Veszély

E

gy negyedik személy is megszólal, Elihú eddig csendben figyelte a többiek beszédét, mivel ő volt a legfiatalabb (Jób 32,1-22). Uralkodott magán és megadta társainak a tiszteletet, engedte az idősebbeket szólni. Elihú tud várni, kivárja, amíg eljön az ő ideje. Azonban most már előtör belőle a mondanivaló, bosszantja, hogy a sok beszéd sem hozott megoldást, és rádöbbent, hogy az évek száma nem egyenlő a bölcsességgel. Az idősebb ember nem biztos, hogy bölcs is, hogy érti is az életet. Elihú felismeri, hogy Isten lelke adja a bölcsességet, az Ő ismerete által látjuk jól az életet, ismerjük meg az igazságot. Ma is látni ezt, nem minden idősebb ember rendelkezik életbölcsességgel, nem mindenki tudja jól vezetni az életét. Sőt sokan nem látják életük értelmét és célját. Nem látják, mert mindezt az élő Istennel való kapcsolatban láthatjuk igazán, az ember élete Isten útján teljesedik ki.

Az előző fejezet végén olvastuk, amint Jób azt panaszolta, nincs aki meghallgatná őt. Elihú személyében azonban akad egy ember, aki kész és képes végighallgatni nemcsak Jóbot, hanem az eddigi egész beszélgetést. Elihú nemcsak hallgatta őket, hanem figyelt is, vagyis egész lényével jelen volt, kereste az elhangzottak alapján a választ. Nekünk gyakran ellankad a figyelmünk, amikor másokat hallgatunk. De sok esetben még az igehirdetést sem vagyunk képesek figyelmesen hallgatni. Hallgatjuk, de nem fogjuk az üzenetet, és amikor befejeződik, már fogalmunk sincs, miről van szó. Azonban nem kötelező elfogadni, hogy mindig az Ige hallgatása közben lankadjon a figyelmünk, kérhetjük az Úr Lelkét, adjon számunkra igazi szomjúságot az Ő szavai után. Aki igazán szomjazza az Úrral való közösséget, vágyik Isten szavára, az nem alszik el, az kap választ és üzenetet az Úrtól. A test erőtlenségei fölött is lehet győzni Urunk kegyelme által.

Fontos felismerésre jut Elihú, amikor kimondja, hogy Jóbot csak Isten győzheti meg. Ez nagyon lényeges, hiszen mi is gyakran abban a hitben vagyunk, hogy képesek leszünk másokat meggyőzni a jó felől, vagy megváltoztatni őket. Azonban nekünk nincs rá hatalmunk, másrészt először a saját életünket kellene rendbe hozni, és még ott is kudarcot vallunk. Önmagunkat sem tudjuk megváltoztatni, egyedül az Úr Jézusnak van hatalma a szívek felett, az Ő szava, ha bejut egy életbe, elvégzi a maga munkáját. Az igehirdetés ad számunkra reménységet, hiszen a Szentírás a vetőmaghoz hasonlítja Isten szavát. A mag bekerül a földbe, aztán egy darabig nem látszódik semmi, mintha nem történne semmi. Azonban ha a magvető türelmesen vár, egyszer meglátja, hogy mégis történt valami az elmúlt időszakban, és most kibújik a földből az új növény. Így van ez az emberi életekben is, talán nem látszódik azonnal semmi változás, de ha türelemmel várjuk, egyszer csak felfedezzük Isten igéjének a munkáját. Mert az Ige nem tér vissza az Úrhoz üresen.

Pál félti a galatákat, a visszaeséstől félti. Fenn áll a veszély, hogy visszacsúsznak korábbi hitükbe és életmódjukba (Gal 4,8-11). A régi élet nem mond le rólunk, a gonosz mindig próbálkozik, hogy visszacsábítson. Azonban ellen lehet neki állni, ha megismerem Isten országa gazdagságát, nem vágyakozom vissza. A világ csábít, hisz a keskeny úton kevesen járnak, és akik számunkra fontosak nem biztos, hogy szintén ezt az utat járják. Azonban az Úr ad erőt és egyre jobban feltárja előttünk, hogy ez az ország biztosítja számunkra az igazi életet. Ennek az országnak a Királya mindig gondoskodik övéiről, és itt biztonságban érezzük magunkat, és békességre jutunk.

