Az Úr előtt állva

E

ddig királyok álmairól, számukra a falon megjelent írásról olvastunk, amelyek üzenetét Dániel tárta az uralkodók elé (Dán 7,1-14). Most maga Dániel kap álom által üzenetet az Úrtól. Ez a próféta mindenkor Isten rendelkezésére áll, még az éjszakai alvás idején is. Isten gyermeke mindenkor az Úr rendelkezésére áll, mindenkor elérhető és megszólítható. Ez a látomás még Bélsaccar uralkodása idején történt, tehát nem minden időrendi sorrendben jelenik meg előttünk. Dániel foglalkozott az Igét olvasva és imádságai közepette a körülötte levő dolgokkal. Érdekelte az ember élete és különösen a zsidók, az Isten népe élete. Elgondolkodott azon, hogyan alakul tovább népe sorsa és a nemzetek élete. Látta azt a sok istentelenséget és erőszakot, ami körülötte történt. Tudta, hogy az ember életének nagy lehetősége Isten megismerése, de vajon él-e vele? És mit fog tenni az Úr? Hogyan fog reagálni az ember gonoszságára?

Amint kérdésein töpreng, az Úr látomáson keresztül nyújt számára feleletet. Amint korábban a nagy aranyszobor, úgy most az állatok is birodalmakat szimbolizálnak. A babiloni birodalom az első, amelyben Dániel is él, még három másik követi ezt, majd Isten ítélete zárja le a sort. Isten országa uralkodik örökkön örökké. Ez azt üzeni a számunkra, hogy az élet Dániel után is folytatódik, egyik birodalom jön a másik után. Ez azt is jelenti, hogy Isten népe is jelen lesz, itt lesznek a tanítványok, akik Urukat képviselik és Isten országa erejét és áldását jelenítik meg. Mert nemcsak a pogány birodalmak vonulnak végig a világ színpadán, nemcsak az önistenítés folyik, hanem mindvégig jelen van Isten országa. Az Úr mindig jelen van és megszólítható. Minden rendszerben ad lehetőséget a Vele való kapcsolat felvételére, a megtérésre. Az Úr soha nincs távol, mindig megtalálható, elérhető. Aki ki akar törni a világ hatalmából, és új, szabad életet szeretne élni, megteheti az Úr kegyelme által. Dániel is meg tudott maradni a hitben úgy, hogy körülötte mindenki bálványimádó volt.

A látomásban a birodalmak állatok képeiben jelennek meg. Mindegyik ragadozó állat képét hordozza, sőt, nem is tiszta, hanem kevert lények ezek. Van bennük valamennyi egy másik ragadozóból is. Ezzel Isten tudtunkra adja, hogy az ember lényében ragadozó, mindig erőszakkal oldja meg problémáit, fegyverrel hódítja meg a másik népet. Jó, ha tudjuk, hogy ezek az állatszimbólumok ma is megtalálhatók az országok címereiben. Ezek a szimbólumok jelzik a számunkra, hogy belül, a lényeget tekintve az emberek maradtak azok, akik voltak. Nem váltunk jobbá az idő múlásával, nem sikerült belső tartalmunkat megváltoztatni. Ma is ragadozók vagyunk. Az erőszak, az elnyomás és kizsákmányolás ma sem tűnt el, csak más alakot öltött.  Azért nem sikerült ezeket az állati karaktereket felszámolni a népek életéből, mert maguk az emberek nem változtak meg. Isten munkájára van ehhez szükség. Megtérésen és újjászületésen kell keresztülmennünk ahhoz, hogy igazán más emberek legyünk. Amíg a pénz és a hatalom a fő mozgatórugója az embereknek, és így a társadalomnak is, igazi változás nem lesz. A változás felülről adatik, majd ha Isten Lelke irányítja az életünket, és nemet mondunk a bálványokra, ezáltal átalakítjuk életvitelünket is, lesz pozitív változás.

