Őszintén

E

lihú őszintén és alázatosan beszél Jóbbal, nem tartja magát többnek, hanem úgy áll a szenvedő elé, mint aki maga is teremtmény. Elihú elismeri, Ő is Isten alkotása, és maga is törékeny testben van, vagyis vele is megtörténhet, ami Jóbbal. Ő sem különb. Ez fontos, mert a lelkigondozó sem felejtheti el, hogy ő is bármikor másokra szorulhat, neki is szüksége lehet segítségre, vigasztalásra. Megvallja, hogy Isten lelke élteti, tehát Isten által válik az ember, élő lélekké. A tudatosodás, a személyiség is Isten Lelkének a munkája.  A teremtéstörténet is ezt mondja el, és ha ezzel tisztában vagyunk, az alázatban tart. Elihú tudja, hogy ő is kegyelemre szorult ember, Isten előtt bűnös, jó ezt látni. Én is bűnös ember vagyok, Isten kegyelmére szorulok. Ha kegyelem, akkor az azt jelenti, hogy nincs érdemem, Isten az Ő irgalmából könyörül rajtam. M a még ennek a lehetőségnek az idejét éljük, aki látja bűnös voltát és kegyelemért kiállt, Jézus áldozatáért bocsánatban részesül.

Elihú nem ostorozza Jóbot, de amit rosszul látott azt meri helyreigazítani. Nem fellengzősen teszi, hanem Isten nagyságára hivatkozik, arra utal, hogy Isten nagyobb minden embernél. Ez így van, Ő nagyobb, ember közelébe sem érhet, hiszen minden Őáltala teremtetett, így nagyon jól látja életünket. Isten előtt nem kell magyarázkodni, nem kell tenni a szépet, mert tudja, mi lakik az ember szívében. Istennel való kapcsolatunkban az őszinteség visz előre, és ez vezet az életünk gyógyulásához is. Ha őszintén vállalom hibáimat, bűneimet, akkor van esély a gyógyulásra. Hiszen csak a beteget kell gyógyítani. Az úr Jézus is azt mondta, hogy a betegeknek van szükségük orvosra, aki látja betegségét és vállalja, az orvoshoz megy. Az áldott Orvos pedig minden bűnt, betegséget gyógyít. Földi élete idején sem volt olyan probléma, amit ne tudott volna orvosolni. Jézus soha nem vallott kudarcot, aki hittel közeledett Hozzá, és így kérte a gyógyulást, az a legsúlyosabb betegségből is meggyógyult. A kezelhetetlen, a súlyosan problémás személyiségeket helyreállította, és úgy küldte vissza életterükbe, hogy hasznos tagjai legyenek Isten országának és környezetüknek.  

Ez az ember rámutat arra is, hogy nem Istennel van a baj, amikor mi azt is gondoljuk. Nem a menny néma, nem Ő fordul tőlünk.  Elihú azt mondja, hogy Isten többször, és többféle módon is szól hozzánk. Ha az első szó nem ér célt, nem adja fel, hanem szól újra. A zsidókhoz írt levélben is azt olvashatjuk: „Miután sokszor és sokféleképpen szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által, ez utolsó időkben Fia által szólt hozzánk” (Zsid 1,1-2). Isten sokszor szólt hozzánk, és utolsó nagy szava, Jézus. Általa szólítgat most minket. Tehát a baj nem odafenn van, hanem nálunk.  Azt olvassuk Igénkben, hogy nem törődnek vele. Itt a probléma gyökere, az ember nem törődik Isten szavával. Isten a Szentírásban küldte el számunkra szavát, ha komolyan veszem és hittel olvasom, hallgatom, személyes üzenetét is meg fogom hallani. Miért hagyják figyelmen kívül Isten szavát az emberek? Azért, mert nem azt mondja, amit hallani akarunk, hanem azt, ami javunkra válik.  De az is benne van, hogy inkább a kísértőre figyelünk, mert ő mindig a vágyaink szerinti megoldást kínálja.

