Jó alap

J

ób nem felelt Elihúnak, ő pedig tovább mondja elképzeléseit (Jób 36,1-15). Mintha nem tudná abbahagyni, addig akarja mondani, míg bele nem beszéli Jóbba a saját véleményét. Ránk is jellemző, hogy csak mondjuk a magunkét, nem engedjük, hogy a másik egy kicsit fellélegezzen, átgondolja, amit hallott, vagy ő is elmondja, ahogyan látja a dolgokat. Úgy áll Jób elé, mintha nála lenne a tökéletes tudás, mintha ő igazán ismerné Istent, vagy az Ő tanácsadója lenne. Tökéletes tudással az Úr Jézus rendelkezett, Ő ismerte igazán az Atyát és az Ő mennyei világát. Ember csak annyit ismerhet belőle, amennyit Ő önmagából kijelent, vagyis megismertet velünk. Ez a kijelentés a Szentírásban található. Senki nem kap magánkijelentést, hanem ahhoz kell igazítani látásunkat, amit az Úr Jézus elmond nekünk. Őbenne látjuk igazán az Urat, Isten olyan, amilyennek Jézus bemutatja. 

Elihú látja Isten hatalmát, felismeri, hogy nincs Hozzá fogható, és ennek ellenére nem veti meg az embert. Nem vet meg senkit, hanem mindenki számára lehetővé teszi, hogy Hozzá forduljon, és keresse Őt. Ez minket is bátorsággal tölt el, jöhetünk Hozzá, úgy amint vagyunk. Nem küld el, ha szennyes ruhában indulunk felé, ha eltékozoltunk mindent, mint a tékozló fiú. Jöhetünk, ha őszintén és Őérette jövünk. Mert ez a lényeg, azért jövök, mert Őt keresem, Vele akarok találkozni, és Tőle várom szennyes ruhám tisztára cserélését. Az Úr Jézus eljövetele óta pedig tudjuk, a legbűnösebb is jöhet. Nincs semmi olyan bűn, nyomorúság vagy lelki állapot, amivel nem jöhetnénk Hozzá. Így mi is bátorodjunk meg, ne keseregjünk önmagunk felett, hanem jöjjünk, és éljük át a kegyelem felemelő hatalmát.

Isten odafigyel mindenkire, szól mindenkihez, azonban nekünk kell a szót meghallani és komolyan venni. Mennyit halljuk az Igét, de komolyan vesszük-e? Beépül-e az életünkbe, és úgy állunk-e az Úr szavához, hogy az az Isten akarata szerinti élet üzenete? Isten gyermekei ebben a földi világban élhetik meg Isten országának erejét, rendjét.

Pál apostol rámutat, hogy a galaták jól futottak eddig, vagyis jól indultak, jó volt az alap (Gal 5,7-12). Ez fontos, jó alapra építeni a hitünket. Ez a jó alap pedig nem más, mint Jézus Krisztus keresztje. Általa nyílik meg számunkra az örök élet. A kereszten elvégzett áldozat teljes, nem kell hozzátenni semmit, nem szorul kiegészítésre. Isten mindig jól végzi munkáját, nem szorul a mi segítségünkre. Nem is hagyja félbe, amit elkezdett, hanem bevégzi a Krisztus Jézus napjára.

Az apostol látja, hogy vannak, akik meg akarják őket téveszteni, és mindent megtesz ellenük. Nem engedi, hogy ezek a tanítványok belesodródjanak a törvényeskedésbe.  Kegyelemből élték át bűneik bocsánatát, és továbbra is ezen a vonalon kell megmaradniuk és haladniuk. Nem csak jól kell indulni, hanem jól kell folytatni is a tanítványságot, mert nem az elindulás, hanem a megérkezés a lényeg. Az a lényeg, hová érkezem.

Lehet, hogy a kereszt megbotránkoztató, mégis vállalni kell, mert kereszt nélkül nincs bűnbocsánat, nincs élet. Az igazság a Bibliában lett kézzelfogható a számunkra. Ragaszkodjunk hozzá, és minden egyéb tanítást mérjünk le Isten Igéjén. Nem minden igazság, amit hallunk, sok a tévtanítás, mert az ördög szeretné a mai keresztyéneket is megtéveszteni. Azonban az Ige mérlegén mindig megállapíthatjuk, mi származik az Úrtól, és mi az, ami megtévesztés. Ma sokféle irodalommal találkozunk, de nem mindegyik írás tiszta evangélium. Ne engedjük magunkat megtéveszteni, figyeljünk az Úrra, és engedelmeskedjünk Neki. Mert nemcsak ismerni kell az igazságot, hanem cselekedni is. Jó arra is figyelni, hogy a kereszt útján való járás üldözést vonhat maga után. Pált is üldözték, mi se lepődjünk meg, ha néha ellenállásba ütközünk. Az ember szereti a kényelmesebb utat, de ne engedjünk a csábításnak, hisz Urunk is azt kérte, vegyük magunkra keresztünket és kövessük Őt. A keskeny út, a kereszt a szenvedés útja. Szenvedés nélkül nincs élet. Az Úr is szenvedett értünk, és szenvedéséből, halálából új élet fakad.

Emeljük Jézushoz szemünk

1. Emeljük Jézushoz szemünk, Jön már királyi győztesünk, Mennyből leszáll s együtt leszünk. Lelkünk vigyázni meg ne szünjön, Felséges várástól feszüljön, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztusnép, jön, jön a Király!

2. Azt mondta Jézus: Idelenn Új próba és új küzdelem A hívők sorsa szüntelen. Azért ne csüggedjünk, ne féljünk, :/: Az út rövid, végére érünk. Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

3. Éneklünk és a perc szalad, A nap, mely nesztelen halad, Az öröklét felé mutat. De míg hangunk majd zengve szárnyal :/: Hozsánnás angyal-kar szavával, Az álmot űzd el, készen állj, Krisztus-nép, jön, jön a Király!

4. Ó, kérünk, Jézus, jó Urunk, Te szabd meg életünk, utunk: Hány éjszakánk lesz s hány napunk. Bölcs szívedből töltsd meg szívünket. :/: Te ismered jól kis hitünket: Küldj, küldj szent sóvárgást nekünk, Hogy majd ha jössz, készen legyünk.

Isten áldásával.