Jelzőtábla

T

ovábbra is élete tisztaságát említi fel Isten előtt Jób (Jób 31,1-23). Úgy látja, ő mindent megtett azért, hogy a bűnt elkerülje. Szövetségre lépett testének tagjaival is, hogy ne a bűnös vágyaknak engedjenek. Szociálisan is nagyon érzékeny volt. Odafigyelt másokra, és igyekezett segíteni a szegénynek, özvegynek, a nyomorultnak. Úgy élt, hogy ma igazán megirigyelhetnénk. Szinte mindenre kiterjedt a figyelme. Bűnbánatra kell, hogy serkentsen minket látva Jób korábbi életét, mert bizony mi nem mindig győzünk, gyakran nem is akarunk ösztöneink és vágyaink fölött. Hányszor természetesnek vesszük a bűnös kívánságokat. Egymásra kevéssé figyelünk oda. Gyakran csak addig vesszük észre a másikat, amíg érdekeink úgy kívánják, amíg valami hasznunk származik a másikkal való kapcsolatunkból. Amikor a másik törődést, odafigyelést igényel, amikor ő vár tőlünk szeretetet, segítséget, elfelejtjük. Segítőkészségünk is gyakran csak addig tart, amíg nem kerül semmibe. Ha már áldozattal jár a másikkal való törődés, elmegyünk mellette, mint a lévita és a pap a bajba jutott ember mellett, a Jézus által elmondott történetben. Tartsunk bűnbánatot, és kérjük az Úr bocsánatát, és azt, hogy formáljon olyanná, mint az a samaritánus, aki megállt sérült társa mellett, ellátta és még költött is rá (Lk 10,25-37).

Azonban az is kitűnik, hogy Jób jutalmat várt a kegyes életért cserébe. Vagyis nem biztos, hogy mindig szívből jött ez a magatartás, hanem várta az elismerést.  A csapás és a betegség, amelyeket elszenvedett, nem járnak neki. Az ilyen nyomorúság azoknak jár szerinte, akik a bűn útján járnak. Tudjuk azonban, hogy a gazdag ifjúnak is szüksége volt a javaitól való megszabadulásra, és az Úr Jézusban való hitre, az Úr követésére (Lk 18,18-30).  Mert nem a saját tetteink eredménye az örök élet, hanem Isten ajándéka. Az Ő országának minden gazdagsága kegyelemből, Jézusért árad az életünkbe.  Örömmel és hálaadással lehetünk a tanítványai, a hívő, az Úr akaratának alárendelt élet nem kényszerű, hanem önkéntes. Belső szabadságból lehetünk az Övéi, felismerve, hogy nincs jobb. Tanítványnak lenni nem azt jelenti, mindenről lemondok, hanem inkább azt, hogy így lesz enyém a teljes élet, és én ezt választom. Jézus tanítványának lenni nem kötelező, de ha értelmesen szemléljük a világot, meglátjuk, hogy ez az egyedüli jó életforma. Ez simul bele a mindenség rendjébe, és ez ad harmóniát önmagammal is.

Jób élete félelemre alapozott élet volt. Nem elsősorban Isten nagysága, szeretete és irgalma nyűgözte le, hanem félt az Úr hatalmától, félt Isten büntetésétől. Természetesen nem szabad elfelejtenünk, hogy Jób még az ószövetség kora előtt élt, tehát másként ismerte Istent, mint mi. Neki nem adatott meg a Szentírás, nem vehetett részt annyi alkalmon, mint mi. Ezért nézzük meg, minket mi motivál? Az Úr iránti szeretet vagy a félelem? Milyen jó, ha átéltük az Úr szeretetét, és a hívő életünk válasz erre a szeretetre, a kegyelemre. A hívő élet akkor jelent örömöt és hoz áldást a számunkra, ha vonzza a szívünket az Úr utáni vágy, ha örömmel tartunk csendességet. Jó Isten közelségében élni, jó minden nap beszélgetni Vele, figyelni szavát.  Adja az Úr, hogy ilyen tartalommal teljen meg keresztyénségünk. Váljon élővé az Istennel való kapcsolatunk, Jézus Krisztus által.

Mi a törvény? - teszi fel a kérdést az apostol (Gal 3,19-22). A bűnök miatt adatott, olvassuk. Tehát a törvényre szükségünk van, ugyanúgy, mint a korlátra a lépcsőn, vagy a közlekedési táblákra az utakon. A törvény által őriz a sok veszélytől az Úr. Ha a törvény nem jelenne meg utunkon, nem tudnánk, hogy vannak veszélyek, amikre oda kell figyelnünk. Tehát a törvény által óvni akarja életünket az Úr. Arra adattak, hogy valóban célba érjünk. Eljussunk a mennyei hazába.

A törvény nem csak véd, hanem jelzi is az utat. A jó irányba mutat, mint ahogy a közlekedési táblák is tájékoztatnak a helyes irányról. Isten Igéje nélkül nem tudnánk, mi a helyes, hogyan kell élnünk.

Isten drága kegyelme a bűnbocsánat, a Jézus Krisztusba vetett alapján adatik. Adatik, tehát ajándék. Mi nem érdemeljük, nem, mert nem tudjuk a törvényt megtartani, nem tudunk úgy élni, hogy abban gyönyörködjék az Atya. Nem élhetünk szent életet, amíg Jézus kereszthalála által át nem éljük Isten bocsánatát. A szívünk a bűn kódját hordozza magában, és ezt csak Jézus vére képes kitörölni. Csak Ő tud új kódot, az Isten szerinti életet adni a számunkra. Ragadjuk meg hittel a számunkra felkínált kegyelmet, és engedjük, hogy az Úr Jézus vezesse életünket, a keskeny úton. Azon az úton, amelyik az életre visz, bár kevesen járnak rajta. Soha ne az útitársak számára, hanem a vezetőre, Jézusra figyeljünk. Ő a jó Pásztor, és Ő előttünk jár. Ha megmaradunk nyomdokain, jó irányba tartunk.

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.