Bizonyságtétel

A

z ifjak történetéből meglátjuk, hogy a gyökerektől elszakítva is meg lehet maradni, annak akik vagyunk (Dán 1,11-21). Ők megmaradtak zsidónak, az Úr gyermekének. Idegen nép között és idegen kultúrától körülvéve is ők Istenben bíznak. Ez a bizalom nem formális, nem elméleti, hanem nagyon is gyakorlati. Nem veszik át környezetük étkezési szokásait, hanem kitartanak Isten törvénye mellett. Hiszik, hogy az Úrnak engedelmeskedve nem kerülnek hátrányba. Annyira hisznek az Úrban, hogy nyíltan vállalják Őt és kérnek egy próbát a felügyelőtől. Hiszik, hogy ha ragaszkodnak az Úrtól megszabott törvényekhez, nem leépülnek, hanem inkább megerősödnek, és megszépülnek. Merünk-e minden körülmény közepette Istenben bízni, akaratához ragaszkodni? Jó elgondolkodni, hogy mi hasonló helyzetben mit tennénk? Vállalnánk-e Isten akaratát, vagy a megmaradás, az érvényesülés érdekében igazodnánk? Az ifjak története üzeni, lehet és szabad nem igazodni. Lehet másképp, az Úr útmutatása szerint élni. Mert aki ragaszkodik az Úrhoz, annak az életén meglátszik az áldás.

Az Úrban bízó ifjak nemcsak testi fejlődést tapasztaltak, hanem az Úrtól bölcsességet és értelmet is kaptak. Tehát szellemi fejlődésüket is az Úr biztosította. A hit, a tanítványi élet testi, lelki és értelmi képességeinkre egyaránt kihat. Az Úr gyermekein meglátszik az Atya áldása. Tehát, aki mindenben az Úrra hagyatkozik, meri vállalni az Istenhez való tartozást, semmiben sem fog elmaradni a nem hívőktől. Ezzel a hittel ragaszkodjunk Urunkhoz és az Ő akaratához. Merjük hinni, hogy igeolvasás, istentisztelet látogatás, az Úr napjának megszentelése végett nem fogunk lemaradni, hátrányt elszenvedni. Az igéhez igazított élet nem jelent lemaradást, hanem inkább lelki és testi erőink koncentráltságát, jó irányba való haladást hoz magával.

Az Úrban való bizalom gyümölcse meglátszott, amikor a királlyal beszélgettek, tehát a számonkérés idején is. Miért? Mert magabiztosan álltak a király elé. Nem magukban, hanem az Úrban bíztak. Hitték, hogy az Úr által meg fognak felelni a konzultáción. Dávid is bízott abban, hogy győzni fog. Nem engedett kételkedést a szívébe, tudta, hogy nem a saját ereje képzettsége jelenti a győzelmet, hanem az élő Istenbe vetett hit. Induljunk mi is így a feladatainknak, az Úrral van győzelem.

Jézus ismét kiment a Jordánhoz, másnap is odament Keresztelő Jánoshoz, azért, hogy felkínálja számukra a felismerést és a döntést (Jn 1,35-42). Azért megy ismét, hogy elinduljanak Őt követni. Nemcsak egy nap volt ott Jézus, hanem másnap is megjelenik, és így már csak azok találkoznak Vele, akiket nemcsak a kíváncsiság hajt, hanem az igazi megismerés. Másnap már csak azok mennek ki, akiknek a szívében van belső vágy, van szomjúság az igazság, a Krisztus után. Van-e bennem igazi vágy az igazság megismerésére? Tudok-e ezért több időt és erőt áldozni?

Szükség van János erőteljes bizonyságtételére is. Két tanítványa azután indul el Jézus után, hogy Keresztelő határozottan Rámutatott és jelezte, itt az Isten Báránya. Ma is szükség van a szülők, nagyszülők, gyülekezetek ilyen bátor és határozott bizonyságtételére. Az utánunk jövők akkor indulnak el Jézus után, ha magabiztos a vallomásunk, hiteles az életünk. Vagyis azt látják, hogy Jézus az a számunkra is, akinek megvalljuk.

Keresztelő két tanítványa egész nap Jézussal volt. Megragadta őket az Úr lénye és már nem is térnek vissza Jánoshoz. Felismerik, hogy Jézus az élet. Annyira felismerték, hogy meggyőződéssé vált. Amikor pedig András találkozik testvérével, már határozottan megvallja, hogy megtalálták a Messiást. Ez a keresésnek, a vágyakozásnak a lényege, rátalálni a Messiásra. Tehát itt nem pusztán egy vallási közösséghez, egy népszerű tanítóhoz való csatlakozásról van szó, hanem arról, hogy megtalálták az Életet. Jézusban új életre tettek szert. Felismertem-e már, hogy Ő a Megváltóm, és Általa van örök életem? Van-e üdvbizonyosságom? Biztos vagyok-e benne, hogy kegyelemből megbocsáttattak a bűneim, Krisztushoz és az Atyához tartozom, örök életem van?

Fontos még ebből a részből, hogy odavezetik Simont Jézushoz, tehát nemcsak beszélnek neki, hanem oda is kísérik. Vagyis nem hagyják magára a bizonyságtétel után, hanem tovább segítik Jézus felé. Ez ma is fontos feladat és ez a lényeg. Jézushoz kell vezetni a másik embert, mert csak Ő tud új nevet és új életet adni. Simon új nevet kap. Még nem Péter, nem kőszikla, de Jézus már látja azt, akivé majd lesz. Jézus által válik majd kősziklává. Mi is Jézus által válhatunk Isten gyermekévé, új emberré.

Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom

1. Krisztusom, kívüled nincs kihez járulnom, Ily beteg voltomban nincs kitől gyógyulnom. Nincs ily fekélyemből ki által tisztulnom, Veszélyes vermemből és felszabadulnom.

2. Gyújtsd meg szövétnekét áldott szent igédnek És bennem virraszd fel napját kegyelmednek; Igaz utat mutass nékem, szegényednek, Járhassak kedvére te szent Felségednek.

3. Várlak, Uram, azért reménykedő szívvel, Miként a vigyázó virradást vár éjjel; Hozd fel szép napodat nékem is jó reggel, Hogy szolgálhassalak serényebb elmével.

4. Dicsértessél. Atya Isten, magasságban, Mi Urunk Krisztussal mind egy méltóságban, És a Szentlélekkel mind egy hatalomban: Háromság egy Isten, áldj meg dolgainkban.

Isten áldásával.