A hatalmak jönnek egymás után, egyre erőszakosabbak, véresebbek és pusztítóbbak. A negyedik birodalom a legrettenetesebb, a legpusztítóbb. Tehát nem pozitív fejlődésen mennek keresztül, hanem ahogy egyre jobb eszközökhöz jutnak, egyre fejlettebb technikával rendelkeznek, annál pusztítóbbá válnak. Elég, ha az elmúlt századra gondolunk, a két pusztító világháborúval, a ledobott atombombával, a mérhetetlen pusztítással. Azonban ezek az események sem tették a földet fegyvermentes övezetté, hanem még inkább felhalmoztuk a pusztító fegyvereket.

A negyedik birodalom rettenthetetlen ereje folytán megbátorodik, és Isten ellen szól. A nagy fejlődés, a bővülő lehetőségek nem alázatban tartják az embert, hanem egyre gőgösebbé válik. Úgy gondolja, mindenre képes, elég önmagában, nincs szüksége semmire. Istent is megveti. Amikor az ember önmagára, a technikára, a tudásra épít, eltávolodik Istentől. Jó, ha mi közeledünk Hozzá, felismerve, hogy a tudás önmagában, ha nem párosul hittel, nem megoldás.

Dániel szemlélődik is a látomás elemei fölött. Nem azonnal írja le őket, hanem engedi, hogy lényét megragadják, engedi, hogy lelke rezonáljon Isten szavára. Szemléljük mi is az Igét, ne rohanjunk rajta gyorsan keresztül, akkor sem, ha ismerős részeket olvasunk, és akkor sem, ha ismeretlen vagy nehéz szakaszok kerülnek elénk. Engedjük, hogy az Ige ragadja meg a lényünket. Ne mindig mi boncolgassuk, hanem tegyük ki a szívünket az Ige áradásának, sodrásának.

Azonban nem a pusztító hatalmaké az utolsó szó, az utolsó mozzanat, hanem Istené. Ezek a birodalmak is megítéltetnek. Oda kell állni az Emberfia elé. Életünk Jézus előtt kerül mérlegre. Isten fényében látszódik meg, mi is az igazán értékes abból, amit életünk során fontosnak tartunk. Mert az Úr másképp méri az életet, mint mi.

Az Emberfia eljött a világunkba, hogy helyreállítsa azokat az életeket, amelyek a világ kínálatát elfogadva válságba kerültek vagy tönkrementek (Jn 4,15-26). Így kínálja az életet megújító élő vizet a samáriai asszony számára. A asszony él is a lehetőséggel, kéri ezt a vizet, de nem az egész életét akarja megújítani, nem újat és mást akar Jézussal kezdeni, hanem csak az eddigi életének a következményeitől akar szabadulni. Jézust arra akarja felhasználni, hogy eddigi életének kellemetlenségeitől, a szégyentől megszabaduljon. Jézus tegye lehetővé, hogy ne kelljen többé kijönni a forráshoz, és így rejtve maradhasson. Az életét nem akarja még megváltoztatni, csak a körülményeket. Azonban Jézus nem támogatja a rejtőzést, a bűnbe való menekülést. Ő teljesen új életet kínál.

Jézus elküldi, hogy hívja a férjét, és ezzel jelzi, kimondatlanul is ismeri az életét, és az egészet meg szeretné gyógyítani. Az asszony azt válaszolja: Nincs férjem, és Jézus elfogadja, ezt jól mondtad, de rámutat, hogy előtte nincs titok. Nem szégyeníti meg, de szembesülnie kell azzal is, hogy nem volt őszinte Jézushoz. Gyógyulás, rendeződés csak őszinte feltárás, őszinte szembesülés által lehetséges. Nézzünk őszintén szembe életünkkel, és vállaljuk az Úr előtt bűneinket is.

Az asszony még mindig nem akar szembenézni az életével, menekül, és ehhez a vallást használja fel. Jól el lehet bújni még a Biblia mögé is. Amikor elokoskodunk rajta, ahelyett, hogy beletekintve meglátnánk magunkat, és az Úr ereje által változtatnánk is. Az asszonynak végül szembesülnie kell az Igazsággal, rá kell döbbennie, hogy a Krisztus megérkezett és előtte áll. Mellébeszélni nem érdemes. Amikor ezt felismeri, elindul benne valami, új élet kezdődik itt. Jézussal szemben állva ismerhetjük fel Isten kegyelmét, amely ránk vár. Fogadjuk be szívünkbe, és induljunk az Úrral egy új és más életre.

Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.