N
|
em könnyű
Jóbnak a helyzete, hiszen a körülményez nehezek, váratlanul jött betegsége nem
javul, hanem egyre romlik. Ehhez mérten lelki állapota is egyre mélyebbre
zuhan, a keserűség növekszik benne, jelenlévő barátai nem jelentenek
segítséget, nem hozzák közelebb számára a vigasztalást, nem erősítik benne a
bizalmat. Nem könnyű így feldolgozni azt amiben vagyunk, hiszen nemcsak a
súlyos betegséggel kell megbirkóznia, hanem az őt ért csapásokat is meg kell
értenie. A barátait gúnyolódóknak látja, akik nem jelentenek igazi támaszt, nem
segítik az Úr közelébe, nem viszik közelebb a megoldáshoz.
Ebben a helyzetében is az Úrhoz fordul, a gúnyolódást, a meg nem értést
is odaviszi Istenhez. Mi hogyan reagálunk a bántásra, a meg nem értésre, a
szenvedésre? Szembenézünk velük? A
szembenézés azt jelenti, látom és vállalom a problémáim és odaviszem őket az Úr
elé. Nem emberi vigaszt és megoldást keresek, hanem az Úrhoz fordulok. Az a jó,
hogy bármikor Hozzá fordulhatunk. Ami felgyülemlik bennünk, azt osszuk meg
Vele. Ne engedjünk a keserűségnek, mert egy idő után mindenkiben ellenséget
látunk, önmagunkra pedig áldozatként tekintünk. A probléma kezdetén keressük
fel égi Barátunkat, mondjuk el Neki mindazt, ami a szívünkben van, azután pedig
igazítsuk magunkat a válaszához, az Igéhez.
Jób Isten kezességét kéri, milyen jó, hogy mi már tudhatjuk, hogy ezt
megtette az Úr Jézusban. Eljött a világba és magára vette bűneinket, hordozta
terheinket, és sebeket kapott, hogy általuk a mi sebeink begyógyulhassanak. Jób
a keserűségeit, reménytelenségét is az Úr elé viszi, ott jönnek elő a mélyből.
És ez jó, nem a reménytelenség a mély csüggedés a jó, hanem az, hogy mindezt
nem fojtja magába. Nem tesz úgy, hogy egy hívő nem lehet szomorú, neki nem
fájhat, vagy ő nem szenvedhet, hanem ezt vállalva az Úr előtt önti ki szívét.
Ez fontos, mi jöjjünk bátran az Úr elé, ne tegyünk úgy mintha nálunk mindig
minden rendben lenne, fejünk fölött mindig sütne a nap. De lássuk meg a felhők
mögött is a napot. Mert nem azért van borulás, mert nincs nap, hanem azért mert
eltakarja a felhő. Engedjük, hogy az Úr elűzze életünk fölül a fellegeket, és
akkor beragyog a nap. Elizeus látta a felhők mögött is a napot, vagyis Isten
hatalmát, és lehetőségeit. Gyökössy Endre úgy írta: Árnyék mögött fény ragyog,
nagy mögött, még nagyobb, amire nézek, az vagyok.
Az Újszövetségben megrendítő jelenet, amikor egy vak ember, Bartimeus
vaksága ellenére, lát. Látja az arra járó Jézusban a Krisztust. Meglátja azt,
Aki által újra láthat, Aki által megváltozhat az élete. Pedig előtte is
megjelennek a felhők, azok személyében, akik el akarják hallgattatni. De Ő
félretaszítja a fellegeket, és csak a napot nézi. Ezért nem adja fel, tovább
kiállt, és átéli, hogy Jézus meggyógyítja. Soha ne lefelé, ne másokra nézzünk,
ne a negatív hangokat lássuk, hanem mindezeken túl lássuk meg Isten kegyelmét.
Lássuk meg, hogy Ő maga törli el a felleget, és annak képében bűneinket. És
amit Ő eltöröl az nincs, tökéletes gyógyulásban lehet részünk.
A krisztuskövető élet, megváltozott élet, már nem én vagyok a
középpontban, vagyis nem magamnak akarok kedvezni, nem a magam javát keresem,
hanem igyekszem a hitben gyöngéket erősíteni (Rm 15,1-13). Mindig az a cél
lebegjen a szemünk előtt, hogy a másikat segítsük az épülésben. Bizony hányszor
romboljuk egymás hitét, pedig nekünk nem a rombolás, hanem az építés a feladatunk.
Ehhez kérjük az Úr erejét és bölcsességét.
Jézus nemcsak a zsidóknak, hanem a népeknek is Megváltója lett. Ez azt
jelenti, hogy senkit nem lehet kizárni a kegyelemből, mindenki számára nyitva
van a kegyelem ajtaja. Benne reménykednek a pogányok, Ő mindenki számára az
igazi reménység. Rajta kívül nincs más. Így jöjjünk mi is Hozzá reménységgel,
bizalommal. Ha Hozzá jövök, és is betöltetem hit által reménységgel, békességgel,
és örömmel. Erre van szükségünk, és ezt csak Ő tudja megadni. Mennyire kell,
hogy béke és öröm uralkodjék bennünk. Engedjük, hogy ma is ezek áradjanak
rajtunk keresztül.
Vezess, Jézusunk, S véled indulunk
1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd
kövessünk benne téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.
2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk,
Panaszt mégsem ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.
3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj
türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.
4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt
hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése