Krisztusban

K

itűnik szövegünkből, hogy Jób korában sem volt könnyű hitben járni, Isten akarata szerint élni (Jób 31,24-34). A bűn akkor is a világban volt, és a gonosznak ugyanúgy megvoltak a módszerei az ember szívének Istentől való elfordítására, mint ma. A Jób körül élő emberek többsége más úton járt, mint ő, azonban Jób nem rájuk figyelt, és az ördög kísértésének ellenállt. A sátán mindig azon fáradozik, hogy szívünket elszakítsa az Úrtól, és már ne Benne bízzunk, hanem valami másban. Azt akarja, hogy valami átvegye Isten helyét a szívünkbe. Úgy tüntet fel számunkra dolgokat, mint amiktől függ az életünk, a boldogságunk.

Jób elmondja, hogy nem az aranyban, a gazdagságban bízott, hanem Istenben. A kísértő mindig megpróbálja a pénzt isteni hatalommal felruházni, úgy állítja elénk, hogy bízzunk benne, mert általa mindent meg lehet szerezni. A gazdagság csillogásával megtéveszt sokakat a sátán, azt hiteti el, hogy minden a pénztől függ, és ha pénz van, minden van. Jób ezt elutasította. Nem a pénz jelentette számára aboldogságot, hanem az Istennel való kapcsolat. Ma is az emberek elé a meggazdagodás lehetőségét vetíti, úgy állítja be, ha sok pénzre tesznek szert, ha sikerhez és hatalomhoz jutnak, beteljesedik az életük. Jézus arról beszélt, hogy a gazdagság csábítása megöli az Igét a szívben. Jól látjuk, hogy a pénz nem minden, hiszen ma sokan élnek olyan körülmények között, amikről elődeik álmodni sem mertek, ám mégsincs békesség, boldogság, igazi öröm. Egyre több a feszültség az emberek közt.  Az igazi békesség és egymásra találás a Jézus Krisztusban való hit által lesz a miénk.

A másik kísértés a kor hitének az átvétele. Jób idejében a napot és a holdat imádták az emberek. Jób nem követte őket, elutasította a bálványimádást. Ő nem imádta a teremtményt a Teremtő helyett. Nagy veszély ez ma is, a teremtményt kezdi el imádni az ember a Teremtő helyett. Sőt ma már annyira, a teremtmény kerül a középpontba, hogy a Teremtő létezését is tagadja. Az ember önmagát helyezi a trónra, magát imádja Isten helyett. Jó ezt látni, és utasítsuk el bármilyen népszerű formában közeledjen is felénk.  Vállaljuk Teremtőnket és Megváltónkat, bármit hisznek körülöttünk az emberek. Ne engedjük magunkat szlogenekkel megtéveszteni, az a lényeg, hogy higgyünk. Nem az a lényeg, hanem az, hogy kiben hiszünk. Pál apostol is arról tett vallást, hogy tudja, kiben hisz, vagyis ismeri azt, Akiben Ő hisz. Isten nem azt akarja, hogy vakon higgyünk, azért lett emberré Jézusban, hogy megismerhessük Őt. Jézus életét figyelve megláthatjuk Isten irgalmát, szeretetét, halljuk, amint hívogat magához, mert azt akarja, hogy terheinket tegyük Őreá. Az Úr szabadságot kínál a bűn hatalma alól. Igen, csak Neki van hatalma mindennemű rabságból felszabadítani. Dicsérjük Urunkat és hívjuk segítségül problémáink megoldására.

Jób elmondja azt is, ha vétkezett, akkor azt nem titkolta el, hanem őszintén vállalta. Ez nagy dolog, nagy bátorságra és nyíltságra vall. Hiszen a hibáinkat, vétkeinket nem szeretjük vállalni, inkább takargatjuk őket, vagy másokra hárítjuk. Ez a magatartás nehezíti az Istennel való kapcsolatot is, hiszen az Úr őszinteséget vár, azt, hogy ha bátrak voltunk a bűnre, legyünk bátrak a bűn következményeinek vállalásában is. A bűneset után, már Ádám és Éva is a menekülést, a bujkálást választotta. Nem mertek Istennel és a bűnnel sem szembenézni. Azonban a menekülés soha nem megoldás. A megoldás mindig az őszinte szembenézés, és a bűn Isten előtt való megvallása. A vállalt és megvallott bűnre van bocsánat. A megbocsátással felszabadulunk lelkiismeret-furdalás alól, és tiszta lappal kezdhetünk egy új életet.

Pál nagyszerű hírt mond el, eljött Jézus a világba, és Általa új lehetőségek nyíltak meg előttünk (Gal 3,23-29). A törvény eddig segítette az embert, próbálta igazgatni Isten népének lábait, de nem volt hatalma a szív felett. A törvény megmutatta mi a rossz, de nem adta meg a képességet a jó megcselekvésére. A törvény megmutatta, mely cselekedetek a rosszak Isten előtt, és megpróbált tőlük elrettenteni a büntetés által. Azonban azt látjuk ez nem igazán éri el célját. Az elrettentés nem oldja meg hosszútávon a problémát.

Az apostol elmondja, hogy így a törvény a maga tehetetlenségét felismerve, átadja az embert Krisztusnak. Mintha azt mondaná, az én lehetőségeim véget értek, most már átadom Neked. Igen, a törvény Krisztusra vezérlő mester, aki oda vezet Hozzá, Rámutat és azt mondja: Íme, az Isten Báránya,  aki elveszi a világ bűneit. Jézus oldotta meg a bűnkérdést, és Ő tudja átformálni, Istennek engedelmeskedővé tenni a szívünket is. Jézus késszé tesz arra, hogy ezután Neki éljünk, többé ne vétkezzünk. Ezt nem tudta a törvény megcselekedni. Jézus Krisztus által lehetséges újjászületni, és ekkor már tudunk nem vétkezni. Az újjászületett ember, képes nemet mondani a bűnre. Azonban Jézus nélkül nem vagyunk erre képesek. 

A Krisztusban való hit által megvalósul az egység, mindannyian Isten gyermekeivé válunk. Nem állhat közénk társadalmi helyzet, vagyoni állapot, bőrszín, mert aki hisz, Isten országának polgára lesz. Mindannyian az Atya gyermekeiként élhetünk, és másokat is ebbe az országba segíthetünk. Engedjük, hogy így munkálkodjon a Lélek közöttünk, rombolja le azokat a falakat, amiket felépítettünk. Ha Krisztusba megkeresztelkedtünk, akkor az Ő élete elfedi az addigi különbözőségeket. Pál is azt írta, hogy többé már nem ő él, hanem él benne a Krisztus, vagyis nem a saját énje látható, hanem Krisztus. Ha engedjük Krisztust látszódni, akkor már nem különbséget látunk egymásban, hanem meglátjuk egymás arcán az Urat, Aki összeköt bennünket.

Isten szívén megpihenve

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

Isten áldásával.