Mit mond az Írás?

I

sten mindenekfelett való hatalmát ragyogtatja fel Elihú számunkra (Jób 34,16-37). Az Úr nem tartozik számadással az embernek, bár gyakran mégis mi akarjuk Őt számon kérni. Hányszor mi, véges teremtmények akarjuk Istent felelősségre vonni. Mi akarjuk megszabni, mikor szóljon, mikor legyen csendben, pedig inkább nekünk kellene alázattal elé állni és kérni, formálja életünket. Legyünk hálásak, amiért az Úr még mindig lehetővé teszi számunkra, hogy keressük és átéljük a Vele való közösséget. Hiszen számunkra Isten közelsége olyan, mint a levegő a madaraknak, a víz a halaknak. Isten jelenléte az az élettér, ahol a helyünkön vagyunk. Ha kikerülünk belőle, csak vergődünk, mint a partra sodródott hal.

Isten országa másképp működik, mint a mi világunk. Más benne a rend, mint a mi országainkban. Azonban ahol az Úr lesz a király, ahol Isten országa megjelenik az emberek életében, ott ez a rend is érvényre jut. Isten gyermekei azért vannak jelen ebben a világban, azért imádkoznak, azért fáradoznak, hogy Isten akarata, vagyis az Ő rendje megvalósuljon. De látszik-e a mindennapjainkban ez a rend, ez a másság?

Isten nem anyagi alapon, társadalmi pozíciók szerint bánik velünk.  Nem helyezi a gazdagot a szegény fölé. Vagyis nem a vagyona, társadalmi helyzete miatt lehet valaki Isten országának polgára. Viszont mennyire kísért minket, hogy ilyen alapon közeledünk az emberekhez. Jézus a gazdag ifjút elküldte, hogy előbb adja el a vagyonát, majd ossza szét a pénzt a szegényeknek, és úgy kövesse Őt. Zákeus az Úr jelenlétében rádöbbent, hogy mielőtt Jézust követi, rendezni kell dolgait, visszafizette a tisztességtelenül behajtott járulékokat, és vagyona felét a szegényeknek adta. Megjegyezzük, hogy mindezt önként tette, erre ő döbbent rá Jézus előtt állva. Mi inkább arra buzdítjuk az embereket, hozzák vagyonukat. Minden hozzájárulást elfogadunk, nem nézzük, hogyan szerezte valaki vagyonát. Örömmel fogadjuk a társadalmi élet szereplőit is az egyházban, nem azt nézzük, mi van a szívben, csak jöjjenek, mert hasznos lehet kapcsolatrendszerük.

Az Úr előtt mindnyájan teremtmények vagyunk. Ő formált minket és Ő elsősorban a szívünket nézi, annak tartalmára figyel. Milyen más is lenne az egyház ha arra figyelnénk milyen emberek vagyunk, ha a belső tartalom lenne a fontos, és nem a létszám. Isten a minőségre teszi a hangsúlyt. Azért küldte el Jézust, mert Általa válhat az életünk minőségivé.

A Szentírásból és a történelemből is látjuk, hogy senki nem lehet hatalmára, vagyonára, társadalmi rangjára büszke, mert az Úr bárkit bármikor félre állíthat. Hány nagyhatalom létezett és tűnt már el a történelem süllyesztőjében, de az egyház jelen van a mai napig. Pedig ezek a hatalmak néhányszor el akarták törölni, de az Isten népét nem lehet kiradírozni a világból, mert szükség van rá. Mi képviseljük Krisztus jó illatát, Isten népe nélkül tönkremegy a világ. Pál azt írja, hogy a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak a megjelenését. A teremtettség felismerte, hogy csakis Isten világa hoz számára gyógyulást, megújulást.

Jó látni, amint Pál apostol többször is az Ige tekintélyére alapozza válaszát (Gal 4,27-31). Meg van írva, mondja; és ezáltal Isten véleményét hangsúlyozza. Isten szavára, akaratára mutat rá. Amint az Úr Jézus tette, ő is az Igét használja ellenfelei meggyőzésére. Jó ha, mi is megtanulunk az Igével érvelni. Ehhez azonban szükséges, hogy valóban tekintély legyen a számunkra, hogy a saját életünkben is alkalmazzuk. Ahhoz azonban ismerni kell az Igét, tudni kell, hogy mi is van megírva. Másrészt szükséges, hogy a Szentlélek bennünk éljen, mert csak Ő tudja megfelelően aktualizálni Isten szavát.

Az apostol nem a saját látása alapján hoz döntést. Nem is azt mondja, nekem ez a véleményem, és ezt nektek is el kell fogadni. Vagyis nem erőlteti a maga véleményét másokra, hanem azt kéri, nézzék meg, mielőtt döntenének: „Mit mond az Írás?” Ezt nekünk is meg kell tanulni, bármilyen kérdésben döntünk, vagy egyszerűen választ kell adni, ne akarjunk okosnak tűnni, hanem először nézzük meg, mit mond az Írás. Merjünk időt szakítani Isten válaszának a megkeresésére. Legtöbbször rohanunk, válaszainkat kapásból adjuk meg, mert nincs időnk elcsendesedni, keresni és várni Isten szavára. Életünk akkor fog jól haladni, ha megtanuljuk megkeresni az Ige válaszát, hogy nem a világhoz igazodunk, hanem az Igéhez. A társadalom által felvetett kérdésekkel kapcsolatban is mindig forduljunk az Igéhez. Mindig kérdezzük Istent, Te mit mondasz?  A Tőle kapott választ pedig éljük meg bátran.

Pál arra is rámutat, hogy a test szerint élők mindig harcolni fognak a Lélek szerint élőkkel. Ezen nem kell meglepődnünk, hanem rábízhatjuk magunkat Isten Lelkének vezetésére.

Ha utam borítja felhőnek árnya

1.  

Ha utam borítja felhőnek árnya,

S Uramnak céljait nem érthetem,

Mit én nem láthatok, Ő azt mind látja,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

2.  

Ha gyakran körülvesz kísértés tőre,

S ijeszt, hogy üdvöm is elveszthetem,

Nem alszik lelkemnek hűséges őre,

S Krisztusnak kegyelme elég nekem!

3.  

Ha vár a feladat, sürget a munka,

S testem is, lelkem is erőtelen,

Az Úr a segítőm, amint megmondta,

Krisztusnak kegyelme elég nekem!

4.  

Ha eljön maholnap utolsó órám,

S a földi vándorlást bevégezem,

Az Úrnak orcája ragyog majd énrám,

S kegyelme örökre elég nekem!

Isten áldásával.