A
|
mai szakaszt olvasva tekintsünk mi is lényünk
mélyére, olvassuk úgy, hogy nekem szól az Ige (Jób 36,16-33). Itt rólam van
szó. Azért ajándékozta nekünk az Atya a Szentírást, mert minket akar általa
megszólítani. Szomjazó szívvel vegyük mindig kézbe, ne úgy, mint amin gyorsan túl kell
lenni, hanem örömmel, belső vágyakozással, átélve, hogy erre van szükségem.
Ahogy elolvastam ezt a részt, én is elgondolkodtam, vajon mivel is vagyok
tele? Bosszúsággal, gonosz gondolatokkal, haraggal? Bizony, nekünk is szembe
kell nézni azzal a kérdéssel, mi is tölt engem fel? Krisztus indulata van
bennem vagy valami más? Bizony, legtöbbször a saját régi indulataim bukkannak fel,
vagy engem is a világ kívánsága vezérel, és az van bennem, mit és hogyan lehetne
megszerezni. Hányszor csak a világ dolgai foglalkoztatnak, ahogyan az Úr Jézus
mondta: „az élet gondja és a gazdagság csábítása megfojtja az igét, úgyhogy
nem terem gyümölcsöt” (Mt 13,22). Jó mindezeket meglátni és őszintén
elismerni: Uram, ez van bennem, bocsáss meg. Kérlek azonban, tisztogasd meg a
szívem és tölts fel lényeddel, hogy országod jó ízét terjeszthessem magam
körül.
Elihú azt kéri Jóbtól, legyen gondja Isten tetteinek a magasztalására.
Erre figyelmeztetni kell, azonban ha baj ér, ha nem úgy mennek a dolgaink, ahogy szeretnénk, milyen hamar megtaláljuk Istent. Elég, ha ráütünk az ujjunkra, vagy valaki
elénk áll a sorban, esetleg többet számolnak a kasszánál, mindjárt hiába vesszük
szánkra a Nevét. Amikor azonban jó dolgokat tapasztalunk, sikerül elrendezni
ügyeinket, megkapjuk, amit szerettünk volna, probléma nélkül fut az életünk,
elfelejtünk hálát adni. Legyen gondod rá, mondja az Ige - nekem kell időt
szakítani az Isten előtt való csendességre, de megtesszük-e? Örömet jelent-e
számomra Isten közelsége? Azért vonulok-e félre, mert jó Vele lenni?
Válaszoljuk meg az Úr előtt ezeket a kérdéseket.
Isten magasztalását ne bízzuk másra, imádkozni, Istent dicsőíteni nem
lehet más helyett. Ezt mindenkinek magának kell megtenni. Ahogyan nem
táplálkozhatunk mások helyett, úgy nem imádkozhatunk, nem olvashatunk Igét, és
nem járhatunk más helyett a templomba sem. Erre nekem kell időt szakítani, aki
szereti az Urat, annak ez lesz a legfontosabb. Aki rendszeresen megáll az Úr
előtt, az élet más dimenzióit tapasztalja meg. Lesz békessége, elmúlik félelme,
az céltudatos emberré válik.
Mi már előrébb vagyunk, mint Jób és barátai, mi már megismerhetjük
Istent. Hiszen Jézus azért jött a földre, hogy bemutassa nekünk az Atyát. Aki
Jézust megismeri, az megismeri Istent. Az evangéliumokat olvasva lehetséges
megismerni Urunkat. Láthatjuk szeretetét és irgalmasságát, megtapasztalhatjuk
kegyelmét. Jézusban Isten üdvözítő kegyelme jött el a világba.
Nagyszerű hírt mond el az apostol, Krisztusban szabadságra vagyunk elhíva
(Gal 5,13-15). Vagyis Őbenne megtudjuk, mi is az igazi szabadság, mit is jelent
szabadnak lenni. Mert akit a Fiú megszabadít, az valóban szabad. Azt jelenti
ez, hogy a bűn, a gonosz bilincsei lehulltak, és Jézus Krisztus lénye irányítja
az életünket. Szabad most már másképp élnem, mint eddig. Szabad szeretni az
Urat és követni Őt. Most már tudok az Ő akaratának engedelmeskedni.
A szabadság azonban nem azt jelenti, azt teszek, amit akarok, mert az Úr
úgyis megbocsát, azt tehetek, ami nekem tetszik, mert szabad vagyok. Az igazi,
az Úrtól való szabadság tisztában van a maga korlátaival. Ahogyan Pál máshol
leírja: „Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de
ne váljak semminek a rabjává” (1Kor 6,12). Az a szabad, aki fel tudja mérni
tetteinek a következményeit, aki látja, hogy bár megtehetné, amit akar, de nem
teszi, mert nem használna vele, se magának, se másnak. Megtehetné, de nem teszi,
mert nem akar rabbá válni. Krisztus nélkül nem látjuk a lehetőségeknek ezt a
távlatát, azonban az igazi szabadság felméri mindezt, és úgy dönt, hogy általa
megerősíti a többieket is a hitben.
A szabadság azt is jelenti, hogy szabaddá válunk a szolgálatra. Ebben
látja az apostol a törvény lényegét is, hiszen maga az Úr Jézus is azért jött,
hogy szolgáljon és életét adja váltságul sokakért. Urunk adja, hogy
felszabaduljunk a szolgáló életre.
Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni
1. Itt van Isten köztünk, Jertek őt imádni, Hódolattal elé állni, Itt van
a középen, minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Az, aki Hirdeti S hall
-ja itt az Ígét: Adja néki szívét!
2. Itt van Isten köztünk: Ő, kit éjjel-nappal Angyalsereg áld s
magasztal. :/: Szent, szent, szent az Isten! Néki énekelnek A mennyei fényes
lelkek. Halld, Urunk, Szózatunk, Ha mi, semmiségek Áldozunk Tenéked!
3. Csodálatos Felség, Hadd dicsérlek Téged: Hadd szolgáljon lelkem Néked!
:/: Angyaloknak módján Színed előtt állván, bárcsak mindig orcád látnám! Add
nékem Mindenben Te kedvedben járnom, Istenem, Királyom!
4. Általjársz Te mindent; Rám ragyogni engedd Életadó, áldott Lelked! :/:
Mint a kis virág is Magától kibomlik, Rá ha csöndes fényed omlik: Hagyj, Uram,
Vidáman Fényességed látnom S országod munkálnom!
5. Egyszerűvé formálj Belső, lelkiképpen, békességben, csöndességben. :/:
Tisztogasd meg szívem: Tisztaságod lássam Lélekben és igazságban. Szívemmel
Mindig fel- Szállhassak sasszárnyon: Csak Te légy világom!
6. Jöjj és lakozz bennem: Hadd legyen már itt lenn Templomoddá
szívem-lelkem! :/: Mindig közellévő: jelentsd Magad nékem, Ne lakhasson más e
szívben; Már itt lenn Mindenben Csakis Téged lásson, Leborulva áldjon!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése