Megtisztítás

A

 király megkapta Dánielen keresztül Isten üzenetét (Dán 3,1-18). Az álom megfejtése által eljutott hozzá az Úrról való bizonyságtétel. Megtudta, hogy hatalma és gazdagsága Isten ajándéka, ám ő nem az Úr előtt hódol, hanem bálványszobrot készíttet. Az embert és benne önmagát isteníti. Láthatjuk, hogy amikor keressük az Urat, szeretnénk Őt és akaratát megismerni, válaszol, kijelenti magát. Azonban az a kérdés, mit kezdünk az Úr szavával? Komolyan vesszük, és aszerint alakítjuk életünket, tesszük dolgainkat, vagy minden marad a régiben? Esetleg mi saját bálványokat készítünk. Nekünk azért nem tetszik a Biblia Istene, mert beszél, van akarata, és ez legtöbbször nem egyezik a miénkkel. Istennek terve van velünk, azonban mi nem akarjuk, hogy irányítson bennünket. A bálvány néma, nem képes beszélni, ezáltal veszélytelen is. Mivel nem élő személy így mindig a mi akaratunk érvényesülhet. A bálvány jóváhagyja ötleteinket, és bűneinket is. A bálvány szabad életet biztosít.

Itt nem csupán arról van szó, hogy a király Isten helyett választott magának hamis istent, bálványt, hanem arról is, hogy saját hitét akaratát népére erőlteti. Sőt nemcsak erőlteti, hanem halálbüntetés mellett kényszeríti az embereket a szobor imádására. Aki nem az Úrnak adja meg a tiszteletet az elsőséget, az könnyen bálványimádóvá válik. Ahol bálványimádás van, ott terror és önkény is megtalálható.  Ahol nem az Úr Jézus Krisztus az első, az uralkodó, ott mindig az önkény valamilyen formája nyilvánul meg. Ha nincs jelen az Úr az életünkben, ha nem Ő a legfőbb tekintély, akkor mi válunk azzá. Mert nemcsak az uralkodók lehetnek elnyomók, hanem mi is azzá válhatunk. Hányszor kényszerítjük másokra akaratunkat, ha nem is halálbüntetés mellett, de addig erősködünk, néha fenyegetőzünk, hogy a másik nem bírja tovább és megteszi, amit mi akarunk. A terrorista bennünk él. Nem a másik ember a legnagyobb ellenségünk, hanem mi vagyunk saját magunk ellenségei. A legtöbb rosszat, saját magunk okozzuk, magunknak.

Látjuk, vannak alkalmazkodók, akik előnyökért, pozíciókért, pénzért mindenre képesek. Nekik mindegy kit és mit imádnak, csak mindig a középpontban maradjanak, és ne veszítsék el azt, amit felépítettek. Ezek veszélyes emberek, mert nem néznek senkit és semmit, csak saját érdekeiket. Önző emberek. Hányszor ott van ez az indulat a mi szívünkben is. Csak a saját kényelmünk és jólétünk számít. Nem figyelünk oda a mellettünk levőre. Ha minket baj ér azt tudja és érezze meg mindenki.

A király rendszere hamisságra épül, hiába csillog minden és emelkedik az életszínvonal, ott a kitétel, ha valaki nem borul le a szobor előtt. Ez a világ szabadsága. Ha nem borulunk le a világ előtt szankciókat alkalmaz.  A bálványimádás, az istentelenség mindig szankcionál. Mennyire más az Úr. Őt szabad volt elutasítani, és nem jött szankció, nem hullott tűzeső az égből. El lehetett Gadarából is küldeni és nem büntette meg őket. Vizsgáljuk meg az Ige fényében szívünket, nem vagyunk-e mi is hajlamosak szankcionálni, büntetni másokat, amikor elutasítanak minket?

Azonban vannak olyanok is, akik nem alkalmazkodnak, akiknek nem csak az érvényesülés a szempont. Kik ők? Isten gyermekei. Ők megmaradnak a hűségben, akkor is amikor az életükkel kockáztatják. Mernek ellenszegülni a király parancsának. Miért? Mert Istent hatalmasabbnak ismerik a királynál. Mi se alkalmazkodjunk a világ elvárásához, hanem ragaszkodjunk az Úrhoz. Lássuk meg, lehet hűségesnek maradni.

Csodálatos bizonyságtételt tesznek ezek az ifjak. Mennyire nem félnek, nem lehet őket meg félemlíteni, pedig igazán félelmetes volt az a közeg, amelybe kerültek. A sok ezer ember, a király jelenléte, a nagy hangzavar, mind félelmetessé tették a pillanatot, azonban rájuk mindez nem hatott. Ők felfelé néztek. Határozottan felelnek, van Istenünk, akit szolgálunk. Nem cseréljük le Őt, mert neki van valóságos hatalma. Ki tud szabadítani a te kezedből is, és a kemencéből is. Ilyen hittel induljunk feladataink végzésére, problémáink rendezésére, Isten ki tud szabadítani, tud megoldást adni.

De, nemcsak a szabadításban hisznek, hanem ha Isten nem mentené meg őket, ők akkor sem tagadják meg Őt. Hitüket nem a megszabaduláshoz kötik. Hanem azért hisznek a szabadításban, mert már korábban is hittek az élő Istenben. Aki a félelmére hallgat, behódol, aki az Úrra figyel ellenáll és megmarad a hitben.

Jézus a kánai csodát követően felmegy az ünnepre, Ő is dicsőíti az Atyát, mindazért, amit tett népéért, az egyiptomi szabadításért (Jn 2,12-17). A templomba vezet az útja. Odamegy, mert ott éli át igazán Isten jelenlétét, ott szólal meg az Ige. Azonban nemcsak áhítatot, Igét talál, hanem árusokat is. A pogányok udvarára árusok kerültek. Kikerültek az emberek, és bekerültek az árusok. Ezt Jézus nem nézi jó szemmel és kiűzi az árusokat. Számára a templom az Atya háza. Olyan hely a templom, ahol az ember szíve és Atya szíve összeérhet. A templom a kijelentés, a bűnbocsánat és így a kegyelem helye. De, ha más kerül oda, kívül reked Isten szeretete. Jézus megtisztítja a pogányok udvarát és visszaadja eredeti rendeltetésének, az Istennel való találkozás helyének. Mi már tudjuk, hogy a testünk a Szentlélek temploma, ott akar jelen lenni Isten. De mivel töltjük fel? Bizony annyi minden bekerül az Életünkbe, hogy az Úr kiszorul onnan, mert Ő nem közösködik senkivel, teljes szívünket, életünket igényli.

Kérjük, tisztítsa ki szívünket minden oda nem való dologtól. A félelemtől, aggódástól, pénz szeretetétől, és többi bálványtól.

Teremts bennem tiszta szívet

Teremts bennem tiszta szívet, ó, Uram!

Az erős lelket újítsd meg bennem!

Ne vess el engem a Te orcád elől,

Szentlelked ne vond meg tőlem!

Támogass az engedelmesség lelkével,

Szabadításod örömét add nekem!

Isten áldásával.