A
|
hogy olvassuk
Dániel könyvét, átéljük, hogy nem igazán értjük, különösen a látomásokat
(Dán 7,15-28). Azonban azt látjuk, hogy maga Dániel sem értett meg mindent elsőre,
sőt, arra volt szüksége, hogy fölvilágosítást kérjen. Ez számunkra is a járható
út. Ne tegyük félre mindjárt a Bibliát, és ne is próbáljunk valamit
belemagyarázni az Igébe, hanem forduljunk mi is az Úrhoz. Tőle kérjünk üzenetet,
olyan mondanivalót, ami erőt ad és felkészít a további keresztyén életre. Mert
az Ige elsősorban mindig Isten népének szól, őt erősíti és készíti fel a
hűséges és győzelmes életre.
Isten gyermekének lenni soha nem volt könnyű, hiszen az a feladat, hogy
az Isten akaratát, a Tőle való új és más életformát beleéljük ebbe a világba.
Ha sikerül jól megélni Isten országát, akkor egy idő után átalakulhat a minket
körülvevő társadalom; amennyiben Isten népe kudarcot vall, a tanítványok is
nehéz helyzetbe kerülnek, és ez a világ is forrong. Isten nélkül nyugtalan az
emberiség, mert amit keres, maga akarja megtalálni, sőt, bálványoktól, anyagi
javaktól, a hatalomtól várja a boldogságot és a boldogulást. Azonban ezekhez
legtöbb esetben háború, kizsákmányolás, mások elnyomása által jut el az ember.
A bűnös emberi szív vágyaitól hajtott birodalmakat lát a próféta, egyik a
másikat követi. Mindegyik a másik bukása, halála révén emelkedik fel. Ezek a
birodalmak pusztítanak, eltipornak, könnyet, fájdalmat okoznak. Minden emberi
uralom erőszakra épül, hódításon alapszik. Az erősebb elnyomja, leigázza vagy
elpusztítja a gyöngébbet, és így építi fel saját uralmát. Itt nincs irgalmasság,
nem számítanak az életek, nem lényeg, ha fiatalon elpusztulnak emberek, éheznek
és szenvednek nők és gyermekek, itt csak mindig a soros birodalom minél nagyobb
hatalomra jutása a lényeg.
Nagyon rémítő és kiábrándító lenne mindez, ha nem látna mást is Dániel,
ha csak az emberi uralmak jelennének meg szemei előtt, semmi ok nem lenne
reménységre. Mert látjuk a mai napig, hogy ugyanezek a motivációk jelen vannak,
sőt, ma már gazdaságilag és katonailag is nagyobb pusztítást, totális kontrollt
alkalmazhat a hatalom. Azonban Dániel lát egy másik országot, Isten országát,
amely megjelenik ebben a világban. Ez az ország egészen más módszerekkel és
eszközökkel dolgozik. Jól látjuk majd az Úr Jézus munkássága alatt. Isten
országa számára fontos a bűnös, nyomorult, elesett ember. Itt nincs erőszak,
csak szelíd hívogatás, és mindenki maga dönt, hogy követi-e a Pásztor hangját
az életre. Nincs törtetés, nem a világ mentalitása az uralkodó, hanem Krisztus
alázatos, áldozatos, bűnöket magára vállaló élete a példa. Ebben az országban
megjelenik az irgalmasság, sőt, fontosabb az áldozatnál, a külső vallásosságnál.
Itt a szív állapota a fontos, és nem a külső. Itt nem szerepet kell játszani,
hanem őszintén vállalhatjuk magunkat, mert lehetőség van az átalakulásra, az újjászületés általi más életre. Ebbe az országba mindenkit hív az Úr, rajtunk
múlik, hogy belépünk és elfogadjuk, hogy innentől a Király gondoskodik rólunk.
Így azután nem kell már ügyeskedni, alakoskodni, hanem előtérbe helyezhetjük
Isten országát, élhetjük az igazi életet, a többit pedig Rábízhatjuk Atyánkra.
