Szabadon

J

ób beszéde elénk is tükröt tart, kérdezzük meg magunktól, el tudnánk-e mondani, amit ő kimondott (Jób 31,35-40)? Elmondhatom-e, hogy nem örülök rosszakaróim bajának? Nem engedte, hogy szája vétkezzék azzal, hogy átkot kér másra, hogy rosszat akar a másiknak. Ennyire tiszta a mi szívünk is minden gonosz indulattól és gondolattól? Jó beletekinteni lényünk mélyébe, és az ott látható valóságot őszintén odavinni Urunk elé. Mert bizony mi gyakran örülünk, ha valaki megkapja a magáét, és a szánknak sem igazán tudunk parancsolni. Azonban ha meglátjuk ezen a területen bűneinket, kérhetjük Urunkat, tisztítsa meg a szívünket, hiszen Ő a kereszten is megbocsátott az Őt megfeszítőknek. Isten országának az erejét élte meg még ott is. Isten országa egészen más, mint a mi világunk, ott nincs jelen a bűn semmilyen formában, és az Úr ennek a világnak erőit tette elérhetővé a mi világunkban. Jézus által lehetséges Isten követeként élni mai világunkban.

Utolsó mondatai egyikében felkiált: „Ó, bárcsak volna valaki, aki meghallgatna engem” (35). Ez a kiáltás nemcsak Jób, hanem gyakran a mi érzelmeinket is kifejezi. Gyakran érezzük úgy modern világunkban, hogy nincs, aki meghallgasson. Időhiányban szenvedünk, kapkodunk, rohanunk és nincs időnk egymásra. Nem tudunk megállni és odafigyelni a másikra. Képtelenek vagyunk csendben hallgatni a másikat. Nem véletlenül mondta Jakab apostol: legyetek gyorsak a hallásra.  Nem tudunk hallgatni. Túlságosan magunkkal vagyunk elfoglalva, és képtelenek vagyunk másra figyelni. Pedig lényünk mélyén mi is vágyunk a figyelemre, mi is szeretnénk, ha egyszer végighallgatnának, ha igazán érdekelné a mellettünk levőket az ami bennünk végbemegy, az ahogyan mi látjuk az életet. Próbáljunk ma időt szakítani arra, aki környezetünkben vágyik a meghallgatásra, a figyelemre. Tanuljuk meg közbeszólás nélkül végighallgatni a másikat. Hányszor azért nem hallgatjuk meg beszélgetőtársunkat, mert azonnal mondjuk a saját véleményünket, vagy panaszoljuk a magunk helyzetét. Pedig a meghallgatás gyógyítólag hat. Jób is arra vágyott, hallgassák meg, de inkább ő kényszerült barátai hosszú filozofálásainak a végighallgatására.

Jób felismeri, hogy azért nincs veszve semmi, ha emberek nem is részesítik kellő figyelemben, Isten ajtaja nyitva, szabad Őhozzá fordulni. Jó, hogy csüggedése közepette meglátja, lehet és szabad felfelé tekinteni. Istennek van ideje ránk, Ő kész végighallgatni. Ő soha nem mondja, fejezzük már be, hanem arra biztat, tárjuk fel őszintén a szívünket előtte. Maga az Úr Jézus is erre bátorít minket, amikor így hívogat: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.  Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és lelketek nyugalmat talál. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű” (Mt 11,28-30).

A Jézus Krisztusban hívő ember szabad, kiáltja a Galaták felé Pál apostol (Gal 4,1-7). Szabad vagyok, szabad, ujjonghat a szívem, mert Jézus Krisztus megszabadított. Elmondja azt is, hogy Jézus nélkül kiskorú az ember. Tehát nem a tudomány és technika, hanem a Jézus Krisztusba vetett hit által válunk nagykorú, döntés - és cselekvőképes emberekké. Amíg Jézus Krisztus szabadítását nem éljük át, kiskorúak vagyunk, minden tudásunk ellenére. Ezt jól láthatjuk ma. A tudás soha nem volt ilyen nagy, mint a mi korunkban, ám mégis azt látjuk, hogy sok ember ennek ellenére vágyainak, kívánságainak, szenvedélyeinek, indulatainak, ösztöneinek a rabja. A nagy tudós és sokféleképpen képzett ember nem ura a saját életének. Hány kiválóan képzett, nagy sikert magáénak tudható ember élete hever romokban, mert képtelen megoldani személyes problémáit. Sok esetben még a mások életének orvoslására odaszánt életű emberek sem képesek a maguk életét rendben vezetni.  Ez mind azt mutatja, szükségünk van az Úr Jézusra. Szükségünk van a segítségére.

Pál azt üzeni, hogy Jézust pont azért küldte el az Atya, hogy elvágja függőségeink köteleit és valóságos szabadításban részeltessen. Megszabadít a bűn és törvény hatalma alól, és így Isten országa polgáraiként, Isten gyermekeiként élhetünk szabad életet.

Ezt az életet már az Atya közelségében élhetjük, most sem boldogulunk a magunk erejéből, de kiálthatunk Neki. Rátámaszkodhatunk Atyánkra, és kegyelme által sikerül győztes életet élni. Jézus bemutatta, hogy itt a földön lehetséges Isten országnak erejével élni, lehetséges  az Ő világának az útmutatásait komolyan venni. Jézus által felszabadulunk az Isten akarata szerinti életre. Ami eddig nem sikerült, az Vele és általa menni fog. Isten országában élve képesekké válunk nemet mondani a rosszra, és igent mondani a jóra, sőt képesekké válunk Isten Szentlelke által a jót megcselekedni.

Térj magadhoz, drága Sion

1. Térj magadhoz, drága Sion, Van még néked Istened, Ki atyádként felkaroljon, Szívét oszsza meg veled! Azt bünteti, kit szeret, Másképp ő nem is tehet: Sion, ezt hát jól gondold meg, Szabj határt bús gyötrelmednek. 1.

2. Hullámok ha rémítenek Mérhetetlen víz felett, :/: S a habok közt szíved remeg, Hogy sírod is ott leled; Ha aludni látod őt, Ki reményed és erőd: Sion, soha ne feledd el: Ő megvívhat tengerekkel!

3. Bár hegy, halmok rengenének, Miket égi kéz emelt, :/: S indulása a nagy égnek Végromlásra adna jelt: Ezt látva is el ne hidd, Hogy ez a perc elveszít; Sion, addig meg nem dőlhetsz, Míg oltalmad Istentől lesz!

4. Bár könnyűid omlanának Gyöngyökül a tengerbe, :/: És elhalván hangja szádnak, Csak pihegnél, mint gerle, Bár vér volna bíborod S kő megszánná nyomorod: Sion, ne félj a gonosztól, Baj nem ér, míg Benne bízol!

5. Bár hordozzad zsarnok láncát, Érjen kínos rabhalál, :/: Ha hitedet el nem játszád, Utad égbe nyitva áll. Örvendj mindig és vigadj, Emlékezz, ki népe vagy! Sion, nincs több Isten egynél, Benne hát ne kételkedjél!

6. Ó, ne csüggedj, ím, az estnek Már leszállnak árnyai, :/: Kihez ajkid oly hőn esdnek, Halld: Atyádnak hangja hí. Ő gyalázat, kín helyett Néked jobbján ad helyet; Sion, a menny lesz te részed, Föld gyötrelmét hát ne nézzed!

7. Végső áldást mondj hazádra, Mely távolról int feléd, :/: Égi honnak a határa Van már hozzád közelébb. Édes érzés mért fog el, Melytől olvad szív, kebel? Sion, minden másképp lesz ott, El fog tűnni nagy sírásod.

8. Angyalok, ti fényes lelkek, Zengjetek víg éneket, :/: Mert már biztos révbe tért meg, Kit bús szélvész hányt-vetett! Már meggyőzte a halált, Istenéhez égbe szállt: Sion, onnnan számkivetni Nem fog téged soha senki!

Isten áldásával.