A
|
z idő telik, új
király ül Babilónia trónján, a keretek,
a formák és a szokások változnak, ám a lényeg, az ember ugyanaz (Dán 5,1-12).
Amit Nabukadneccar felépített, azt most Bélsaccar leépíti. Maradnak a bálványok
és belép a tivornyázás. A elődei által felépített hatalmat és gazdagságot éli
ki ez a király. Amivel mások fáradoztak, azt könnyű elszórakozni. Egy kicsit a
mai világunk képe is benne van. Amit az elődök felépítenek, amiért keményen
dolgoztak, azt a maiak felélik. Életszemléletté
vált a bulizás, csak ital és nők legyenek, mindenki tapsoljon és mulasson. Ma
is elterjedtek a nagyszabású alkalmak, bármilyen ünnep, nevezetes alkalom enni,
inni, mulatni kell. A mulatozás alatt a bálványok, az istentelenség kerülnek
előtérbe. Az alkohol hamar kivetkőzteti magából az embereket, vagy éppen előhozza
az eddig rejtve levő valóságot. Bemutatja, ilyenek vagytok, ez van bennetek.
A lakoma erkölcstelenséggel és istentelenséggel párosul. Bélsaccar átlépi
a határokat és elhozatja a jeruzsálemi templomból való edényeket és azokból
isznak. Az alkohol hatására a gonoszság is jónak tűnik, a gyávaság bátorsággá
válik. Könnyű kigúnyolni Isten népét, könnyű bántani, azt aki nincs jelen. A
király tettével sikert arat bérenceinél, de van, Akinek nem tetszik mindez. Van
Valaki, Aki Bélsaccar fölött áll. Amikor azt gondolja valaki, hogy ő a csúcs,
neki mindent lehet, Isten bemutatkozik. Mert van egy határ, ameddig el lehet
menni, de azután Isten jelez, ez már az Ő felségterülete, csak levetett saruban
lehet tovább haladni. Aki hajlandó saruit levetni és leborulni az Úr előtt, az
tovább mehet, aki ezt nem teszi meg, aki nem hajlandó elismerni, hogy fölötte
is vannak, az megáll, az eltétetik az útból.
Egyszer csak különös dolog történik, egy kéz jelen jelenik meg, amely
írni kezd a falon. Isten bemutatkozik,
elmondja, hogy Ő ott is jelen van, ahonnan kizárják. Számára nincs akadály, és
minden ember élete megítéltetik. Nem az ember ítélkezik Isten felett, hanem
fordítva. Bár, ezt gyakran összekeverjük. De sokan gondolják, ők vonhatják
felelősségre a Teremtőt. Azonban, ez nem így van. Mindegyikőnk életében eljön a
pillanat, amikor az Úr elé kell állnunk, és megmérettetünk. Milyen jó, hogy mi
már tudjuk, eljött az Úr, hogy magára vegye az ítéletet. Aki hisz Őbenne, annak
örök élete van.
Amikor Isten bejelentkezik, megváltozik a kép, az addigi hős, és
bálványozott király remegni kezd. Eddig mindenki nagy hangulattal mulatozott és
gúnyolta Istent és népét, most remegnek a térdek. Amikor Isten lép oda, eltűnik a
magabiztosság, a csúfolódás és talán megjelenik az imádság és az áhítat. Isten
jelenlétének megtapasztalásakor oda lesz a bátorságunk, átéljük bűnös
voltunkat, nem okoskodunk, hanem megalázkodunk. Az Úr azért cselekszik, hogy
erre segítsen el bennünket. Az írás a falon lehetőséget ad az elgondolkodásra,
a magukba szállásra. A jel azért van, hogy komolyan vegyük. Van még lehetőség
bűnbánatot tartani. Péter apostol, amikor átélte a csodálatos halfogást,
belerendült Jézus lényének nagyságába, felhagyott az okoskodással és leborult
az Úr lába elé. Ott látta magát végre, annak, aki, bűnös embernek.
Az írást sokan látják, de nem tudja senki elolvasni és megérteni. Csak az
érti, aki ismeri az üzenet küldőjét.
Milyen sokan olvassák, hallgatják Isten Igéjét, de nem értik. Nem értik,
mert az Istentől jövő üzenetet csak alázatos és imádságos szívvel lehet érteni.
