Minőségi élet Jézustól

D

ániel a térdein éli meg mindennapjait, az életét (Dán 2,24-49). Mielőtt bármit is tenne, az Úr elé járul és imádságban kéri el az álmot, és annak jelentését. Amikor megkapja, amit kér, marad tovább a térdein, és hálát ad az Úr a válaszért, azért, hogy feltárta előtte a titkot. Dániel nem siet, örömmel tartózkodik Isten jelenlétében, mert mindent tőle kap.

Az Úr elől nem mindjárt a királyhoz siet, hanem előbb közbenjár a halálraítélt bölcsekért, menti az életüket.  Nemcsak magára gondol, hanem Isten világának a természetét jeleníti meg. Nem önző, hanem krisztusi indulattal bíró személy Dániel.  Mindenki a maga életét menti, de Krisztus másokat mentett, azért nem szállt le a keresztről sem, hogy így sokakat megmenthessen. Az Istennel való élő közösség mindig mások mentésére ösztönöz. A tanítványokat az viszi előre, hogy az örök életre menthessenek másokat.

Dániel a király előtt nem a bölcsességét kiválóságát emeli ki, hanem Istenre mutat. Megmarad az Úr gyermekének és nem felejti el, hogy amit tud, azt Tőle kapta. Mi hamar megfeledkezünk erről. Hatalmas bizonyságtétel egy olyan uralkodó előtt, aki önmagát is istennek tartja: „De van Isten az égben, aki a titkokat föltárja” (28). Bátran megvallja, hogy van Isten az égben, ezt jelenti, hogy van egy élő, a mi világunk fölötti hatalom, amely nagyobb a királyénál. Van Isten, akinek mi is mindnyájan számadással tartozunk.

Az álom anyagát, majd a jelentését ismerteti Dániel. Egy hatalmas szobrot látott, amely különféle birodalmakat jelentett. Az aranyfej, a babiloni király, de azért mert Istentől kapta hatalmát és gazdagságát. Ez az első, amivel szembesülnie kell, mindent kapott. Nem ő szerezte, hanem kapta. Ezt kell nekünk is meglátni, mindent kaptunk. Hatalmunkat, anyagi javainkat, életlehetőségeinket. Elszámolással tartozunk velük. Saját javunkra éltük meg, vagy hálaadással szolgálni igyekeztünk velük?

Nabukadneccar után is lesznek birodalmak, utána is lesz élet. Azonban nem a töretlen fejlődés az ember útja, hanem mindig minőség csökkenés következik. Azonban jön egy új, soha el nem múló birodalom, amely legyőzi a többit és örökké fenn áll. Ez a birodalom, pedig nem más, mint az Isten országa. Boldog, aki már most felismeri a jelenlétét és Krisztus által belép ebbe az országba.

A király, mennyire jellemző is ránk, Dániel előtt borul le. Mennyire az embert imádjuk mindig, Isten helyett. Szól az Isten, kijelenti magát ennek a pogány királynak, és nem az Úrnak adja a dicsőséget, hanem embernek. Ne tévedjünk meg, hanem mindig lássuk meg az ember mögött az élő Istent, és Őt imádjuk.

Jézus megkezdi szolgálatát. Elhívta első tanítványait, akik már felismerték Benne a Megváltót. Visszatér velük Galileába és tetteivel is megerősíti hitüket. Világossá teszi számukra, hogy Ő a Krisztus.

Lehet furcsa a számunkra, de Jézus elfogadja a menyegzőre való meghívást. Akkor kezdi meg a szolgálatát és mi úgy gondolnánk, most az a legfontosabb, és egy lakodalom nem jöhet most szóba. Ám Jézus elmegy, mert Ő a mindennapi életbe akarja belevinni Isten országát. Istent és a az élet dolgait nem lehet szétválasztani. Istennek az életünk minden területén helye van. Mi meghívjuk-e az Urat személyes dolgainkba? Belevonjuk-e munkahelyi és családi kérdéseinkbe.  Kánában úgy látták Jézusnak ott a helye az esküvőn. Van-e helye hétköznapjainkban is Jézusnak?  Vagy csak a vasárnap, esetleg a reggeli csendesség az övé, de a munkánkból, ügyeink intézéséből kimarad?

Azt is látjuk, hogy Jézus nem erőlteti magát másokra, nem akar mindenáron szerepelni, hanem megvárja, amíg segítséget kérnek. Megvárja, hogy felismerjék, ki az, Akit meghívtak. Jézus jelen van, de nekünk kell Hozzáfordulni, segítségül hívni. Van, amikor hiába várja.

Jézus anyja már nem ilyen türelmes. Jézus helyett akar intézkedni, ő jobban tudja, mit mikor kell tenni. Mária még nem engedte el Jézust. Mi is gyakran esünk ebbe a hibába, mi akarjuk megmondani, mit kell tennie a másiknak. Azonban ez nem helyes. Mindenkinek magának kell felismerni, mit mikor és hogyan kell tenni.

Jézus helyre is igazítja Máriát, aki ezt elfogadja. Mária nagysága abban nyilvánul meg, hogy nem sértődik meg, nem haragszik, hanem odaszól a szolgáknak. Felkészíti őket arra az időre, amikor Jézus majd cselekszik. Ez a mi faladatunk is felkészülten várni Jézus szavát, hogy minden nélkül, tegyük, amit mond.

Úgy is lesz. Jézus parancsot ad a szolgáknak, akik engedelmeskednek. Megtöltik az egyenként negyvenliteres edényeket, majd vizet visznek a násznagynak belőle. Mire odaérnek bor lesz belőle. Vajon mi megtettük volna-e, amit Jézus mondott? Megtesszük-e, amit mond, akkor is, ha nem értjük, amit kér? Mert engedelmesség közben változik át a víz borrá. Engedelmes hit által változhat át az elrontott életünk, jó, áldott, Istent dicsőítő életté. Jézus szavára ma is lehet jobb, ami elromlott, vagy rosszul indult. Ezzel a hittel forduljunk Hozzá. A hit soha nem adja fel, hanem Jézusra tekint, és tudja, lehet jobb. Jézus az értéktelent is értékesebbé tudja tenni. Jézus által lehet értékessé, értelmessé, céltudatossá az életünk.

Jézus soha nem trükközik, nem belőlünk, hanem értünk él. Nem olyan, mint az ember, aki a rosszat akarja ránk sózni. Nem használja ki a helyzetünket. Ő minőségi életet kínál mindenki számára.

Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr

1. Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosúl, Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő.

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! :/: Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el! A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, :/: Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld. A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: :/: Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív. Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

Isten áldásával.