Immánuel: Térden állva

nagy babiloni birodalom királyát, Nebukadneccart látjuk mai Igénken keresztül (Dán 2,1-23). A nagy és rettegett király, aki előtt remegve borulnak le a szolgák, nyugtalanná válik. Ő sem képes minden problémát megoldani, nyugtalanságát egy álom okozza, és ez nem hagyja aludni. Nem tud nyugodtan lenni, amíg az álom jelentését meg nem tudja. Vannak olyan belső, lelki problémák, amiket sem a vagyon sem a hatalom nem képes orvosolni. Lelkünket egyedül az Úr tudja karbantartani. Isten szól is hozzánk, de nem mindig jut el lényünkig a szava, mert valami elzárja a hozzánk vezető utat. Úgy, amint ez a király is sok mindennel körülvette magát és Isten speciális módot választott, hogy mégis meghallja a Tőle jövő üzenetet. Azért speciális mód az álmon keresztül érkező üzenet, mert ezt csak ritkán használja az Úr. Az Igén keresztül közelít hozzánk, ha ez a csatorna zárva van, akkor használ fel más módot, hogy szavát célba juttassa.

Az éjszakai álmatlanság nem minden esetben egészségügyi, fizikai probléma következménye. Jöhet az álmatlanság a nyugtalanság Istentől is,. Így akar megszólítani, azt akarja, hogy amikor nem tudunk aludni, vegyük kézbe a Szentírást, imádkozzunk és így figyeljünk Rá. Megtörténhet, hogy napközben nem érzékeljük Isten közelítését, az éjszaka jó lehetőség, hogy komolyan vegyük az Urat, és amikor nem tudunk aludni, gondoljunk arra, hátha Ő keres. Lehet nappal nem reagáltam, azért nem hagy most aludni.

A király komolyan veszi az álmot, felismeri, hogy ez nem mindennapi, hanem rendkívüli, nagy álom volt. Így azután fontos a jelentése is. Mindent megtesz, hogy megértse álma üzenetét, de senki nem képes megfejteni, vagyis az álmot is felismerni és a jelentését is. Az álom anyagát is meg kellene tudniuk, mert a király nem árulta el nekik. Azonban bölcsei képtelenek ezt a feladatot megoldani. Az Istentől jövő üzenetet csak maga Isten képes számunkra megjelenteni. Hozzá kell folyamodnunk, Őt kell keresnünk, ha nem értjük magunkat, az életünket, az Igét.

Amikor Dániel meghallja, miről van szó, felajánlja segítségét, hogy megmentse a király haragjától a bölcseket. Nem mondja, hogy neki ehhez nincs köze, hanem felismeri, hogy pont ezért került ide. Azért van ott, hogy rajta keresztül Isten szava eljusson egy pogány királyhoz. Ez a király leigázta országát, népét, őt pedig elrabolta családjától, mégis törődik vele. Oda tudunk-e figyelni rosszakaróinkra, ellenségeinkre? Dániel meg meri mondani, hogy a király parancsa kegyetlen. A tanítványoknak a feladata, hogy leleplezzék a kegyetlenségeket, és mindent megtegyenek ellenük.

Dániel elmondja a helyzetet társainak és azt kéri, hogy együtt hordozzák ezt a dolgot imádságban az Úr előtt. Tehát a problémát azonnal Isten elé viszik, Tőle kérnek megoldást, Tőle kérik el az álmot és a jelentését.

Amikor Dániel megkapja az álom megfejtését, leborul az Úr előtt és magasztalja Őt. Dániel magatartása példa a számunkra, azt üzeni: ha problémába ütközünk kapkodás és idegeskedés helyett, azonnal vigyük az Úr elé. Tárjuk fel minden gondunkat Őelőtte, meglátva, hogy az aggódás semmit nem ér, aztán mi magunk sem vagyunk képesek megoldani. Bízzunk az Úrban! Bízzunk abban, hogy Ő idejében megmutatja a választ, rávezet a megoldásra. Amikor megkapjuk a választ legyen az első a hálaadás, a magasztalás. Meg kell tanulnunk térdeinken harcolni, térden állva keresni a megoldást. Az előrehaladás, a növekedés, a győzelem térdeinken keresztül érkezik. A hívő ember legfontosabb eszköze a térde.

Találkozások sorozata megy végbe ebben a néhány versben (Jn 1,43-51). Jézus találkozik néhány emberrel és azután ők tovább adják, amit felismertek, amit kaptak azoknak, akikkel találkoznak. Így terjed a jó hír, megérkezett a Messiás. Jézus, most Fülöppel találkozik, akit azonnal felszólít: Kövess engem! Ez a lényeg. Jézus mindig a lényegre tör. Nem beszél mellé, hanem azt mondja: Kövess engem. Ezzel esélyt ad az új életre. De, ránk bízza, hogyan döntünk. Mi mit kezdünk Jézus hívásával? Ott tudunk-e hagyni mindent Őérte? Fülöpöt is megragadja Jézus lénye. Ezek az emberek Jézustól megragadott személyek. Lénye annyira vonzza őket, hogy nem tudnak Neki ellenállni. Nem kérdés, követni kell Őt. Minket is így megragadott már az Úr lénye, hogy semmi nem fontos a számunkra csak Ő?

Fülöp is találkozik egy emberrel, Nátánaellel, és ő is határozottan tesz bizonyságot arról, hogy megtalálta azt, akit vártak, akiről a próféták bizonyságot tettek. Még szinte nem is ismerik Jézust, még nem éltek át egyetlen csodát sem, nem hallották tanításait, mégis bizonyosak, Ő a Messiás. Olyan bizonyosak, hogy ez a véleményük már nem is fog megváltozni, hanem egyre inkább megerősödik.

Nátánaelben van egy kis bizonytalanság, ő nem ugrik azonnal, ám Fülöp nem győzködi, hanem azt mondja: Jöjj és lásd meg! Mindennél többet ér, ha mi magunk személyesen győződünk meg. Ha kétségeink vannak, menjünk oda az Úrhoz és győződjünk meg személyesen, arról kicsoda Ő. Aki elindul felé, nem csalódik, az átéli, hogy Benne Isten van jelen és nem lehet mást tenni, mint leborulva imádni.

Nátánael megtudja, hogy Jézus ismeri őt, tudja, mi van a szívében, ismeri az ott levő szomjúságot, a keresést. Jézus szavai nyomán ez az ember felismeri, hogy Isten Fia előtt áll. Lássuk meg mi is, és mondjuk ki, Te vagy az Isten Fia. Hányszor mondjuk megszokásból Uram, de mondtam-e már őszinte felismerés alapján, Te vagy az Isten Fia. Mivel Istennek ismertelek meg, Rád bízom magam. Mert akinek Jézus Isten Fia, annak a szívéből múlik a félem, az aggodalom, az örömmel követi Őt. Hát mi is kövessük Őt örömmel.

SZÍVEMBEN ÖRÖM DALOL

1. Szívemben öröm dalol, öröm dalol az én szívemben,

Az én szívemben, az én szívem’, szívemben.

Öröm dalol, öröm dalol az én szívemben,

Jézust dicsérem.