Új alap

T

ovábbra is a gonoszokról beszél Jób, rámutat, ha sokaknak jól is megy az életük, nem tartják azt a kezükben (Jób 21,16-34). Bármikor elveszíthetnek mindent. Minden Isten ajándéka az életünkben. Tőle kapjuk magát az életet és annak lehetőségeit is, akkor is így van ez, ha nem akarjuk elismerni. Legyünk hálásak javainkért és éljünk velük felelősségteljesen. Vegyük komolyan talentumainkat és ne feledjük, hogy el kell velük számolni, mert nem azért kaptuk, hogy őrizgessük hanem, hogy forgassuk, vagyis használjunk velük.

Jób leszögezi nem a gonoszokra, vagyis az istentelenekre figyel, nem jár az ő tanácsuk szerint. Úgy is mondhatnánk számára nem a hitetlenek jelentik a példát. Odafigyelünk-e a példaképválasztásra? Fontos-e számunkra, hogy hívő, Isten akarata szerint élő ember legyen, akire felnézünk, akinek a tanácsát komolyan vesszük? Hívőket, krisztusi embereket állítunk példaként gyermekeink elé? Fontos, hogy ki a példa a számunkra. Jó, ha olyan személyt választunk, akinek az élete igazolja hitét.

Meglátja azt is ez az ember, hogy a gonoszoknak is oda kell majd állniuk Isten ítélőszéke elé. Nem kerülhetik el ők sem, de nem kerülheti el senki sem. Milyen jó, ha már most oda állunk a golgotai kereszt elé bűnbánattal a szívünkben, mert akkor az ítéletkor már, mint megkegyelmezett bűnösök jelenhetünk meg. Jézus azért jött, hogy örök életre mentsen meg. Az Úr Jézus azért jött el a világba, hogy lehetővé tegye számunkra az életváltozást, hogy Őáltala új irányba haladjunk, és életre jussunk. Mert Általa lehetséges bármilyen bűnből, mélységből szabadulni, Istendicsőítő életet élni. Csak Ő tehet képessé arra, hogy a gonoszságtól megszabaduljunk és az Ige mércéje szerint éljünk. Saját erőlködéseink nem tesznek rá képessé. A magunk erejéből nem leszünk becsületesek, nem tudunk tiszta eszközöket használni, nem lesz más a szívünk, csak kegyelem által.

A Galata levél olvasását kezdjük el a mai napon, mindjárt az elején hangsúlyozza Pál, aki a szerzője, hogy ő az apostolságot nem emberektől, nem is emberi közvetítéssel kapta, hanem a feltámadott Úrtól (Gal 1,1-5). Megrendítő találkozása volt a Feltámadottal a damaszkuszi úton, ebbe a találkozásba valóban belerendült addigi élete. Minden, ami a találkozásig fontos volt a számára értéktelenné vált. Meglátta, hogy korábbi élete homokra épült és most összedőlt. A damaszkuszi úton szilárd talajra, a kegyelemre rakta le élete alapját. Majd erre az alapra építette fel új életét.

A Jézussal való találkozáskor új alapokra helyezhetjük életünket, ehhez azonban a régit nekünk is hagyni kell összedőlni és kárba veszni. A régi élet minden elemét el kell engedni, mert az úgy rossz, ahogy van. Azért akad sok problémánk, mert régi életünk egyes elemei a szívünkhöz nőttek, ragaszkodunk hozzájuk. Azonban mindentől meg kell szabadulni, a régi normákat el kell vetni, és csakis az Igéhez igazodni. Isten szava lesz most már életünk egyedüli zsinórmértéke. De így van-e valójában? Jó ezt végiggondolni, mert ma még lehet korrigálni. Ma még megvallhatjuk, és letehetjük Urunk kezébe mindazt, amit átmentettünk régi életünkből.

A köszöntésben, ismét kegyelmet és békességet kér olvasóira, mert ez a legfontosabb és össze is kapcsolódnak. Kegyelem nélkül, nincs üdvösség, de nincs békesség. Mert békessége csak a megkegyelmezett, az Istenre talált léleknek van.

A jelenvaló világ nem Isten gyermekeit támogatja, hanem mindent megtesz, hogy rabbá váljanak. Mindent megtesz a gonosz, hogy ennek a világnak a rabjai legyünk, aki rab, az nem Istenre figyel, mert rabtartója akaratát kell cselekednie. Álljunk őszintén az Ige fényébe és nézzük meg mivel ejtett rabul a világ. Mert van szabadítás. Azért adta oda Jézus önmagát a kereszten, hogy halála által szabaddá tegyen.  Ez az Atyának az akarata. Tehát nem Isten akarja, hogy bárminek is a rabjai legyünk. Ő azt akarja, hogy emberekként, önként szolgáljuk Őt.

Hű Jézusom kezébe

Hű Jézusom kezébe

teszem kezem belé,

Ő életem vezére,

vezet hazám felé.

A keskeny úton járok,

de Ő közel van ám,

magasból vet világot

az Ő keresztje rám.

S ha nem tudom azonnal,

hogy Jézus mit kíván,

várok, szemébe nézek,

s szívem nyugodt, vidám.

Mi boldog, édes érzet:

Úr Ő éltem fölött,

szivem nem ismer kényszert,

önként szolgálom Őt.

S ha szenvedés, baj érne

s az utam is sötét,

az Úr keresztje fénye

annál dicsőbben ég.

S tudom, hogy még dicsőbb fény

ragyog majd én reám,

ha majd a mennybe érvén,

belépek ajtaján.

Isten áldásával.