Isten szeret

E

zt a fejezetet olvasva azt látjuk, hogy nem mai találmány a jólét és az arra  mindenáron való törekvés (Dán 4,1-34). Sokaknak ma is az az életcél. A jólét azonban hatással van ránk, szívünket is megkövéríti, eltompítja lelki hallásunkat, elhomályosítja belső látásunkat. Így járt ez a király is. A jólét nem alázatot és Isten iránti hálát munkált ki a szívében, hanem önteltséget, gőgöt. Szobrot állíttatott, ami az ő képességeit, hatalmát hivatott dicsőíteni.  Korábban is kapott álmot, átélt csodát, amikor látta Isten közbeavatkozását a tüzes kemencében. Mindezek nem az Úrba vetett hitet munkálták ki benne, hanem továbbra is megmaradt az emberimádatnál. Van-e hatása életünkben Isten munkájának, üzeneteinek? Leborulunk-e előtte, vagy megyünk tovább a magunk útján?

Isten újabb lehetőséget ad a számára, nem mond le róla, hanem továbbra is keresi. Ismét álmot lát a király, ami nagyon megrémíti, de senki nem képes megfejteni a jelentését.  Dániel jön el hozzá, és miután a király elbeszéli az álmát, feltárja előtte a jelentést. Az álom fentről, Istentől érkezett, nagy, életformáló álom volt ez, amelyben Isten üzen a király számára, és azt kéri, hogy alázza meg magát. Lássa meg, hogy mindent Istentől kapott, és ezért adja Neki a dicsőséget.

A fa Nabukadneccárt jelképezi, megjeleníti azt a hatalmat és gazdagságot, amire eljutott mind a király, mind a birodalom. De üzeni azt is, hogy Isten fölötte áll és mérlegre teszi az életét. A hatalom elvétetik. Azonban a megaláztatás addig tart, amíg a király bűnbánatra nem jut. Ha elismeri, hogy Isten uralkodik az ő élete fölött is, kegyelemben részesül, visszahelyeztetik trónjára. A királynak is szabadulásra van szüksége. A gőg és az öndicsőítés bűne győzedelmeskedett felette, azonban van szabadulás. Isten ezt kínálja fel most a számára. Rajta múlik, hogyan fog erre az üzenetre reagálni, ha komolyan veszi, szívét megalázza, elkerülheti mindezt.

Egy esztendőt kapott a király arra, hogy komolyan vegye Isten szavát, azonban ez nem következett be. Inkább még gőgösebb lett. Gyakran csodálkozunk, amikor nehezebb helyzetbe kerülünk, és az Urat tesszük felelőssé, miért engedte mindezt? De nem vesszük észre, hogy az Úr szólt, és időt is adott arra, hogy komolyan vegyük a szavát, megváltoztassuk az életünket. A király azonban nem él a lehetőséggel. Teljes mértékben énje uralkodik szíve trónján. Csak magát látja, és úgy véli, mindent ő tett, mindenki mindent neki köszönhet. Hányszor kísért meg minket is a gondolat, amikor egymásnak is azt mondjuk, mindent nekem köszönhetsz. Jó lenne meglátnunk, hogy amit elértünk, ahová eljutottunk, az mind Isten ajándéka.

A király nagy mélységet jár meg, a tudatát is elveszti. Lám a jólét, a hatalom pszichésen is átalakíthat. Kivetkőzhetünk emberi formánkból, és emberalattivá válhatunk. Azonban Isten kegyelmét kínálja, nem szükséges ide eljutni. Azt is megláthatjuk, hogy még innen is van visszaút. Nincs az a mélység, ahonnan az Úr ne lenne képes felemelni. Nincs az az élethelyzet, amelyből ne lenne talpra állás, újrakezdés. Isten előtti megalázkodás által újra lehet kezdeni. Soha ne adjuk fel, mert amíg szól az Ige, tart a kegyelem időszaka, újra lehet Jézussal kezdeni.

János apostol az egyik legcsodálatosabb részt írja le a számunkra, hiszen ebben a fejezetben található az az Ige, amit úgy is neveznek:  a Biblia dióhéjban (Jn 3,1-21). Egy életformáló találkozásról olvasunk. Egy idős ember kétségeivel és kérdéseivel Jézushoz megy. Jó, hogy Őt keresi. Számunkra is útmutatás ez, életünk bármely szakaszában menjünk Hozzá, tárjuk fel az Úr előtt szívünket.

Fontos kérdés az Isten országa. Számomra kérdés-e? Kérdés-e, hogyan lehetek annak a polgára?  Nikodémus megtudja, hogy testi születésünk nem jogosít fel az Isten országára. Újjá kell születni Isten Szentlelke által. Erre az újjászületésre minden embernek szüksége van, mert nélküle ítélet alatt vagyunk.

Azonban János elmondja a nagyszerű hírt, Isten szereti ezt a világot, benne a bűnös embert. Azt akarja, hogy ne maradjunk ítélet alatt, hanem életre jussunk. Ennek érdekében elküldte Fiát a világba. Jó, ha átmelegszik a szívünk erre az üzenetre. Sokszor elkeseredünk, és úgy gondoljuk, nem szeret minket senki. Jó, ha meglátjuk, Isten szeret. Annyira szeret, hogy Fiát adta értem ebbe a világba, majd a keresztre. Meg akar általa menteni az örök haláltól.

Jézus azért jött, hogy megmentse a világot. Most még nem elítél, hanem megment. Azonban egyszer letelik a kegyelmi idő, ezért most forduljunk hittel Felé, és esdve kérjük nagy kegyelmét.

Ne félj, mert megváltottalak

||: Ne félj, mert megváltottalak,

Neveden szólítottalak,

Karjaimba zártalak,

Örökre enyém vagy. :||

Viruló réteken át

Hűs forrás felé vezetlek,

Pásztorod vagyok,

Elveszni senkit sem hagyok

Karom feléd tárom, kiárad áldásom;

Nem rejtőzöm el,

Szívem a szívednek felel,

Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.

Ne félj...

Nem taszítalak el, amikor vétkezel,

Irgalmat lelsz a szívemben,

Örök feléd a hűségem,

Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.

Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel,

Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!

Isten áldásával.