Isten országa átível évezredeken, jelen van ma is, és soha el nem múlik.
A birodalmak, különösen a negyedik, harcban állnak Isten népével. Isten
gyermekeit pusztítja. Miért? Mert nem bírja elviselni, hogy vannak, akik nem
embert, uralkodót istenítenek, hanem az Örökkévaló előtt hajtanak fejet. Ez a
fejhatás gyakran fejhullással jár, hiszen aki ellentmond a magát bálványozó
hatalomnak, az az életével játszik. A tüzes kemencék és az oroszlánvermek
szintén végigkísérik a hívők életét. Soha nem mondhatjuk, hogy mindez már
történelem, mert bármikor ismét felbukkanhat a mélyből. Ezért legyünk résen,
legyünk készen.
Ezek a hatalmak Isten törvényét is igyekeznek kiiktatni vagy
megváltoztatni. A nyugalomnap, az Úr napja, tehát az Istennek szentelt nap és
idő átalakul pláza-istentiszteletté, ahol a jólét, a vásárlás, a fogyasztás, a
pénz istenei előtt hódol az emberiség. Mindezt teszi úgy, hogy közben milliók
halnak éhen és élnek ember alatti életet.
Azonban Igénk arról is szól, hogy ezek a birodalmak, ahogy jönnek,
eltűnnek a történelem süllyesztőjében, ám Isten országa örökké megmarad. A nagy
birodalmak és az egész emberi történelem Isten felé, az Úr elé való állás felé
halad.
Az asszony előbb menekülőre fogja a dolgot, mellébeszél és a vallás felé
tereli a beszélgetést (Jn 4,25-30). Mi is hányszor vagyunk így, amikor szembe
kellene nézni magunkkal, bűneinkkel, életünk problémáival, elővesszük vallásos
kérdéseinket, ezek mögé akarunk elbújni, ki ne derüljön, kik vagyunk. Mert
Jézussal szemben állva le kell hullani az álarcnak, és fel kell tárulni az igazi
lényünknek. Gyógyulás csak ott várható, ahol megvan az őszinte szembenézés, a
jézusi diagnózis elfogadása.
Az asszony előtt önkijelentést ad Jézus, elmondja, hogy Ő a Krisztus.
Tehát akiről tudja az asszony, hogy majd eljön, az már itt van. Tehát ne a
jövőben várd, hanem a jelenben lásd meg. És az asszony élete ebbe a
kijelentésbe belerendül. Szó nélkül megy el, még a korsóját is otthagyja. Mindenről
megfeledkezik, mert eljött a Krisztus, és ennél fontosabb nincs. Mindenkinek meg
kell tudni, mindenkinek találkozni kell Vele, mert gyökeres átalakulás mehet
végbe az életében. Aki Jézussal találkozik és felismeri a Megváltót, az nem marad
ugyanaz, mint aki előtte volt.
Az önkijelentés után megszakad a beszélgetés, mert nincs már szükség
beszédre. Már nem menekül az asszony, nem rejtegeti életét, hanem nyíltan
kimegy az emberek közé, és elmondja, amit tapasztalt. Hívogat Jézushoz.
A korsó ottmaradt, de a szívében jelen van az élő víz. Ki nem apadó
forrásra talált, és így már nem számít a korsó. Amikor Jézusra találunk, mindig
elmarad valami, elmarad az addigi életünk, ottmaradnak bűneink, mert azokat
Jézus magára veszi. Samária evangélistájává válik az addig megvetett asszony. Ő
az első női igehirdető. Lám, Jézusnak nem jelentett problémát nőre bízni a jó
hírt. Mi is beszéljük el örömmel mindazt, amit az Úrtól kaptunk. Hívogassunk
bátran Őhozzá. Mert aki látja és hallja, majd maga is felismeri, hogy ki az, Aki
szól Hozzá.
Ébredj, bizonyságtévő Lélek!
1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran
szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen
meszsze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!
2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó,
bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant,
ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!
3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy
veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el
minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése