Ajándék

E

gyre depressziósabb állapotba kerül Jób,  a harc, amit vívnak vele, felőrli lelki erejét (Jób 31,16-31). Nem segítik, nem az Úrhoz viszik közelebb, hanem meggyőzni akarják, azonban Jób ellenáll, hiszen nem úgy bűnös, ahogyan azt állítják. Ez az ellenállás nem segíti, nem békességhez juttatja, és nem azon fáradozik, hogy Jób elfogadja a helyzetet, majd keresse Isten megoldását.  Hiszen az Úr megoldása nem mindig az, amit mi várunk. Pál is kérte a gyógyulást, a tövis elmúlását, és nem azt kapta meg, hanem kapott erőt, ami által képessé vált a tövissel együtt szolgálni. Van, amikor az Úr a betegséget, a nehéz helyzetet is felhasználja dicsőségének felmutatására. Jó meglátni, hogy az Úr kegyelme mindenre elég, általa képessé válhatunk olyan dolgokra, ami nem volna lehetséges a saját erőnk, meglévő egészségünk által. A kegyelem jelenléte alázatossá tesz, megmutatja, milyen hatalmas is az Úr.

Mivel Jóbot nem a kegyelem felé segítik, egyre nehezebben tudja feldolgozni, ami vele történt. A múltra visszatekintve korábbi kiválóságát látja, és ennek nyomán felmerül benne a lázongó gondolat: ezt érdemlem én? Hányszor feltör lényünk mélyéből, ezt érdemlem én? Zúgolódunk és harcolunk az Úr és egymás ellen. Úgy véljük, érdemeink vannak, amiket az Úrnak el kell ismernie. Nincsenek érdemeink, nekünk nem jár semmi, ha mégis átéljük az Úr szeretetét, az kegyelem. A lázadónak büntetés jár, ám Isten a büntetésünket Jézusra terhelte, Ő hordozta el a kereszten. Belehalt a vétkeinkbe, hogy nekünk életünk lehessen. Ha ezt látjuk, nem zúgolódás, hanem csodálkozó hála lesz a szívünkben. Akkor mindent másképp látunk. Nem leszünk elégedetlenek, nem is követelőzünk, hanem hálát adva, leborulva magasztaljuk Urunkat. A kegyelem megrendít, és előhozza a szívünkből a csodálkozást, nem érdemlek ilyen szeretetet, törődést, mégis méltat rá az Úr. Mégis van terve velem, és gondomat viseli. Felfoghatatlan, kimondhatatlan, hogy én részese lehetek Isten országának, hogy rám bízza Magát és országa kincseit.

Jób úgy látja, Isten nem válaszol neki. „Kiáltok hozzád, de nem felelsz”, pedig ez is felelet. Amikor nincs azonnal válasz, az is felelet. Isten nem hagy válasz nélkül, azt mondja várj, légy türelmes. Sokan úgy gondolják, elmondják kéréseiket és azonnal jön a válasz a megoldás. Van, amikor a válasz ez, várj. Meg kell tanulnunk türelmesen várni, várni az Úrra. Istennek van ideje, Ő nem siet, és jó, ha ezt mi is megtanuljuk.

Pál apostol tovább erősíti a kegyelem vonalát (Gal 3,15-18). Az Ábrahámmal kötött szövetség korábbi, mint a törvény. Azonban az ígéretre alapuló szövetséget nem írta felül a törvény, nem tette érvénytelenné. Közbeiktatódott, mert arra volt szükség, ám Jézus Krisztusban ismét az ígéret lépett előtérbe, amely most már a pogányokra is kiterjedt. Ma sincs másképp, hit által mehetünk az Atyához, nincs más, ami által üdvösségünk lehetne, csak egyedül Jézus. Ne akarjunk semmit a kegyelem helyére tenni, ne akarjuk semmivel helyettesíteni, mert ez nem lehetséges. Magunkat csapjuk be, ha nem a kereszthez jövünk.

Isten öröksége az üdvösség, ajándék, ezt nem lehet megszerezni, csak kapni lehet. Ugye szeretjük, ha megajándékoznak minket? Jó ajándékot kapni, mennyire tudunk örülni, amikor ajándékban részesítenek minket. Engedjük, hogy Isten is megajándékozzon minket. Mennyire örültek a pásztorok, amikor szembesültek azzal, hogy az Üdvözítő nekik született. Boldogok voltak, mert kaptak valamit Istentől. Ők, akik mindig másnak adtak, most kaptak, Isten Fiát. Fogadjuk el mi is örömmel az ajándékot, legyünk érte hálásak. Ne akarjunk mi mindenért megfizetni, hiszen az üdvösségért földi fizetőeszközökkel nem lehet eleget tenni. Ezért csak az Úr drága vére elégséges fizetés.  „Tudva, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem Krisztusnak, a hibátlan és szeplőtelen báránynak a drága vérén” (1Pét 1,18-19).

 Zengd Jézus nevét, zengd, világ

1. Zengd Jézus nevét, zengd, világ, őt, angyalok, áldjátok! Felékesítve homlokát, Királylyá Jézust, Jézust koronázzátok!

2. Ti vértanúi Istennek, Kik mennyben szolgáljátok A Bárányt, ki megöletett: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

3. Ti választottak, szent hívek, Mind akit ő megváltott, Szent irgalmát dicsérjétek: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

4. Ti bűnösök, mert ő hordott Tiértetek kínt s átkot, És szent vérével áldozott: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

5. Ti népek, törzsek, kik bárhol Az ő szavát halljátok: Nagy jóvoltáért hálából Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

6. Mily boldogság lesz majd, ha fenn A Jézus előtt állok És mindörökké zenghetem: Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!

Isten áldásával.