Másképp

E

lifáz beszéde folytatódik, megismétli korábbi álláspontját, amellyel Jóbot akarja a bűnös élettől elrettenteni (Jób 15,17-35).  Gondolkodása továbbra sem változik, mereven ragaszkodik a saját véleményéhez, amit Jóbra is rá akar erőltetni. Ám Isten országában nem így működnek a dolgok. Nem erőltetéssel, hanem tükörbe való nézéssel döbbenhetünk rá állapotunkra. Ez a tükör az Ige. Ha őszintén olvassuk, meglátjuk magunkat, úgy amint vagyunk. De vajon őszinték vagyunk-e? Látjuk-e és elismerjük-e, hogy bizony azok vagyunk, amiknek az Úr lát bennünket? Isten nemcsak azt tárja fel kik vagyunk, hanem Igéjén keresztül megoldást kínál a számunkra. A Biblia a megoldások könyve. Jó ezt meglátni, hiszen hányszor reménytelenül keressük problémáinkra a megoldást, vagy, amit annak vélünk, az nem az. Vegyük kézbe az Igét, ne keresgéljünk másfelé, hanem fogadjuk el az Úr tanácsát. Legtöbbször az a problémánk, hogy az Úr szavát nem vesszük komolyan. Természetesen az istentisztelet emelkedett pillanataiban igen, sőt akkor úgy is véljük, nálunk minden rendben van. Mi vagyunk a földre szállt angyalok, de elég egy félreértett szó, elég, ha elutasítanak, máris elővillan lényünk sötét oldala. Már nem az Ige vezérel, hanem az ó ember indulata. Mától legyen másképp, legyen Istenünk akarata szerint, és ha Ő azt mondja, ne féljünk, ne aggódjunk, ne haragudjunk, ne álljunk bosszút, legyen is úgy. Természetesen ez tőlem nem telik, de telik az Úr kegyelméből, éljünk hát belőle.

Még mindig mennyire rosszul látja Istent és az élet dolgait ez a barát. Ami a legrosszabb, hogy ragaszkodik is ehhez a véleményéhez, sőt terjeszti is. Hiszen aki józanul szétnéz a világban, az felismeri, hogy nem egészen úgy vannak a dolgok, ahogyan ő azt elmondja. Az istentelen, gonosz ember nem minden esetben tapasztalja meg földi életében istentelensége, gonoszsága következményeit. Gyakran látjuk, hogy a tisztességtelenül előnyre, gazdagságra szert tevő emberek egyre magasabbra jutnak, egyre jobban élnek. A becsületesek, a hitből élők pedig nem mindig élnek jól, nem mindig kerülik el a bajt, a betegséget, az üldözést. Sőt Pál apostol életét megfigyelve azt láthatjuk, a keskeny úton járva egyre több szenvedés éri. De ő ezt be is kalkulálta, mert ezt olvassuk Lukács tollából: „Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába” (ApCsel 14,22). Ezt azt követően mondja Pál, hogy épp túlélt egy megkövezést. Olyan megragadó, hogy visszamegy oda ahol megakarták ölni. Nem menekül el, hanem tovább szereti őket, tovább viszi az evangéliumot.

Viszont mi már azt is tudjuk, hogy Isten utána megy az elveszettnek. Ő keresi a bűnöst, mert tudja, hogy neki van szüksége orvosra. Ezért jött Jézus a világunkba, hogy megkeresse és új életre segítse a bűnösöket is. Ezért nevezték a bűnösök barátjának, nem ítéletet, hanem kegyelmet hozott a számukra. Milyen jó, hogy mi már a kegyelem időszakába tartozunk. Visszatérhetünk tékozló utunkról, és ismét fiúként élhetünk. Éljünk a felkínált lehetőséggel és bűnbánattal induljunk haza.

Pál apostol azt kéri, ne okozzunk megütközést vagy botránkozást (Rm 14,13-18). Mivel okozhatunk megütközést, vagy botránkozást? Azzal, amikor mi nem azt tesszük, amit mástól elvárunk. Amikor tudják rólunk, hogy Bibliát olvasó, Jézust szerető emberek vagyunk, az Igét mondjuk is másoknak, de saját magunkat nem ahhoz igazítjuk, ez megbotránkoztat másokat.

Megbotránkoztató a nem egyenlő mérce alkalmazása, amikor magamnak többet megengedek, mint a testvéremnek. Amikor azt hangoztatom és megtehetem. Pedig én is kegyelemből élek, kegyelemből az Úr ereje által maradok meg a hitben.

Jó végig gondolni megjelenik-e az életünkben Isten országa, mert Pál szerint békességben, Szentlélekben való örömben mutatkozik meg. Van-e békességünk? Van-e örömünk? Öröm az Úrban, öröm, hogy Hozzá tartozom, hogy kiemelt a kárhozatból. Urunk adja meg, hogy ma is elsősorban az Ő jelenlétének örüljünk, a Vele való áldott kapcsolat töltse be a szívünket. Isten országa áradjon tovább, szívtől szívig.

A nagy mélységből szüntelen

1.  

A nagy mélységből szüntelen

Hozzád kiáltok, Istenem.

Haláltól mentsd meg lelkemet,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

2.  

A bűn sarában élve lenn

A jóra lelkem képtelen.

Fogadd be gyenge gyermeked,

Fogadj be engemet!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

3.  

A bátorságom gyávaság,

A bölcsességem kábaság,

Más nem segíthet, ha Te nem.

Fogadj be, Istenem!

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

4.  

Az életem üres, szegény,

Nincs benne fény, de van remény,

Hogy Akinek kegyelme nagy,

Vesznem engem se hagy.

Amint vagyok, jövök,

Amint vagyok, jövök.

Énértem is omlott a vér,

Fogadj be Jézusér’!

Isten áldásával.