Ahogy magamat

C

ófár beszédét sem hagyja válasz nélkül Jób (Jób 12,1-25), mert nem is hagyhatja, hiszen a barátokból hiányzik az alázat. Úgy állnak Jób elé, mintha ők mindent tudnának, náluk kész lenne mindenre a felelet. Megvetést is érez az elhangzottak mögött. Rámutat, könnyű úgy véleményt formálni, hogy az én életem rendben van. De eljöhet az idő, amikor a barátok is megbetegszenek, amikor nyomorúságon mennek keresztül, vajon akkor is olyan okosak lesznek? Minket is megkísért, hogy másoknak szép és okos tanácsokat adunk, de amikor mi is hasonló helyzetbe kerülünk, magunkat is tanácsoljuk? Szavaink akkor lesznek hitelesek, ha azt, amit másnak mondunk, saját magunk számára is alkalmazzuk. Csak a megélt Ige válik bizonyságtétellé, akkor lesz mindaz, amit mondunk, hiteles, ha látják, hogy mi is arra építünk és komolyan vesszük. Könnyű mást bátorítani, felszólítani, hogy tartson ki, legyen erős, de ha a baj minket rág, ugyanezt mondjuk-e? Akkor bele tudunk-e kapaszkodni az Úrba? Jelent-e számomra vigasztalást és erőforrást Isten Igéje?

Cófár is úgy gondolta, hogy az istentelenek, a gonoszok nem boldogulnak az életben. Sokan vélik úgy, hogy aki hisz, annak minden sikerül, azt nem érik bajok, de az istentelenek eredménytelenek lesznek. Jób rámutat, hogy ez nem így működik, sok istentelen, gonosz ember boldogul, és nem mindig éri őket baj életük során. Azonban mi tudjuk, hogy az élet több ennél a néhány évtizednél, és egyszer mindnyájunknak oda kell állni Isten ítélőszéke elé. A földön lehet sumákolni, becsaphatunk mindenkit, de az Úr előtt szembe kell néznünk a valósággal, azzal, akik vagyunk. Jó, ha ez már most megtörténik, ha már ebben az életben meglátom, ki is vagyok igazán. Ha ez megtörténik, felragyog előttem a kegyelem. Megláthatom azt is, hogy az Úrnál van bocsánat a bűneimre és Vele kezdhetek egy új életet.

Jób is a természet világára mutat beszédében, és ezt tette az Úr Jézus is többször. Figyeljük meg az ég madarait, vagy tekintsünk a mező virágára, és tanuljunk tőlük. Tanulhatunk nyugodt, aggodalommentes, Istenben bízó életet. A teremtett világ tudja, hogy  minden az Úr kezéből származik, az embernek is alázattal és hálaadással kell ezt elismernie. A föld és az ember biztonsága az Úrral való harmonikus kapcsolatból fakad. Amennyiben Jézusra bízzuk magunkat, biztonságban lesz az életünk. Isten népének, az Ő gyermekeinek élete az Ő vezetése alatt van biztonságban, akkor is, ha veszélyes terepen haladnak, ha nem látszik a biztonság. Amikor Elizeus szolgája az ellenséges haderőtől megrémült, és úgy gondolta, elvesznek, nincs esélyük a menekülésre, a próféta túllátott rajtuk, és felismerte, hogy többen vannak velük, mint ellenük. Adja meg az Úr mindig ezt a látást a számunkra.

Jó elsősorban Istenre figyelni, és nemcsak a fiatalnak, hanem az idősnek is szüksége van az Úr tanácsára. Az idős kor nem jelenti automatikusan azt, hogy bölccsé is válik az ember. Az idősebb generáció tagjai is Isten félelme által jutnak el igazi életbölcsességre. Mert a bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.

Pál apostol rámutat arra, hogy a tanítványoknak is van feladata (Rm 13,8-10). Nem lehet csak a kegyelemben sütkérezni, hanem, aki átélte az Úr kegyelmét, hálából Neki szolgál. Amikor megtapasztaljuk Urunk szeretetét, akkor mi is késztetést kapunk arra, hogy ezt tovább adjuk. Az a feladatunk, hogy szeressük egymást, ebbe sűríti bele Pál, ahogyan Jézus is, az egész törvényt.

Minden parancsolat a szeretet parancsolatába foglaltatik bele, hiszen aki szeret,  az nem akar rosszat a másiknak, az nem ellene, hanem javára törekszik. De mit jelent szeretni? Mit jelent a felebarátot úgy szeretni, mint magamat?  Mert bizonyára nem a mi rosszul értelmezett szirupos érzelmeinkről van szó. Azt jelenti szeretni a másikat, hogy amit én kaptam az Úrtól, ami nekem jó, azt nem tartom meg magamnak, hanem továbbadom. Ezt látjuk Pál életében is, megtapasztalta, hogy a Krisztusban való élet mindennél jobb, felismerte, hogy semmit nem lehet Krisztus gazdagságához hasonlítani, és ezt elmondta másoknak. Igyekezett mindenki figyelmét a Krisztus gazdagságára irányítani, akkor is, ha közben ez a maga számára bosszúságot vagy szenvedést eredményezett.  Pál a legnagyobb jót tette az emberekkel, amikor továbbadta számukra az evangéliumot és az Úr Jézus, gyógyító, szabadító, életet újjáformáló erejét. Akkor szeretjük mi is felebarátunkat igazán, ha továbbadjuk számukra, amit Istentől kaptunk. Ha nem tartjuk meg magunknak az evangéliumot, hanem továbbadjuk, látva, hogy az által lehet mások élete is újjá és boldoggá.

Engem szeret Jézusom...

Engem szeret Jézusom

Bibliámból jól tudom

Mind Övé a kisgyermek

Erőt ád a gyengéknek

Úgy van, Ő szeret

Ő szeret nagyon

Úgy van, Ő szeret

Igéjéből tudom.

Isten áldásával.