Pál emlékezteti a galatákat arra az időre, amikor először jelent meg náluk az evangéliummal (Gal 4,12-16).  Rámutat, hogy testi erőtlensége idején érkezett. Nem tudjuk, ez betegséget, vagy esetleg egy korábbi bántalmazásból eredő sérülést jelent. A szövegből arra is gondolhatunk, a szemével, a látásával volt valamilyen probléma.  Azonban ez a testi erőtlenség nem befolyásolta a hallgatókat, mivel nem a fizikai állapotára, hanem a belőle áradó lelki erőre figyeltek. Az erőtlen apostol által, megtapasztalták Krisztus erejét, Aki sokak életét újjá formálta. A galaták örömmel fogadták az evangéliumot, mert általa Isten országnak hatalmát és gazdagságát tapasztalták meg. Átélték, hogy Krisztusban van bűnbocsánat. Le lehet zárni a múltat, és lehet egy újat kezdeni.

Pál igehirdetése által az Úr Jézus jelentét élték át. Pozitívan viszonyultak az evangéliumhoz, mert nem azonosították az üzenet hirdetőjének állapotával. Sokan a hívők egészségi állapotára figyelnek, mert azt gondolják, Jézus tanítványa, a hívő ember nem lehet beteg. Nem így van, az úr gyermekei is lehetnek betegek, de az Ige nem veszíti erejét, sőt gyakran hatalmasabban munkálkodik egy beteg, vagy mozgásképtelen tanítványon keresztül. Sokszor a tudásunk, jó fizikai állapotunk akadály, mert könnyen ezekre építünk. A gyönge, beteg hívő azonban látja alkalmatlan voltát, és így az ő gyöngesége által az Úr neve megdicsőül. A mi kiválóságunk gyakran a környezetünknek is azt kommunikálja, hogy mi vittük végbe azt a munkát, és nem az Úr. Pedig a mi feladatunk minden élethelyzetben az Úrra mutatni.

Az apostol hangsúlyozza még azt is, hogy a galaták készek lettek volna, saját szemüket felajánlani Pálnak. Le tudtak volna mondani az evangélium terjedéséért, saját egészségükről. Mi le tudunk-e mondani valamiről azért, hogy másokhoz gyorsabban eljusson az evangélium? Fontos-e egyáltalán számunkra mások üdvössége?

Az igazság kimondása, már akkor is érzékenyen érintette az embereket. Nem szeretünk az igazsággal szembesülni. Ha megmondják, akkor megsértődünk, mintsem változtatnánk. Ezen a területen ma is hiányosságok vannak. Mi is inkább megharagszunk, mintsem őszintén belenéznénk a tükörbe, majd kijavítanánk a hibát. Sőt inkább mások hibájával kezdünk el foglalkozni, mert az kevésbé fájdalmas, mint sajátunkkal való foglalkozás. Pedig Urunk azt kéri, hogy előbb a saját gerendánkat távolítsuk el, és csak azután foglalkozzunk mások szálkájával. Hogy állunk ezzel?

Az áldott Orvos erre jár

1. 

Az áldott Orvos erre jár,

A drága Főpap, Jézus.

Igéje szól, szívünkbe száll,

Egyetlen üdvünk Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

2. 

Ki minden vétket megbocsát,

S bűnünk eltörli: Jézus.

Megnyitja a menny ajtaját,

S vezérel minket Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

3. 

Ti gyermekek, kicsik, nagyok,

Tiétek is lett Jézus,

Csak útjain haladjatok,

És véletek lesz Jézus.

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

4. 

S ha egykor égbe térhetünk,

Miénk örökre Jézus,

Trónjánál zendül énekünk

E drága névről: Jézus!

Halld, mint zeng az égi kar

Áldott visszhangjaival!

Szívemben is zeng e dal:

Jézus, Jézus, Jézus!

Isten áldásával.