Esély

M

ost az Úr megszólítja, maga elé idézi Jóbot, eljött az idő és a legmagasabb fórumhoz nyújthatja be panaszát (Jób 40,1-14). Nincs értelme okoskodni, álljunk az Úr elé. Álljunk elé férfiasan, bátran, vagyis merjük vállalni magunkat, életünket és látásunkat. Ha így teszünk, először is rádöbbennünk parányi voltunkra, kik is vagyunk mi az Úr mellett. Szembesülni kell a valósággal, teremtmények vagyunk, akiket az Úr szeret, de ezt a határt nem lehet megszüntetni.  Isten lehetővé tette, hogy gyermekei lehessünk, ez nagy kiváltság, de azért emberek maradunk. Isten elé állva elcsendesedünk, és nem tehetünk mást, mint leborulunk előtte. Amikor Péter felismerte Jézusban az Istent, térdre hullott előtte és félt, mert ítéletre méltó bűnös embernek látta magát.

Adjunk hálát, hogy az Úr szóba áll velünk. Ez az egyetlen esély életünk rendbehozatalára. Így kapunk lehetőséget, hogy átmenjünk a halálból az életre.

Most Isten kérdezi Jóbot, azonban nem tud válaszolni, csak szemlélni a Mindenhatót. Minden nap szükségünk van ilyen csendre, ilyen szemlélődésre, amikor nem beszélünk és nem okoskodunk, csak szemléljük az Úr jelenlétét. Jó belehelyezkedni az Úr Jézus jelenlétébe, jó a sok mai zavaró gondolat, nagy zaj, romboló erő közepette átélni, hogy minden elcsendesedik és megtapasztaljuk, itt van Isten. Itt van az Úr, akinek lábai elé borulhatok, akiből szeretet és békesség árad.

Jóbnak meg kell látni az Úr csodáit a természetben. Meg kell látnia, hogy minden az Úr kezéből származik. Látva az Úr munkáját csak dicsőíteni lehet a teremtőt, csodálatosan és tökéletesen alkotott mindent. Az embert is tökéletesre formálta, a jelenlévő betegség, halál, az életet megroggyantó tragédiák nem azért vannak, mert rossz munkát végzett az Úr. Mindez azért tapasztalható, mert kinyitottuk az ajtót a gonosz előtt, jelen van a világban, és végzi romboló, pusztító munkáját. A gonosz mindent tönkre akar tenni, és az embert kárhozatba szándékozik taszítani. Isten nem ellenünk, hanem értünk munkálkodik. Ő rálépett értünk erre a földre. Nem derogált Neki emberré lenni, mindezt azért tette, hogy kimentsen a gonosz karmai közül. Így azután bátran mehetünk Hozzá, Neki van hatalma megszabadítani és megoltalmazni.

Az apostol levele végén saját kezűleg ír néhány gondolatot (Gal 6,11-13). Így hitelesíti írásait, és segít a gyülekezeteknek Pál leveleit a tévtanítók írásaitól megkülönböztetni. Jó ezt figyelembe venni, mert lám, nem minden, a bibliáról írt könyv helyes, nem minden igehirdetés Isten Igéje. Ma is vannak olyan üzenetek, amelyek megtévesztenek, amik nem a keresztet helyezik a középpontba, hanem emberi teljesítményre helyezik a hangsúlyt.

Itt a körülmetélést akarták a hívőkre erőltetni, azért, hogy így a saját teljesítményükkel legyenek elfoglalva és egy hamis biztonságérzet alakuljon ki bennük. A mai világ is erőteljesen a testre, az emberi produkciókra teszi a hangsúlyt. Aki jó fellépésű, gazdag, tehetséges, az érvényesül, azzal lehet a média által népszerűvé válni. Ez a fajta gondolkodás  ma is felbukkan a gyülekezetekben is. Mi akarunk vonzók lenni, és nem az Urat tesszük vonzóvá.  Másrészt benne van, ha az emberi értékeket, képességeket hangsúlyozzuk, elkerüljük a szenvedést, a megvetést. Pál szépen rámutat, hogy gyakran a magunk féltése, a szenvedéstől való menekülés késztet arra, hogy ne a keresztről, ne a kegyelemről beszéljünk. Ám az Úr nem nézte, mibe kerül Neki a megmentésünk. Nem a maga életét mentette, ezt még ellenségei is felismerték, nem a saját kényelmét tartotta szem előtt, hanem azt, hogy kimentsen a jelenlegi gonosz világból.

Azonban nekünk nincs test szerinti bizakodásunk, nem segít a szépség, a képzettség, a vagyon, a földi hatalom, csak egyedül az Úr Krisztus. Jézus nélkül nincs életünk, ezért az Ő kegyelmére, bűneink bocsánatára van szükségünk. Engedjünk el mindent, amiben eddig reménykedtünk, és minden bizalmunkat csak Belé vessük.

Ím, nagy Isten

1. Ím, nagy Isten, most előtted szívem kitárom, Menedékem nincs sehol e földi határon; Ha te nem jössz bánatomra biztató szóval, Italom könny, a kenyerem keserű sóhaj.

2. Ha a világ nem tudná is számos bűnömet, Teelőled elrejtenem semmit sem lehet; Látja Lelked minden bűnöm, melynek átka sújt: Vedd le rólam, ó, Úr Isten, vedd le ezt a súlyt!

3. Jézusomra föltekintek a kereszt alatt, Nincs szívemnek nyugodalma vétkeim miatt; Ó, ne büntesd, Uram, azt, kit megtört a bánat: Szálljon reám irgalmadból béke, bocsánat!

4. Szent Fiadért, ki engemet vérén megváltott, Hallgass meg, ha bűnbánattal hozzád kiáltok! Vigaszoddal térj kegyesen beteg szívemhez, Hozzád térő gyermekednek, Atyám, kegyelmezz!

Isten áldásával.