A kegyelem elég

E

lihú kiragad Jób beszédéből néhány gondolatot és arra reflektál, ahhoz fűzi a saját véleményét (Jób 35,1-16). Szembesíti Jóbot korábbi keserű szavaival, amikor úgy látta, hogy nincs értelme a kegyes, a tiszta életnek. Jelenlegi nyomorúsága, nagy fájdalmai juttatták erre a kijelentésre. Ne feledjük Jób nem olyan egészségügyi ellátásban részesült, mint mi. Nem volt annyi lehetősége baját kezeltetni, fájdalmait csillapítani, mint a mai embernek. Ennek ellenére türelmesen hordozza a szenvedést, amit mond abban a rossz megközelítés miatti vélemény tükröződik. Úgy látja, mint ma is sokan, hogy külső helyzetünk, egészségi állapotunk, anyagi, társadalmi helyzetünk állása mutatja meg hitünk hasznát. Nagyon földhöz ragadtan gondolkodunk, a test és az anyagiak befolyásolják az Istennel való kapcsolatot is. Mi hasznom belőle? - hangzik a kérdés. Önmagára, pillanatnyi állapotára tekint, és azt mondja, megérte hinni? Megérte tisztességesen, becsületesen élni? Megérte segíteni másoknak? Hiszen Isten ennek ellenére büntet.

Amikor ilyen kérdések bukkannak fel bennünk jó látni, hogy mi nem érdemlünk semmit. Az életünk, bűneink bocsánata, kegyelem. A megkegyelmezett élet sem jelent bajtól, betegségtől, vagy a haláltól megőrzött életet. A hívő ember haszna, nem a betegség, vagy az öregség elkerülésében jelentkezik. Vannak dolgok, amelyek a bűnös állapot következményei és ebben a világban nem lehet megszüntetni. Az elmúlás csak az új teremtésben lesz kiiktatva, az új földön ezek már nem lesznek, mert nem lesz bűn. Mostani világunkban azonban mindezek jelen vannak.

Akkor van-e haszna hinni? - tehetnénk fel mi is a kérdést. A válasz egyértelműen igen. Miért? Mert hit nélkül senki nem lehet kedves Isten előtt. Mivel bűnösök vagyunk csak hit által, az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által lehet örök életünk. A hit nyitja meg az üdvösségre vezető kaput. A Szentírás megtanít túllátni a földi életen. A legtöbben csak erre a néhány évtizedre koncentrálnak, azonban az élet több, az élet örök és nem mindegy hol töltöm az örökkévalóságot. Mert tölthetem Isten világában az üdvösségben, de tölthetem onnan kirekesztve a kárhozatban is. Úgy születek, hogy kárhozat alatt vagyok, és ebből az állapotból, csak a kereszt által vezet út az életre.

A megkegyelmezett életű ember szíve tele van hálával, felismeri, hogy úgy jó élni, ahogyan Isten mutatja a számára. Az engedelmes élet haszna a minőségileg más élet. Krisztussal magasabb szinten, emberibben élhetem meg az életem. Ez nem jelenti azt, hogy én nem halok meg, vagy nem leszek súlyos beteg, de mindezeken átragyog a kegyelem. A különböző élethelyzeteket Vele élhetem meg, és tudom, hová tartok. Nem vagyok bizonytalanságba, mert nem a megsemmisülés, a semmi felé, hanem az örök élet felé tart az életem, Krisztus által.

Elihú rámutat arra is, hogy saját magunk miatt sem mindegy hogyan élünk. Mert a bűnnek meg van a következménye, kihat magunkra és környezetünkre is.  Aki Istenre figyelve jár a világban, és Neki engedelmeskedik, annak az élete egészségesebb, és örömtelibb lehet. Hiszen nem mindegy, hogy életmódunk következtében megbetegszünk, tönkremegy a házasságunk, elromlik családtagjainkkal a kapcsolatunk, tönkremegyünk anyagilag. Istenre figyelve ezeken a területeken élhetünk győztes életet, a keskeny úton járva elkerülhetjük a széthullást, az értéktelenedést és a legjobbat hozhatjuk ki magunkból, az életünkből. És mindez bizonyságtétel lehet az Úrról.

Elihú szerint sok ember panaszkodik a szenvedés, a sok gonoszság miatt, ám ennek ellenére nem kiállt Istenhez. Nem hívják segítségül azt, Aki adta az életet. Pedig Ő elérhető, Ő tanítja az embert az életre, ad bölcsességet, de kevesen igénylik. Aki őszintén kiált Hozzá, azt Ő meghallgatja. Aki úgy jön Hozzá, mint a tékozló fiú, hogy valóban változtatni akar, tényleg haza akar menni, hogy új életet kezdjen, azt meghallgatja. Életünk mindig előtte van, tisztában van velünk, nem feledkezik meg rólunk és nem kerülünk ki figyelméből, de odafordulunk-e őszintén az Úrhoz? Adja Urunk, hogy belső vágyakozással keressük Őt, engedjük, hogy megajándékozzon Önmagával, egy új élettel.

Pál apostol kifejti, hogy Krisztusban igazi szabadságot kapunk (Gal 5,1-6). Aki átéli az Úr szabadítását, az valóban szabad lesz. Ő igazi szabadságot ajándékoz, ami azt jelenti, hogy már nem más uralkodik felettünk, nem a test, a szenvedélyek mondják meg mit és mikor tegyünk, hanem mi dönthetjük el, mit cselekszünk. A krisztusi szabadság azt is eredményezi, hogy nem csak elméletben, hanem gyakorlatban is szabadok leszünk. Vagyis Jézus Krisztus által képessé válok úgy is cselekedni, ahogyan szeretnék. Vagyis most már képes leszek nemet mondani a sátán kísértéseinek, ahogyan az Úr is tette. Képessé válok nem megtenni azt, amire az Úr azt mondja, ne tegyem, mert az rossz, az bűn. De képessé válok a jónak a megcselekvésére is. 

Azonban azt is látni kell, hogy az ördög mindig támad. A szabadságból szolgaságba akar taszítani. Tehát a hívő élet nem nyugalmas élet, hanem küzdelem, nekem kell felismerni az ellenség trükkjét és ellenállni neki. Rajtam áll, hogy engedem-e magam ismét szolgává tenni, vagy nem. Krisztus által ellen lehet neki állni, meg lehet maradni a szabadításban. Nagy a veszély, hogy csak a külső dolgokra figyelünk, pedig egyházi szokásoknak, törvényeknek, saját magunknak is rabjai lehetünk. Azonban az Ige talaján állva elkerülhetjük ezeket a csapdákat.

Az apostol azt is kifejti, hogy a törvényhez való visszatéréssel becsapjuk magunkat, az nem megoldás. Mert, aki törvény szerint akar élni, annak az egész törvényt meg kell tartani. Sőt, aki a törvényben bízik, kiesik a kegyelemből. Nem lehet kétfelé sántikálni, elég a kegyelem. Elég egyedül az Úr Jézus, hiszen a törvényt mi nem vagyunk képesek megtartani. Aki átéli Krisztus kegyelmét, annak másra nincs is szüksége. Elég csak Őreá nézni, Benne bízni. Maradjunk meg ma is az Ő kegyelmében, mert mindenre elég.

Hozzám kiálts!

1.

Hozzám kiálts! Így szól az Úr tenéked.

Hozzám, ha minden elhagyott!

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

Megmentlek én, s te majd nevem dicséred,

Hozzám kiálts, Urad vagyok.

2.

Hozzá kiálts sietve, mert az ellen

Tőrbe kerít, tőrbe kerít!

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

Mért küzdenél magad a Sátán ellen?

Hozzá kiálts, Ő megsegít.

3.

Hozzá kiálts, sosem teszed hiába!

Szerelme, lásd, szerelme, lásd,

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

Örökséget szánt néked menny honában,

Hozzá kiálts, Hozzá kiálts!

4.

Csupán az Úr tehet szabaddá téged

A bűn alól, a bűn alól.

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

Meggyógyít Ő és megtisztítja élted,

Hozzá kiálts, Ő hallja jól!

5.

Vár rád, hogy Őt keresve szíved, elméd,

Őt megtaláld, Őt megtaláld.

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

Megismered dicsőségét, kegyelmét,

Csak Őt imádd, csak Őt imádd!

Isten áldásával.