Az apostol hangsúlyozza, hogy amíg Jézus Krisztust nem ismerték ők is őseik és környezetük hite és szokásai szerint éltek. Bálványokban bíztak, azonban Jézussal találkozva felismerték, hogy amiben addig bíztak, csak bálvány, nem tud igazán segíteni. Sok ember úgy jut élő hitre, hogy segítségül hívja az Úr Jézust. Amikor valamiben elakadunk, vagy jön egy betegség, tragédia sokan fordulnak Hozzá és tapasztalják meg, hogy Isten tud segíteni. Gondolhatunk a vérfolyásos asszonyra, aki minden orvost felkeresett. De senki nem volt képes megszüntetni betegségét. Akkor hallott Jézusról és elment Hozzá, megérintette és meggyógyult, így ennek az asszonynak valóság lett Jézus isteni hatalma. Őt már nem kellett győzködni arról, kicsoda Jézus. A Jézussal való találkozáskor derül ki, hogy hamis istenekben bíztunk, becsapódtunk, sőt rabok lettünk. Amikor ő meg áll életünk mellett rádöbbenünk, hogy eddig rossz irányba mentünk, és ha halljuk, amint mondja: Jöjj és kövess engem, örömmel indulunk, mert már sejtjük, hogy most talált ránk az élet. Innentől kezdve valami egészen más vár ránk, mint ami eddig volt.

Azt is látnunk kell azonban, hogy a gonosznak meg vannak a trükkjei, amikkel igyekszik visszacsábítani. Ha nem a mi akaratunk teljesül, ha Isten másként gondolja, mint mi, vagy jönnek a próbák, kísért a gazdagság a jólét, a hatalom, bizony könnyen elcsábulhatunk. Azonban, aki napról napra keresi az Urat, leül lábai elé, az átlát a szitán és nem tér vissza a bálványokhoz, az tudja, Isten országába tartozni kiváltság. Mindez nem a mi érdemeinkért lehetséges, hanem egyedül Jézus áldozatáért. Az új élet, az örök élet, kegyelem. Maradjunk meg mi is a kegyelemben.

Eltévedtem, mint juh

1. Eltévedtem, mint juh, El-tévedtem, mint juh, A bűnösök útjára, Ó, segíts, Jézusom, Őriző pásztorom, Hogy ne jussak romlásra. Te ontál drága vért Elveszett juhokért, Viselj gondot a nyájra.

2. Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje, :/: Kit te megtéríthetsz, Bűnből kivezethetsz A szép kies helyekre. Kérlek azért hitből, Töredelmes szívből, Fogadj, végy kegyelmedbe.

3. Ím, előtted állok, ím, előtted állok, Ajtód előtt zörgetek, :/: Bár titkos bűnökkel És nyilván lévőkkel Vétkeztem teellened: Kérlek mindazáltal, Nagy irgalmassággal Fogadd vissza gyermeked.

4. Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben Oly kicsiny, mint mustármag, :/: Mégis bármi gyenge, Szentlelked nevelje, Nevelje fel nagy fának, Hogy terjedjen ága És legyen virága Kedves néked, Urának.

5. Míg porsátoromban, Míg porsátoromban Tartasz, mint egy tömlöcben, :/: Nevelj igaz hitben, Munkás szeretetben, Hogy élhessek itt bölcsen És kimúlásomig, Utolsó órámig Tisztemet hűn betöltsem.

6. Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám, Jöjj, ó, Jézus, sietve, :/: Vágyakozó szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve, Hogy veled mennyekbe, Örömmel menjek be Ábrahám kebelébe.

Isten áldásával.