Az egyetlen esély: Jézus

I

zráel életét gazdagon megáldotta az Úr, bőségesen termett gyümölcsöt (Hós 10,1-11). Mindezt maga az Úr állapítja meg, tehát nincs okuk panaszra, a tulajdonos minden feltételt biztosított a jó termés számára. Milyen rosszul szoktuk látni életlehetőségeinket, legtöbbször panaszkodunk a körülményekre, pedig az Úr mindet megad, hogy áldott egyen népe élete. Isten mint szőlősgazda törődik népével, gondozza övéit.

Izráel életében sem a gyümölccsel volt a probléma, nem az életszínvonallal volt a baj, hanem azzal, hogy nem az Úrnak adtak hálát. Az északi országrész emberei bálványokat készítettek, hálájukat azok előtt rótták le. Minden gyarapodást, fejlődést a bálványoknak tulajdonítottak. Megrabolták Isten dicsőségét. Amikor nem Istennek vagyunk hálásak az életünkért, javainkért, tálentumainkért, megraboljuk Őt. Amikor így teszünk, bálványimádóvá válunk. A mai ember önmagát isteníti, szereti az elismeréseket, de amikor embernek adjuk az elismerést, Istent bántjuk meg vele. Minden elismerés és hála az Urat illeti, hiszen mindent Tőle kapunk. „Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna” (1Kor 4,7)? Pál apostol idején is ismert volt ez a probléma, megkísértette a korinthusiakat is, megfeledkeztek arról a tényről, hogy mindent az Úrtól kaptak. Nincs semmi az életükben, ami ne felülről való ajándék lenne.

Fontos számunkra is, hogy felismerjük ezeket és hálát adjunk az Úrnak. A hálaadás pedig a bálványok lebontásával jár.  Ha az Urat dicsőítjük, elismerjük, hogy a bálványok nem érnek semmit. Azokat csak az ember találta ki pótmegoldásként, azért, hogy Isten nélkül élhessen. Azonban a bálványimádás, a modern bálványimádás is pusztulásba sodor. Tönkremennek a személyes kapcsolatok, a családok, de a társadalom életének a minősége is csökken. Az élet csak az Úrba vetett élő hit által növekszik és erősödik. Aki Krisztusba veti bizodalmát, képessé válik felülemelkedni a problémákon, győztes életet élni.

Azt is meg kell látnunk, hogy Isten nem adja másnak dicsőségét, a bálványimádó embert megbünteti. Izráel életében is eljött az a pillanat, amikor rádöbbentek, hogy a bálványok tehetetlenek, nem képesek őket megmenteni. Elpusztulnak azok az oltárok, amelyeknél a bálványokat imádták. Az ítélet mindig a bűnbánat, a megtérés érdekében kerül sorra. Általa az Úr meg akarja tisztítani a csalárd szívet. Ez az Úr diagnózisa, csalárd a szívünk, így azután nem jó rá hallgatni, mert megtéveszt. Az egyedüli megbízható iránytű az Úr szava. Az tud eligazítani és helyes irányba vezetni; aki figyel rá, annak a lába előtt mécsessé válik Isten Igéje. Ennek a fényénél meglátjuk a csapdákat, és képesekké válunk kikerülni azokat. Sőt, a szívünket az Úr képes megtisztítani. Szívünk és életünk egyetlen esélye Jézus Krisztus. Az Ő vére tisztít meg minden bűntől.

Jézus, amikor az Atya indította, felment Jeruzsálembe, a lombsátrak ünnepére (Jn 7,14-24). Ez az őszi betakarítási hálaünnep volt. Megköszönték Istennek a termést, minden ajándékát. Jézus is hálát ad az Atyának és dicsőíti Őt. Hogyan? Úgy, hogy tanít, vagyis megismerteti az emberekkel Istent és az Ő akaratát.

A zsidók csodálkoztak tanításán, mert tudták, hogy nem részesült hivatalos képzésben. Az Úr elmondja, hogy az Ő tanítása Istentől, az Ő küldőjétől származik. Személyesen ismeri Istent; amit mond, az az Atyától származik. A hivatalos tanítók kisajátították Isten ismeretét, azt gondolták, csak ők ismerik igazán. Azonban Jézus rámutat, az elméleti ismeret a gyakorlat által válik valósággá, életté. Számunkra is a lényeges, hogy cselekedjük Isten akaratát, vagyis azt tegyük, amit Ő mond, amit az Igében kijelentett. Élet és Ige összetartozik.

Az Úr Jézus számára a gyógyulás, az ember teljes, tehát testi-lelki gyógyulása áll a középpontban. A törvénynek is ezt kell szolgálnia. A betű szerinti megtartás helyett az élet mentése szenteli meg igazán a szombatot is.

Az Úr azt kéri, hogy soha ne látszat alapján hozzunk ítéletet, hanem mindig a teljes Írás fényében vizsgáljuk meg a dolgokat.  Jézus ismeri szívünket és gondolatainkat is. Tudja, mit tervezünk, és hogy milyen szándékkal vagyunk iránta. Őt nem lehet félrevezetni, ezért legyünk Vele őszinték. Ne tagadjuk indulatainkat, hanem megvallva azokat, kérjünk szabadítást. A tagadás soha nem visz előre, nem oldja meg a problémát. Az igazi megoldás az őszinte bűnbánat, mert ezáltal megtapasztaljuk bűneink bocsánatát, és új életet kezdhetünk. Mert az Úr kegyelme által, ha elestünk is, talpra lehet állni.

Bűnös vagyok

1.  

Bűnös vagyok, de hadd legyek Tied,

Én Istenem!

Ki gyógyítná meg beteg szívemet,

Hacsak Te nem?

2.  

Szívem hideg, hogyha tüzet nem adsz,

Ha nem szeretsz,

Nem bírok járni, ha nem támogatsz,

Ha nem vezetsz!

3.  

Nincs örömem, körültem, mint az éj,

Minden sötét,

E bús homályt a tiszta égi fény

Hadd űzze szét!

4.  

Ó, Jézusom, mossa el bűnömet

A drága vér,

Amit Te ontál, égi szeretet,

A bűnökér’!

5.  

Rád várok én! Ó, jöjj hozzám magad,

Szívem óhajt,

S hűséged árja égő szomjamat

Eloltja majd.

Isten áldásával.