Felüdülés

T

ürelmetlenség lépett fel Bildádban Jóbbal szemben, nem tudja tovább hallgatni, és el akarja hallgattatni (Jób 18,1-19,20). Nem érzi át barátja fájdalmát, lelki szenvedését. Mert Jób nemcsak testileg, hanem lelkileg is szenved. Nem tud ezekkel a sebekkel mit kezdeni Bildád sem, nem tud rájuk gyógyírt, mert a test sebeit könnyebb gyógyítani, mint ea lélek fájdalmát. Gyakori probléma ez a mi életünkben is, a lélek sebeivel nemigen tudunk foglalkozni. Milyen hamar türelmetlenekké válunk a beteggel, a szenvedővel szemben. Urunkat pont a türelem jellemezte. A beteggel, a bűnössel, a keresővel mindig el tudott menni addig a pontig, ahol felismerte az Általa hozott megoldást.

Bildád elhallgattatni akar, mert nem értik meg őt, nem fogadják el a véleményét. Milyen furcsa neki kellene a szenvedőt megérteni és most ő vár el megértést. Azért lesz indulatos, mert a barátja nem fogadja el a szavait. Ez is megtörténik velünk is, vigasztalni indulunk, a másikat akarjuk meghallgatni és egy idő után már mi beszélünk, azt várjuk, hogy a beteg ránk figyeljen, ő hallgasson minket. Pedig minket azért küld az Úr, hogy vigyük, amit tőle kaptunk. Itt látjuk meg a lényeget, akkor lesz hatásos a szolgálatunk, ha az Úr lábai elé ülünk, amint Mária is tette, és majd innen indulunk tovább. Ha nem tudunk csendben lenni, Jézusra figyelni, a másikra sem tudunk odafigyelni, akkor mi várunk figyelmet, megértést, törődést.

Jób egyre keserűbbé válik, egyre mélyebbre zuhan lelkileg. Csalódik barátaiban, nem azt kapta tőlük, amire várt, amire szüksége van. Amikor a leggyötrőbb állapotba kerül, csodálatos bizonyságtétel fakad fel a szívéből. A szenvedés kohójában tisztul a látása, sőt azt mondhatjuk, most kezd igazán látni, mert túl lát a földi lehetőségeken, és isteni távlatokban szemléli életét. Az örök élet valóságában látja meg magát, jelenét és jövőjét.

Jób eddig a barátitól várt segítséget, de most rádöbbent, hogy emberektől nem várhat megoldást. Mindenkiben csalódott, mindenki magára hagyta, de most ismeri fel, hogy az Úr mellette van,  Őreá mindig számíthat. Amikor elengedi az emberek kezét, Isten felé fordul. Mi is akkor tudunk igazán az Úr felé fordulni, ha mindent kiengedünk a kezünkből. Amíg tele van a kezünk bálványokkal, saját megoldásokkal, emberek iránti bizalommal, addig az Úr nem tudja saját megoldásával, kegyelmével megtölteni az életünket. Engedjünk el mindent a kezünkből és egyedül csak az Úr Jézus Krisztusra támaszkodjunk. Ha ezt megtesszük, felszabadulunk és békesség költözik a szívünkbe.

Pál apostol szíve tele van alázattal, tudja, hogy mindent az Úr végzett, ő eszköz volt a mester kezében (Rm 15,14-33). Jó ezt nekünk is meglátni és akkor nem fog a szívünk gőgössé válni. Adjunk hálát Urunknak, hogy minket is bevon a munkába, hogy általunk is terjeszti az Ő jó illatát. Az apostol tudja, hogya sok csoda és jel, a Lélek ereje által ment végbe. Magtól nem telt volna semmi, de a Szentlélek Isten képessé tette. Jó így indulni az Úr elé, magamtól nem vagyok képes krisztusi életet élni, nem tudok szolgálni, de tudom, hogy a Lélek nagy dolgokra tehet képessé. Mi is építsünk a Lélek erejére, mert akkor a lehetetlen is lehetségessé válik.

Az apostol tiszteletben tartja mások munkáját. Nem akar mások alapjára építeni, hanem oda indul, ahol még nem hirdettetett az evangélium. Pál elismeri, hogy más is munkálkodik, nemcsak ő. Pál nem gondolja, hogy csak ő dolgozik, nem véli azt, hogy rajta kívül senki által nem munkálkodik az Úr. Meglátja mások munkáját és elismeri azt. Tanuljuk meg mi is értékelni mások szolgálatát.

Pál beszámol munkatervéről a rómaiaknak. Elmondja, szeretne náluk is megállni, amikor Spanyolország felé indul. Azért akar megállni Rómában, hogy az ottani testvérek hite által felüdüljön.

Az egyik, amit meg kell látni, hogy Pál apostolnak is szüksége van feltöltődésre.  Nem rutinszerűen végzi szolgálatait, hanem időnként megáll és a testvéri közösségben feltöltődik, a gyülekezet bizonyságtétele által megújul. Nekünk is szükségünk van rendszeres feltöltődésre. Akkor újul meg és lesz erős, és kitartó az életünk, a szolgálatunk, ha rendszeresen ápoljuk a hitünket. Ennek a helye pedig a gyülekezetben van. Szükségünk van egymás bizonyságtételére, mert egymás hite által épülhetünk. Amit kapunk az Úrtól adjuk tovább, mert azért kaptuk, hogy miután mi megerősödtünk, másokat is megerősítsünk, mások felé is szolgáljunk.

Pál nem Róma nevezetességeit akarja elsősorban megtekinteni, hanem Krisztus tanítványaival akar közösségben lenni. Az Úr gyermekeit keresi, bármerre jár. Mi tudjuk-e keresni a keresztyéneket, tartjuk-e más testvérekkel a kapcsolatot? Szolgáljunk örömmel az Úrnak és dicsérjük együtt szent nevét.

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!
3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!
5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.