Új teremtés

A

mikor az Úr szól, csendben kell lenni, mert mit is mondhatnánk (Jób 40,15-32)? Mit mondhat a bűnös ember, aki kizsákmányolja Isten csodálatos teremtett világát? Mit mondhatunk, amikor mi pusztítjuk és romboljuk, amit az Úr megalkotott? Modern fegyvereinkre vagyunk büszkék, amelyekkel biztonságos távolságból oszthatjuk a halált. Ez azonban nem büszkeség. Isten nekünk ajándékozta ezt a világot, hogy örömmel, hálaadással éljünk rajta. Feladatunk, hogy védjük, őrizzük a földet és mindent, ami rajta van. Mi azonban kapzsik vagyunk, mindent magunknak akarunk, elszedjük a másik néptől. Megmagyarázzuk, miért illet minket, és miért nem azt, akinek a területén található az a természeti kincs. Kipusztítjuk az erdőket, az állatokat, hogy még több vagyonhoz jussunk. Elgondolkodtató egy kis történet: Egyszer egy rabló megtámadott egy remetét, elvette mindenét és megfenyegette, hogy megöli, ha nem ad még több pénzt neki. A remete elmondta, nincs neki több, de ilyen gyönge és gyáva emberrel még nem találkozott. A rabló dühbe gurult, miért lenne ő gyönge, hisz meg tudja ölni a remetét. A bölcs ember így szólt támadójához: látod azt a fát, vágd le az egyik gallyát. Nézzük, meg tudod-e tenni? A rabló nagy büszkén odament és kardjával egy suhintással lecsapta az ágat. A remete most így szólt: most fogd és helyezd vissza a levágott ágat. A rabló megdöbbent, nem képes visszatenni. Igen, az életet elvenni könnyű, de visszaadni nem lehet. Más életét el tudjuk venni, de visszaadni senkiét sem vagyunk képesek. Bűnbánattal kell ezért megállnunk az Úr előtt, és kérni, tanítson meg erőszak nélkül élni.

Egymással szemben is gyakran az erőszak módszerét alkalmazzuk, ha valamit el akarunk érni, addig erőltetjük, míg célt nem érünk. Hányszor nem veszünk tekintetbe másokat, csak saját vágyunkat kielégítsük. Jó azonban végiggondolni, hogy pusztítani, rombolni könnyű. Könnyű elvenni a másik békességét, tönkretenni idegeit, de milyen nehéz megbékéltetni és gyógyítólag élni. Egyedül az Úr Jézus az, Aki a halál és a bűn által elvett életeket képes helyreállítani. Urunk feltámasztotta Lázárt, majd meggyógyította annak a szolgának a fülét, akinek Péter a Gecsemáné kertben levágta. Jézus meggyógyítja az általunk okozott sebeket. Ő gyógyítja be a mástól kapott sebeinket is. Ezért jöjjünk Hozzá, Nála van a gyógyulás és a gyógyító élet kulcsa. Az Lénye által válhat a mi életünk is helyreállítóvá, az Ő természete tehet képessé arra, hogy megértőbben viszonyuljunk egymáshoz és a teremtett világhoz is.

Pál apostol lénye mélységeit tárja fel a záró mondatokban (Gal 6,14-18) Rámutat, hogy ami sok embernek fontos, a népszerűség, az elismertség, az, hogy legyen valaki, számára már nem fontos. Ő nem azért hirdeti az evangéliumot, hogy a létrejött gyülekezetek által elismerésre tegyen szert. Ő nem állami vagy egyházi kitüntetésre, anyagi elismerésre vágyik, hanem lelkeket ment. Számára az a fontos, hogy szolgálata által örök életre vezessen minél több embert, hogy felragyogtassa számukra a Krisztust. Nekünk mi a fontos? 

Pál úgy tekint magára, mint halottra, a régi embere meghalt a kereszten, és ott meghalt a világ is számára. Ő halott a világ számára és a világ is halott az ő számára, ezáltal nincsenek egymásra hatással. Pál számára mindaz halott a világból, ami másoknak sokat jelent. Mivel meghalt a világ számára, teljes lényével, százszázalékos odaadással él Jézus Krisztusnak. Azt írja az apostol, Isten előtt nem fog számítani semmi azokból a dolgokból, amiket mi fontosnak tartunk. Nem a külső jelek lesznek az érdekesek, hanem az, ami bennünk történt. Isten előtt csak az új teremtés számít. Az a lényeges, hogy Isten Lelke által újjászületek-e? Az új teremtés új életformában nyilvánul meg, és ez a lényeg. A krisztusi élet általunk való megjelenítése a feladatunk. Elmondhatom-e, hogy meghaltam a világ számára és számomra is halott a világ? Tulajdonképpen az életünk adja meg erre a feleletet. Az mutatja meg, hogy kire és mire fordítom a legtöbb időt és erőt. Urunk tegye láthatóvá bennünk az új teremtést.

Új szívet adj

1. Új szívet adj, Uram, énnekem,

Új szívet adj, én Istenem,

Amely csupán csak teérted ég,

Véled jár szüntelen, csak véled szüntelen.

2. Nyájas, vidám, szelíd, jó szívet,

Mely, Jézusom, te lakhelyed,

Hol egyedül a te hangod szól,

Mely véled van tele, csak véled van tele.

3. Jézus, a te gyógyító kezed

Megfogta már a szívemet,

Én is tudom, bűntelen leszek

Majd nálad odafenn, a mennyben odafenn.

Isten áldásával.