A Lélek gyümölcse

J

ób és barátai hosszantartó beszédei után megszólal az Úr (Jób 38,1-38). Most maga szól azokhoz, akik eddig Róla beszéltek. Eddig csendben figyelte az okoskodásokat, most bemutatkozik számukra. Jó, hogy az Úr nem hagy magunkra, nem engedi, hogy a magunk okoskodása alapján alakítsuk ki véleményünket Róla, hanem bemutatkozik a számunkra. Isten nem néma, és amikor eljön az idő, szól.

Isten világában rend van, és ez lenne a magától értetődő, a rend, ha kerülőutak nélkül mindjárt minden problémánkkal Hozzá fordulnánk. Isten azt várja, hogy őszintén bízzunk Benne, őszintén bízzuk Rá magunkat. Ne tegyünk kerülőutakat, amint a vérfolyásos asszony tette, hanem mindjárt keressük Őt.

Az Úr rámutat, hogy világában rend van. Ő alkotott mindent, és minden az Ő szava által áll fenn. Ami elhangzik, nem tudományos leírás, hanem a szentíró szókincsével elmondott bizonyságtétel. Minden az Úr kezéből származik.  Ő teremtette a világot, Ő alkotta meg a természet rendjét is, és ez ma is Neki engedelmeskedik. Isten szabta meg mindennek a hátárát, a természet erői felett is hatalommal rendelkezik. Ez azt üzeni számunkra, hogy nem vagyunk kiszolgáltatva az elemeknek, Isten Úr felettük. Ezt láthattuk Jézus szolgálata idején, amikor a halálos veszedelembe került tanítványok átélik, hogy azzal a viharral, amivel ők, a halászok nem bírtak, Jézus boldogul. Elég Neki egy szót szólni, és a szelek és a víz engednek Neki. Csodálatos Urunk van, jöjjünk mi is bizalommal Hozzá. Higgyük, hogy ahol mi nem boldogulunk, Neki elég egy szó. Jézus Krisztus a mindenség Ura. Szavára elcsendesednek a viharok, akár kívülről, akár belülről támadnak.

Az apostol most a Lélek gyümölcséről kezd el beszélni (Gal 5,22-6,5). A Szentlélek életünkben látható jelenlétét mutatja be. Amint meglátszik a test uralma rajtunk, úgy meglátszik az is, amikor Isten Lelke átveszi életünk irányítását. A Lélek által maga az Úr Jézus él az Övéiben. Ő vezeti életünket, mint pásztor a juhokat. Bízzuk Rá magunkat és engedjük, hogy irányítsa életünket. Érdemes Őrá bízni életünk irányítását, mert bizony különbség van a test és a Lélek módszere, munkája között.

Amennyiben összehasonlítjuk a test cselekedeteit a Lélek gyümölcsével, megállapíthatjuk, hogy a testből erőszakos cselekedetek származnak. Amikor a test fellép, ott mindig valami rossz történik. Elfordul az ember Istentől, nem az Úrban bízik, hanem okkult dolgokban. Szétrombolja az emberi értékeket, és erőszakossá teszi az embert. A Lélek gyümölcse ezzel szemben szelíd, mert Isten Lelke nem a fizikai erőre épít. Mert erővel és hatalommal nem lehet igazi változást végbevinni. A test mindig külső változáson munkálkodik, míg a Lélek belső változást igyekszik végbevinni. A Szentlélek belülről, kényszer nélkül végzi munkáját.

A Lélek gyümölcsöt terem, amely hasonlít a szőlőfürthöz, sok szem található rajta. Jó végiggondolni, hogy a Lélek gyümölcsének ezek a szemei beértek-e már az életemben? Mert erre van szükségünk, mivel mindaz, amire vágyunk, az a Lélek terméke. Itt nem a mi produkciónkról van szó, hanem Isten Lelke munkájának az eredményéről. Látjuk az életben, hogy ezekre az értékekre vágyik a legtöbb ember, ám nem tudjuk ezeket tartósan létrehozni. Mennyire más lenne a világ, ha a szeretet, az öröm, a békesség és a többi szem jelen lenne mindenki életében, sőt ha ezek határoznák meg a mindennapjainkat. Azonban látnunk kell, hogy csak egy-egy pillanatra bukkan fel ezekből valami a mindennapokban. Csak ott jelennek meg hosszútávon, ahol jelen van az Úr Jézus. Tehát azt kell az Úr előtt végiggondolni alázatosan, hogy befogadtuk-e már a Szentlélek Istent az életünkbe? Átengedtük-e már az irányítást gondolataink, érzelmeink és tetteink felett? Csak akkor lesz más az életünk, ha Isten Lelke vezet bennünket. Sőt a római levélben azt írja az apostol, hogy „akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai” (Rm 8,14).

Akiket Isten Lelke vezet, azok megértőek és segítőkészek a gyengék és erőtlenek felé. A bűn erőt vehet az emberen, ilyen esetben azonban nem az ítélkezés, hanem a bűnbánatra segítés a feladatunk.  Mindezt úgy tegyük, hogy vigyázzunk, mert mi is eleshetünk. Csak az Úr tud megőrizni a kísértésekkel szemben. A tanítványok gyakran egymás segítségére szorulnak, szükség van arra, hogy odaálljunk a másik mellé, és segítsünk hordani a terheket. Vannak olyan terhek, amiket meg lehet és meg is kell osztani másokkal, mert egyébként egyedül nem lennénk képesek elhordozni azokat.

Azonban vannak másokkal meg nem osztható terhek, amiket egyedül, jobban mondva az Úrral együtt, de mégis magunknak kell hordozni. Jó ezt mindig szem előtt tartani. Szükséges megkülönböztetni, mi az, amit meg lehet osztani másokkal, és mi az, amit nekem kell hordoznom, mert nem megosztható. A keresztemet is nekem kell vinni. Az én keresztem az én terhem, másokkal meg nem osztható. De az életemet is nekem kell felvállalni, mások nem élhetik helyettem. És van az életnek olyan felelőssége, amit szintén nekem kell felvállalnom.

Jézus hív, bár zúg, morajlik

1. Jézus hív, bár zúg, morajlik Életünk vad tengere; Halk hívása tisztán hallik: 'Jer, kövess, ó, jöjj ide!'

2. Vedd a példát Andrástól, ki Hallva hívó szózatot, hálóját se vonszolá ki: Érte mindent elhagyott.

3. Jézus hív, hogy Őt imádjad, Megragad, hogy el ne ess, Mert kísért öntelt világod: 'Jöjj, engem jobban szeress!'

4. Ha nehéz az élet terhe, Roskadozva hordom azt: Bús orcám Hozzá emelve, Jézusban lelek vigaszt.

5. Uram, hozzám légy kegyelmes, Tedd Tieddé szívemet, Hadd lehessek engedelmes, Néked élő gyermeked!

Isten áldásával.