D
|
ánielt a király
elé viszik, az előbb még csúfolták népét, megalázták hitét, megvetették Istenét,
de most a segítsége jó lesz (Dán 5,13-30). Előbb még a gúny tárgya volt Dániel,
most pedig benne reménykednek. Ilyen ez a világ, gyakran gúny tárgya a hívő
ember, mégis amikor elakadnak az emberek, baj, tragédia éri őket, a
keresztyénektől várják a feleletet, a megoldást. A hívő embereknek az Úr
kegyelme, a Szentlélek által olyan többletük van, amit a világ nem tud maga
megszerezni. Isten jelenlétét, az Úr akaratát csak a tanítványok képesek
megjeleníteni. De vajon képviseljük-e? Elérhetők vagyunk-e, amikor kérdéseik
vannak az embereknek? Merünk-e válaszolni a kérdéseikre?
A király a beígért jutalommal akarja befolyásolni Dánielt, azonban őt nem
lehet megvásárolni. Nem a pénz, a hatalom határozza meg. Nem befolyásolja őt a
gazdagság, az előkelőség ígérete. Dániel csak Istenre figyel. Ő nem
megvásárolható, szabad, mert az Úr szolgája. Szabad a félelemtől, a
csábítástól, mert tudja, hogy fölötte van egy nagyobb hatalom. Bárhol kelljen
is ma megjelenni, bármilyen hatalom elé álljunk, legyen mindig a szívünkben, én
ma már egy nagyobb hatalom előtt álltam, az élő Isten előtt, ezért nem kell
félnem.
Dániel kész elolvasni az írást és feltárni annak jelentését. De előtte
még visszautal Nabukadneccár életére. Ebben kifejti, hogy az előttünk járók
élete gyakran példa és üzenet a számunkra, általa szól és figyelmeztet minket
is az Úr. Az a baj, hogy gyakran véletlenek sorozatának, a politikának, az
ember egyéni képességeinek tituláljuk az életút alakulását. Dániel rámutat,
hogy elődje élete mögött az élő Isten ált. Ő adta neki a hatalmat, majd amikor
gőgössé vált, az Úr akaratából járta meg a mélységeket. Az ő állapota nem sima
betegség volt, hanem Isten ítélete. Ma nem akarjuk meglátni életünk mögött az
Urat.
Bélsaccár élete azért ítéltetik meg, mert tudta, hogy mi történt az
apjával, de nem vette komolyan. Nem alázta meg magát az Úr előtt, úgy gondolta, vele nem történhet meg az, ami az apjával. Aki ismeri Isten akaratát, attól az
Úr azt számon is kéri. Isten akaratának, a Bibliának az ismerete felelősséggel
jár, mert akire többet bíztak, attól többet is kérnek számon. Gyakran
megfeledkezünk erről, olvassuk az Igét, de nem jelenik meg az életünkben, nem
vesszük komolyan, pedig Isten számon fogja kérni. Most még bűnbánattal
megalázhatjuk magunkat az Úr előtt, és Ő kész megbocsátani. Ma még újra lehet
Vele kezdeni.
A királynak meg kell tudnia, hogy van felette Úr. Nem ő a legfelsőbb
hatalom, számon kéretik tőle uralkodása, élete. Isten számot vet életünkről,
munkánkról, mérlegre teszi azt, ahogyan éltünk, amit tettünk. Ha ő megmér, nem
lehet mellébeszélni, Ő ismeri a valóságot. Nem mondhatjuk, rossz a mérleg, hanem
szembesülünk a valósággal, azzal, ahogyan az Úr lát minket.
A király megtudja, hogy híjával találtatik az élete, vagyis Isten előtt
kevés. Ami mások számára elég, az Istennek kevés. Amit az emberek elfogadnak,
az az Úrnak nem elég. Az Újszövetségben
olvasunk arról a gazdáról, aki keresi a gyümölcsöt a fügefán, de mivel nem talál
rajta, ki akarja vágatni, hogy ne foglalja hiába a helyet. Azonban a vincellér
közbenjár az érdekében, kér még egy évet a számára. Az alatt az idő alatt
mindent megtesz a vincellér, hogy a fügefa teremjen, ha akkor sem terem,
kivághatja majd a gazda. Urunk azért jött, hogy könyörüljön rajtunk és
biztosítsa számunkra a termőképességet.
A tegnapi szakaszhoz még annyit kell hozzáfűzni, hogy ha figyelmesen olvassuk,
észrevesszük János sorrendjét (Jn 3,31-36). Azt mondja, Neki növekednie kell,
nekem pedig egyre kisebbé lennem. Tehát nem én leszek kicsi, mert azt úgy sem
tudok, énem mindig nőni akar. De ha az Urat beengedem a szívembe és Ő növekszik
egyre nagyobbra, akkor mindez megvalósul. Mert minél nagyobb lesz Jézus bennem,
annál kisebbé válok én. Engedjük Őt növekedni, hogy lénye teljesen átjárja a
szívünket. Akkor már nem lesz helye az aggódásnak, félelemnek, kétségbeesésnek.
Akkor tudunk mindig Őbenne bízni és Őreá várni.
János felismeri, hogy Jézus a mennyből jön, ezért amit mond, az Istentől
származik, ezért nekünk komolyan kell venni, hittel kell fogadni. Jézus Isten
beszédeit, Igéit szólja, így azután, aki komolyan veszi és beépíti az életébe, Isten akarata szerint fog cselekedni.
Az Atya szereti a Fiút, igen, a Fiú élete szerethető élet, ellentétben a
miénkkel. De aki hisz Benne, annak is szerethetővé válik az élete. Sőt, a
Jézusban való hit által örök élete lesz. Az életünk ítélet alatt van, és ez
csak a Jézusban való hit által engedtetik el. Aki nem hisz a Fiúban, annak az
ítélete megmarad. Csodálatos az Úr kegyelme, ragadjuk meg hálás szívvel.
Ó, érthetetlen kegyelem
1.
Ó, érthetetlen kegyelem,
Mely rég utánam járt,
Ki tévelygőn, vakon bolyongtam utamon,
Egyszer csak rám talált.
2.
Félelmektől megszabadít,
Szent félelemre tanít;
S ahol csak megjelen e drága kegyelem,
Bűnöst megigazít.
3.
Hozzá bajok, vészek között
Mindig járulhatok.
Megőriz, megvéd, s bőségesen elég
Elérni otthonunk!
4.
Az Úr íme jót ígért nekem,
Vár Nála biztos jövő.
Igéje szent erő, pajzsom, jutalmam Ő,
Életfogytiglan Ő!
5.
S ha végsőt dobban majd a szív,
Az élet véget ér:
Túl titkok fátyolán a lelkem igazán
Szent békességbe tér.
6.
Sok ezredév ha eltelik,
Kevés, akár egy nap
Dicsérni az Urat, mivel kegyelme nagy
S oly érthetetlen az.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése