Élő Isten

A

 király nyugtalanul aludt, és kérdéssel kelt (Dán 6,19-29). Az volt a kérdése, meg tudta-e szabadítani a zsidók Istene Dánielt az oroszlánok szájából? Vagyis az a kérdés, van-e élő Isten? Van-e olyan Isten, aki csodát képes tenni, aki számára a lehetetlen is lehetséges? Ebből meglátjuk, hogy Dárius a maga isteneit képtelennek tartotta arra, hogy megszabadítsák Dánielt. Meglátta, hogy azok élettelenek. Tehát ez az alkalom kijelentés. Isten kijelenti a pogányok számára hatalmát. Meg kell látni mindenkinek, hogy Ő él, és hatalma van minden ember fölött. Őt nem lehet korlátok közé szorítani, Ő Úr Babilóniában is.

A kérdésre magától Dánieltől érkezik a felelet. Megláthatja mindenki, hogy él, Isten megmentette őt. Ez az igazi bizonyságtétel, amikor láthatóvá válik életünkben Isten munkája. Mert itt már nem kellett Dánielnek ecsetelni Isten hatalmát, nem volt szükség előadásra, mindenki láthatta, hogy csoda történt. Ma is az a legnagyobb erejű bizonyságtétel, amikor látják, hogy történt valami, amikor felismerik, hogy megváltozott az életünk. Amikor láthatóvá válik Isten jelenléte, munkája, nincs szükség győzködésre.

Mi történt itt? Dániel megvallja, hogy nem ő ügyeskedte ki a túlélést, hanem Isten mentette meg. Az Úr szabadítását élte át. Ez fontos, nem magának tulajdonítja a megmaradást, hanem Istenről tesz bizonyságot. Ezzel megvallja, hogy ő maga is tehetetlen volt, de Istennek van lehetősége ott is, ahol a miénk véget ér. Aki Benne bízik, nem csalódik. Isten jelenlétében megszelídülnek a vadálltok. Az Úr jelenlétének az állatok is engednek. Így van reménységünk arra nézve, hogy a bennünk élő vad, sokszor állatias természetet és indulatot is meg tudja fékezni. Amikor Jézus a pusztában böjtölt, a kísértő feletti győzelmét követően vadállatokkal volt együtt. Jézus jelenlétében átalakult a természetük, így alakulhat át Jézus által a mi természetünk is.

Meg kell még jegyeznünk azt is, hogy Isten megengedte, hogy Dániel az oroszlánok elé kerüljön, de azt már nem, hogy húzgálja is a bajuszukat. Isten megenged rendkívüli helyzeteket, ott meg is tudja övéit őrizni, de ezzel visszaélni nem lehet. Az oroszlánokat provokálni nem lehet. Mi gyakran provokáljuk az ördögöt, aki, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyelhet el. Egyedül az Úrnak van hatalma arra, hogy övéit megőrizze. A mi erőnk magában mit sem ér.

Dániel megmentése a királyt meggyőzte arról, hogy az ő Istene élő Isten. Felismerte, hogy Isten hatalma mindörökre megmarad, míg a sajátja véges. Erre volna szükségünk, elismerni, hogy az életünk véges. Bármilyen hatalomra, gazdagságra tettünk is szert, életünk a földön véget ér. Nem tudja sem a hatalom, sem a vagyon meghosszabbítani, vagy megmenteni. De Isten örökké él, van országa, amelybe Jézus által hívogat, mert azt akarja, hogy az ember is Vele éljen örökké. Ez az Ő kegyelme által válik lehetségessé. Dániel Istene a szabadító Isten. Dárius Róla tesz bizonyságot, és a segítségre szorulókat Hozzá irányítja. Úgy cselekszik, amint Keresztelő János is tette, a hozzá érkező embereket Jézushoz irányította, mondván: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Csak Ő tud rajtunk segíteni.

Samáriában is lehetővé válik a lehetetlen, még ha nem is úgy, ahogyan mi gondoljuk (Jn 4,11-15). Az asszony még pusztán a kútban, vízben gondolkodik, és úgy látja, Jézusnak nincsenek meg a megfelelő eszközei arra, hogy vizet merítsen neki. Még nem látja, hogy az élő víz  Jézusból árad, Ő maga az a víz, ami megeleveníti az életünket. De az is lehet, hogy nem akarja mindezt észrevenni. Benne is működik az előítélet, és működik a hamis önvédelem, amikor a bűnös életünket védjük. Ez az asszony is még védi azt, ami tönkretette, ami rossz a számára, ami miatt szenved.

Az asszony még nem érti, miről van szó, Jézus azonban világossá teszi, hogy most egész másról van szó, mint amit ő gondol. Most nem a Jákób kútjából kapja a vizet, ami elfogy, és aztán újra jön meríteni, hanem az Isten soha ki nem merülő forrására csatlakozhat rá.

Amit a világ kínál szomjúságunk csillapítására, mind elfogy, kimerül, sőt, igazából becsap, mert lelki szomjunkat semmi nem képes eloltani, csak egyedül Isten lénye. Csak Jézus az, Aki megadja számunkra azt, ami szükséges.

A siker, a pénz, a hatalom, a szórakozás úgy van feltüntetve, mintha megoldaná lelkünk szomjúságának kérdését, azonban ismét megszomjazunk. Sőt, azt tapasztaljuk, hogy a világ dolgaiból minél többet fogyasztunk, annál többre vágyunk, annál szomjasabbak leszünk.

Jézus azért közeledik felénk és kínálja az élő vizet, hogy megcsillapodjunk, és így nyugodttá, kiegyensúlyozottá váljon életünk. Az asszony felismeri élete lehetőségét, és kéri ezt a vizet. Kéri az élő vizet, amely felfrissíti beposványosodott életét. Mondjuk mi is az Úrnak: „Uram, add nekem ezt a vizet.”

A nagy mélységből

A nagy mélységből szüntelen

Hozzád kiáltok, Istenem,

Haláltól mentsd meg lelkemet,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök,

Fiad érettem onta vért,

Fogadj be Jézusért!

A bűn sarában élve lenn,

A jóra lelkem képtelen,

Fogadd be gyenge gyermeked,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok jövök…

A bátorságom gyávaság,

A bölcsességem kábaság,

Más nem segíthet, ha Te nem,

Fogadj be, Istenem!

Amint vagyok jövök…

Az életem, üres, szegény,

Nincs benne fény, de van remény,

Hogy akinek kegyelme nagy,

Vesznem engem se hagy.

Amint vagyok jövök…

Isten áldásával.