Isten szava nem jóskönyv, amit felütök és meg van a válasz. Az Igét csak az
őszinte kereső, az Istennel napi kapcsolatban lévő ember értheti meg, a
Szentlélek által. Isten Igéjének üzenetét a Szentlélek tárja fel a számunkra. Szentlélek
nélkül csak titkosírás marad a Biblia.
Isten mindig gondoskodik arról, hogy üzenete célba érjen. Most is van,
aki tudja mi a megoldás. Az anyakirálynő emlékszik Dánielre és tudja, hogy őreá
van szükség. Mai tanítványok eszükbe jutunk-e a keresőknek? Rádöbbennek-e a
körülöttünk élők, hogy hozzánk lehet fordulni, mert mi ismerjük az Igét. Milyen
jó ha a mai hívők képesek tolmácsolni Isten üzenetét környezetük számára. Miért
vagyunk a világban? Mi is azért, amiért Dániel. Tolmácsoljuk Urunk üzenetét az
Őt ismerők számára. Nem véletlenül olyan a világ körülöttünk amilyen, lehetőség
a bizonyságtételre. Dániel sem panaszkodik az Úrnak, miért engedted meg, hogy
ebbe a pogány birodalomba kerüljek, hanem felismeri a lehetőséget és él vele.
Amit kapott, tovább adja.
A Világosság azért jött a világba, hogy belevilágítson a sötétségbe (Jn
3,22-30). Így azután Jézus tovább indul és viszi a fényt. Viszi az új élet
lehetőségét mindenki számára. De már nem egyedül megy, hanem mennek vele azok
az emberek, akiket az elmúlt időszakban elhívott, a tanítványok. Innen
megláthatjuk, hogy a tanítványság életformát jelent. Azt jelenti, hogy teljes
életemmel Őt szolgálom. Ezek az emberek maguk mögött hagyták addigi életüket és
most már Jézus után mennek. Ahová Jézus megy, odamennek ők is. Nincsenek magán
és külön utak, Jézus vezérli mindennapjaikat. Ezt jelenti számomra is a
tanítványság?
János is végzi a maga feladatát. Ez is olyan csodálatos, hogy mind János,
mind Jézus tudja mi az ő feladata. Nem erőlteti János magát Jézusra, de nem is
sértődik meg. Megférnek egymás mellett. Bizony a mai különféle irányvonalú
hívők is tanulhatnának. Ha nem is egyformán végezzük a szolgálatot, de végezzük
egymás mellett, egymást megbecsülve.
Vannak, akik nehezményezik, hogy sokan elhagyják Jánost és Jézust
követik. Ő nem lesz féltékeny, hanem felismeri, Neki növekednie kell, nekem
pedig egyre kisebbé kell lennem. Ezt jó lenne nekünk is komolyan venni. Az a
lényeg, hogy Jézus növekedjen, és legyen egyre nagyobbá, mi pedig váljunk egyre
kisebbé. Bizony gyakran megkísért bennünket, hogy nagyok akarunk lenni. Sőt
sokszor úgy megnövekednek a tanítványok, hogy eltakarják Jézust az emberek
elől. Pedig, nem nekünk, hanem Neki kell láthatóvá válni. Az a jó, ha egyre
kevesebbet beszélnek rólunk, és egyre többet foglalkoznak az Úrral.
Légy éber reggel
1.
Légy éber reggel, bár felhőtlen égbolt
Vihartalan, csendes napot ígér.
Kelhet vihar szívedben, mely a vándort
Lesújtja, míg honába tér.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
2.
Légy éber délben, míg a földi zajban
Az ég békéje feledésbe megy!
Ó, lelj egy percet lenni egymagadban,
Hogy ott kiöntsd a szívedet!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
3.
Légy éber este, míg csend száll a tájra,
Keresd fel égi hű Barátodat!
Úgy fáj a szíve, ha hiába várna,
Ha jössz, kitárt karral fogad.
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
4.
Légy éber, ó, napod bármerre fordul,
Mert szüntelen vigyáz az ellen is,
S a szentek szentjét elfoglalja orvul,
Ha égő hittel telve nincs!
Ó, szüntelen légy éberen,
S imádkozzál, fiam!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése