az ítéletet (Hós (8,1-14). Most már nincs sok idő. A felkészülés időszaka végéhez közeledik, az ítélet villámgyorsan fog bekövetkezni. Az emberek erre az eshetőségre nem is számítanak, úgy vélik, a végtelenségig megy majd, hogy Isten szól, ők pedig ezt figyelmen kívül hagyva tovább folytatják istentelen életüket. Azonban a kegyelem ideje egyszer lejár, az ítélet bekövetkezik. Mindez nem véletlen lesz, hanem Isten ítéleteként jelenik meg, az Úr megítéli a népét. Megítéli, mert nem nyilvántartást akar, hanem Neki engedelmeskedő, akaratát, cselekvő közösséget.

Az ellenség megjelenése az élet megváltozása, Isten felé fordítja őket, azonban nem bűnbánatot tartanak, hanem reklamálnak, még nekik esik zokon, amiért az Úr felelősségre vonja őket.  Úgy gondolják, ismerik Istent, és ezt szóvá is teszik. Hitoktatásban részesültek, nagy ünnepeken elmennek a templomba, hát mit akar az Isten tőlük? Isten azonban szövetséget kötött velük, és ennek a megszegését, törvényeinek a meg nem tartását kéri számon.

Sokan vannak ma is úgy, én hiszek-mondják, de az életük messze van Isten elvárásaitól. Komolyan kell vennünk, hogy Isten Jézus Krisztusban szövetségre lép velünk és ennek a szövetségnek vannak feltételei. Ha egy szerződést nem tartja be valamelyik fél, annak következménye van. Ha nem fizetjük a részletet, behajtják, vagy elárverezik akár a lakásunkat. Ha egy szolgáltatás díjával maradunk el, megszüntetik a szolgáltatást.  Isten is azt várja, vegyük komolyan a szövetséget és éljünk annak feltételei szerint.

Izráel megvetette a jót. Érdekes, mindig a jót, a jobbat akarjuk, és kiderül, hogy elmegyünk mellette, mert Isten a jó. Az Ő országában találjuk meg mindazt, ami építő, ami életre vezető.

Az egyik probléma, hogy ők választottak királyt és vezetőket. Szinte demokrácia volt. Isten országában más a rend, az Úr választ ki és hív el vezetőket. Ő ad népének királyt, prófétát, apostolt, tanítót, és akire szükség van. Ma is ez a rend, Ő ad, mi elkérhetjük a szolgálattevőket. Mennyire másképp alakulna az egyház élete, ha nem mi jelölnénk, választanánk, hanem az Úrtól kérnénk.

Jézus tanítványai is próba elé kerültek a korábbi beszédeket hallva (Jn 6,60-71). Sőt nem csupán próba, hanem válaszút elé álltak, hogyan tovább? Jézussal, vagy nélküle? Vállalják-e azt a magas mércét, amit eléjük állított a Mester, mégpedig azt, hogy életközösségben legyenek Vele, és teljesen Tőle függjenek. Olyan legyen számukra Jézus, mint a testnek a kenyér, tehát létfontosság. Bizony ezt nem mindenki akarja, mert tettei, ajándékai kellenek, de Ő maga nem. Nem akarják, hogy Ő határozza meg az életüket.

Bizony ma is kemény beszéd ez, a lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit.  Jézus szemléletében nem a test áll a középpontban, nézzük meg magunkat, minden a testen múlik. Az életet számunkra a test jelenti, annak állapota határoz meg bennünket. Az Úr azonban helyreigazítja gondolkodásunkat, a lelket állítja a középpontba, annak egészsége határozza meg, egész életünket. Ha egészséges a lélek, egészséges és boldog lesz az életünk is.

Sokan másképp vélik mindezt, és inkább kihátrálnak Jézus mögül, otthagyják Őt. Ezt is lehet, ott lehet Őt hagyni, de nem érdemes, mert az Életet hagyjuk ott.  Ha Jézustól elfordulunk, az igazi élettől fordulunk el, és magunk maradunk.

A hogyan tovább kérdését nem lehet halogatni, egyszer dönteni kell, ezért kérdez Jézus. Nekünk is felteszi kérdését: „Vajon ti is el akartok menni?” Erre személyes nekem kell válaszolni. De tényleg, mit is akarok? Követni Őt egészen a keresztig, vagy magam folytatni tovább az utat? Erre válaszolni kell, nem lehet tovább menni anélkül. Ha szavakban nem fogalmazzuk is meg, életünk iránya megmutatja, merre tartunk. 

Boruljunk le az Úr előtt, engedjünk lénye vonzásának és ismerjük fel mi, hova is mehetnénk? Örök élet beszéde van az Úrnál. Igazi, el nem múló életet kínál követői számára. Amit a világ kínál, az elmúlik, nem marad meg semmi, örökké, azonban, aki az Úrban hisz örök élete van annak.

Velem vándorol utamon Jézus

1.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Gond és félelem el nem ér.

Elvisz, elsegít engem a célhoz,

Ő a győzelmes, hű vezér,

Ő a győzelmes, hű vezér.

2.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ott az oltalom hű szívén.

Ha a szép napot fellegek rejtik,

Ő az éltető, tiszta fény,

Ő az éltető, tiszta fény.

3.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Bár az út néha oly sötét,

Soha nincs okom félni a bajtól,

Amíg irgalmas karja véd,

Amíg irgalmas karja véd.

4.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Ez a vigaszom, baj ha jő.

Bármi súlyosak rajtam a terhek,

Segít hordani, ott van Ő,

Segít hordani, ott van Ő.

5.  

Velem vándorol utamon Jézus,

Túl a sír sötét éjjelén.

Fenn a mennyei, angyali karban

Nevét végtelen áldom én.

Nevét végtelen áldom én.

Isten áldásával.