Az Úr gondoskodik

Tovább csodálhatjuk az Urat a teremtett világban véghezvitt munkáját szemlélve (Jób 39,1-38). Mi is odaállhatunk Jób mellé és alázattal és áhítattal figyelhetjük Urunkat. Mindenre odafigyel, minden az Ő gondoskodásának köszönheti létét. Az embernek szembesülni kell mindezzel. Isten alkotta meg az állatvilágot, és Ő gondját is viseli annak. Az Úr, amit alkotott, azzal törődik, megvan a hatalma arra, hogy gondoskodjon a föld különféle állatairól. Bár az is igaz, hogy az embernek kellene ebbe a feladatba belefolynia, ám ő inkább csak kihasználja környezetét. Ha szétnézünk világunkban, azzal kell szembesülni, hogy az emberiség kifosztja önző életmódja által ezt a csodálatos világot. Sok faj kipusztult már kapzsiságunk végett. Sőt, saját magunkat, az utánunk következő generációk életét is veszélybe sodorjuk. Azonban jó meglátni, hogy a mi pusztító magatartásunk ellenére az Úr fenntartja a világot. Gondoskodik az állatvilágról.

A Jóbbal folytatott beszélgetésből mi is megtudjuk, hogy Isten, ha mindezekről gondoskodik, akkor az Övéiről sem feledkezik meg. A fejezet végén Jób elnémul az Úr előtt, és ebban az a felismerés húzódik meg, hogy nyugodtan bízhat az Úrban, mert Ő mindent jól cselekszik. Számunkra is fontos üzenet ez, higgyük, hogy az az Úr, aki az állatvilág gondjait felvállalja, az rólam sem feledkezik meg. Ha az oroszlán, a sas és a többi élőlény bízik az Úrban, mennyivel inkább bízhatok én.

Az Úr Jézus Krisztus is az állat- és növényvilágot állította tanítványai elé példaként. Azt kérte, figyeljenek a madarakra és a mező virágaira, és lássák meg, mennyire nem aggódnak életük felől, pedig kiszolgáltatottabbak, mint az ember. Azonban az Úr eltartja őket. Mennyivel inkább törődik velünk, és megadja azt, amire szükségünk van. A mi feladatunk, hogy minden gondunkat kezébe tegyük, és üres kézzel, hálás szívvel munkáljuk Isten országát, szolgáljunk Neki.

Ha nem elég a természet tanítása, akkor tekintsünk a keresztre, ha megtesszük, békességre jutunk. Hiszen, Aki a Fiát odaadta értünk, hogyne gondoskodna rólunk. „Aki az ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt?” (Rm 8,32).

Adjunk hálát az Úrnak, hogy van Ige, van, amit a kezünkbe vehetünk és táplálkozhatunk vele (Gal 6,6-10). Köszönjük meg azt is, hogy ma szabadon szólhat az Ige, senki nem gátolja az Ige hirdetését, és hogy vannak igehirdetők és vannak tanítók, akik által egyre jobban megismerhetjük Megváltónkat. Áldott legyen Urunk, amiért minden lehetőséget meg ad a számunkra az Ige mélyére való hatoláshoz. Legyünk hálásak az Ige szolgáiért.

Rámutat az apostol az élet törvényszerűségére, arra, hogy amit vet az ember, azt fogja aratni. Olyan törvény ez, ami bele van írva az élet rendjébe, azonban sokszor nem vesszük figyelembe. Zúgolódunk és lázadozunk, miért ilyen az életünk. Pedig csak az történik, hogy az általunk vetett mag kikelt. Azt kapjuk, amit vetettünk. Olyan lesz az élet, amilyenre formáljuk. Amit vetünk a következő generációnak, azt fogjuk visszakapni. Ha szeretetet, békességet, törődést adunk, az fog megjelenni az ő életükben is. Azonban ma sok helyről az erőszak, a pénzszeretet, az önzés magvai hullnak a szívek talajába, ne csodálkozzunk, amikor szembesülünk eredményével.

Isten azonban lehetőséget ad a számunkra, hogy Hozzá forduljunk, Ő a rossz vetést is jóra képes fordítani. Egyedül csak Ő képes megváltoztatni, amit mi elrontottunk. Kérjük az Ő segítségét, és örülhetünk még új élet születésének. Ha a Léleknek vetünk, ha továbbadjuk hitünket, akkor ennek is meg lesz az eredménye. Pál rámutat, hogy az időnk véges itt a földön, letelik. Másrészt a körülmények se lesznek mindig ilyen jók, mint ma az evangélium hirdetéséhez. Éljünk a lehetősséggel, mentsük az életeket, de ne feledkezzünk meg azokról sem, akik már a hit útján járnak. A hitben előttünk járókért is felelősek vagyunk.

Imádkozzatok és buzgón kérjetek!

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.