|
J
|
ób könyve végén Isten helyre teszi
a dolgokat, a barátoknak elmondja, hogy nem ért semmit teológiájuk és
vigasztalásuk (Jób 42,7-17). Önigazultak voltak, de alázatra van szükségük.
Áldozatbemutatással kell kiengesztelniük az Urat, és az általuk bűnösnek
tartott Jób imádkozik majd értük. Isten másképp látja az életünket, mint ahogy
mi látjuk azt. Ő tudja, mi van a szívünkben. Ezek a barátok úgy vélték, ha
valakit megbüntet az Úr, az csak Jób lehet, neki van szüksége bűnbocsánatra. A
Jóbot tanítókat akarja az Úr megbüntetni, csak Jóbért nem teszi ezt meg. Ebből
megtudjuk, hogy az Úrról való bizonyságtétel nagy felelősség, Isten számonkéri,
ha valótlanságot beszélünk Róla, és ha az életünk nem egyezik azzal, amit
hirdetünk.
Ezt követően Jób meggyógyul, véget ér a próba, és Isten mindent újjá tesz
az életében. Jóbot a sátán tette tönkre, ő eszközölte ki a betegséget is. De visszaállítani az egészségét, gazdasági
helyzetét már nem tudja, és nem is akarja. Csak egyedül az Úrnak van hatalma
minderre. Sőt, még jobban megáldotta őt, mint mindezek előtt. Isten áldása
korlátlan, aki Rábízza magát, annak egyre jobban kiteljesedhet az élete. Isten
országában nem egyre nyomorultabbakká, hanem egyre boldogabbakká válunk. Nem
Jób kezdett el mindent megszerezni, hanem az Úrtól kapta vissza javait. Rábízta
Jób magát arra az Istenre, Akinek valóságát és hatalmát megtapasztalta. Isten
jelenlétében növekedő életet élt. Isten jelenlétében növekedik az életünk, mert
helyünkre kerülünk.
Mától Dániel könyvét olvassuk az Ószövetségből, a babiloni támadás
korában járunk (Dán 1,1-10). Jeruzsálem a babiloni király csapataniak ostroma
alatt áll. A városban élők azt remélték, hogy megússzák azt a támadást, Isten
megoltalmazza őket. Azonban azt látjuk, ezek a remények nem váltak valóra, mert
az Úr a babiloni király kezébe adta Júda királyát, és a templom felszerelésének
egy részét is. Kezébe adta az Úr, írja a
próféta, vagyis mindez nem véletlenül történt, hanem Isten akarata húzódik meg
mögötte. Miért engedte meg Isten, hogy
így történjen? Mert hamis biztonságban ringatták magukat, azt gondolták, mivel
ők Isten népe, semmi bajuk nem történhet, az Úr megoltalmazza őket. Isten
világosan megüzente nekik, hogy ez a gondolkodás téves. Őelőtte az számít,
ahogyan élnek. Ha megbánják bűneiket és hallgatnak az Úr szavára, elkerüli őket
az ítélete, ha nem, akkor Isten ítéletével kell szembenézni. Isten megítéli még
háza népét is, sőt, azon kezdi az ítéletet. Mintha mi nagy biztonságban
éreznénk magunkat, azt gondoljuk, elég a tartalmatlan, hit és engedelmesség
nélküli keresztyénség. Azonban Isten ezt megítéli. Ha őszinték vagyunk, látjuk, mennyire
szükségünk van bűnbánatra, az Úr kegyelmére. Szükségünk van arra, hogy mi is
várjuk Isten Lelkének kiáradását, mert olyan az egyház, mint az autó benzin
nélkül.
Amint olvassuk a babiloniak szempontjait, amik alapján kiválasztják a
király leendő szolgáit, mai korunk sejlik fel előttünk. Az ember semmit nem
változott, ma is ezekre a külső értékekre tesszük a hangsúlyt. Ma is megy a
kiválogatás külső szempontok alapján. Nagy kísértés ez a fiatalok előtt,
belemennek-e, hogy teljesen átalakítsák őket vagy nem. A kiválasztottak
átalakításon vesznek részt. A világ a maga képére akar formálni, még a nevüket
is elvették tőlük.
Ezek az ifjak azonban a siker, a karrier, a népszerűség érdekében nem
adták fel önazonosságukat. Idegenben is megmaradtak zsidónak, Isten
gyermekének. Ez fontos szempont, megmaradni Isten gyermekének. A világ sok
mindent ránkerőltethet és el is vehet tőlünk, de, hogy lelkünkben mik leszünk,
az rajtunk múlik. Meg lehet maradni hívő embernek, meg lehet maradni az Úr
akarata melletti hűségben. Ezek az ifjak hitték, hogy ha Istennek
engedelmeskednek, nem szenvednek hátrányt. Jó lenne ezt ma is komolyan venni. A
világ fiaival szemben nem jelent hátrányt Istenhez tartozni. Bízzunk abban,
hogy a fejlődéshez, növekedéshez, az előrehaladáshoz nem kell átvennünk a világ
módszereit.
Dániel eltökélte a szívében-erre az eltökéltségre van nekünk is
szükségünk. Bármit is akarjon a világ, nem veszem át módszereit, nem élek úgy,
mint ő, hanem ragaszkodom Isten akaratához. Mindezt hitben leszünk képesek megvalósítani,
ha hisszük, hogy Istennek van hatalma megőrizni, megáldani még az ellenség, még
a másképpen élők között is. Mert Dániel és társai bemutatták, hogy idegen
közegben is lehet Isten akarata szerint élni.
Keresztelő János is ellenállt a kísértésnek, és nem lépett bele abba a
szerepbe, ami nem az övé (Jn 1,19-34). Az emberek tele voltak várakozással, azt
gondolták, János a Messiás, ám ő nem élt vissza a helyzettel, hanem megmaradt
továbbra is kiáltó hangnak. Nem akarta
kihasználni a helyzetet, nem akart így előnyhöz, hírnévhez jutni. Tudta, ki ő,
tudta, mi a feladata, és azt vállalta őszintén. Nem akart több lenni, mint
amire elhívást kapott. Bár mi is mindig látnánk, kik vagyunk, mire hívattunk el
és hol a helyünk.
János nem magát akarja eladni, nem magát ajánlgatja, hanem Jézusra mutat.
Amikor Jézus megjelenik a Jordánnál, Rámutat, és azt mondja, Ő az. Ő az, akit
vártok, Ő a Messiás, Őreá van szükségetek. Nekünk is egyedül Jézusra van
szükségünk. Másrészt az a mi feladatunk is, hogy Rá mutassunk. Mi is mondhatjuk
másoknak ilyen határozottan, Ő az. Ehhez azonban nekünk is bizonyosságra kell
jutni. Csak az tud bizonyságot tenni, aki maga is felismerte, hogy Jézus az Úr.
Ki ez a Jézus? Az Isten báránya, aki elveszi a világ bűnét! Ő a megoldás
a világ minden problémájára. Azért jött, hogy magára vegye bűneinket, azonban
ezt át kell Neki adni. Arra van szükség, hogy ne cipeljük tovább bűneinket,
terheinket, gondjainkat, félelmeinket, hanem adjuk át neki. Ha megtesszük,
szabaddá válunk és megújulunk. De megtesszük-e? Átadjuk–e bűneinket Neki? Engedjük-e,
hogy elvegye minden bűnünket, terhünket, vagy mi akarjuk hurcolni tovább? Ha
átadjuk, megbékélünk, ha nem, tovább gubancolódik az életünk.
Az Isten Bárányára
1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a
kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden
szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.
2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt
ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem,
Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.
3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába’
Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én
királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.
4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő,
Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’
Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése