Az élet forrása

A

 próféta és felesége kapcsolatán keresztül kerül bemutatásra Isten és népe, Izráel kapcsolata (Hós 2,1-15).  Isten kijelenti, hogy Izráel már nem a felesége, mert megtörték a szövetségi hűséget, elhagyták Urukat és bálványokhoz fordultak. Az északi országrész már az elszakadás óta a bálványok felé hajolt. Bár a bálványimádást mindig úgy igyekeztek feltüntetni, mintha Izráel Istenét imádnák. A bálványban akarták Istent megjeleníteni. Amikor Jeroboám az aranyszobrokat elkészíttette, úgy állította a nép elé, hogy ezek hozták ki őket annak idején Egyiptomból. Onnantól kezdve folyamatosan kísértette őket a bálványimádás. A köztük lakó idegen népek is ezt erősítették bennük. Így kezdték el a Baalt tisztelni, ami termékenység isten volt. Úgy vélték a természeti kincseket, az élelmiszert a Baal adja nekik. Nem Istentől várták a jó termést, és így nem Neki adtak hálát. A Baal tiszteletével együtt mindig egy másik néphez is odapártoltak. Átvették egy pogány nép szokásait, tőlük kértek segítséget, amikor bajba kerültek. Az északi országrész is gyakran valamelyik szomszédjától várta a politikai, katonai, és anyagi segítséget. Szaladgált a szeretői után pontosan ezt jelenti, nem az élő Istenre bízta magát és nem Tőle várta a megoldást, a segítséget, hanem mindig másoktól.

Vajon ránk mi a jellemző? Mi valóban mindig mindent az Úrtól kérünk és várunk? Igaz ránk nézve, hogy mindenkor hálaadással tárjuk fel Isten előtt kéréseinket? Minden bizodalmunkat Belé vetjük, vagy mi is megtaláltuk magunknak az emberi erőforrásokat? Bizony Isten mai gyermekei is gyakran inkább magukban, összeköttetéseikben, a hatalomban bíznak. Nagyon nehezen tudjuk magunkat úgy rábízni Isten gondoskodására, ahogy azt tette Illés próféta.

Izráel nem döbbent rá, hogy mindent az Úrtól kapott. Milyen csodálatos, amikor mindezt felismerjük és hála tölti be a szívünket. Amikor mindenünk meg van, jól mennek a dolgok, elfelejtjük, hogy Isten áldása van rajtunk, Ő ajándékozott meg bennünket. Csak amikor valami baj történik, keressük Istent. Akkor döbbenünk rá, hogy minden az Ő kezéből származik.

Egy fontos gondolatot látunk a hetedik versben, amit nem szoktunk komolyan venni, így mi is úgy járunk, mint Izráel fiai. Ők is úgy gondolták, hogy javaik az övék és arra költik amire akarják. Isten, most számon kéri rajtuk. Mi mire költjük a pénzünket? Nem jut a mi jövedelmünkből is bálványokra? Gondoljuk most végig az Úr előtt a gazdálkodásunkat. Van-e Istennek beleszólása pénzügyeinkbe? Az Úr nem azért áldja meg munkánkat, életünket, hogy csak magunkra, élvezeteinkre gondoljunk, csak azokra költsünk, hanem azért, hogy azzal is Őt dicsőítsük, Neki szolgáljunk.

Isten ad lehetőséget népe számára a megtérésre. Megváltoztathatják életüket, elfordulhatnak a tehetetlen bálványoktól, megszakíthatják az idegen népekkel való kapcsolatot és elhagyhatják a pogány életformát. Az Úr félrevonja őket, és a szívükre beszél. Gyönyörű Ige ez, a paráznát sem dobja el az Úr, hanem olyan lehetőséget, áhítatos csöndet biztosít a számára, ahol a szívére beszélhet. A bűnösnek is van szíve, és Isten szóval igyekszik hatni rá. Az Úr nem erőszakos, Igével kíván meggyőzni minket. A rendszeres bibliaolvasás során is ez valósul meg. Isten félre von a világ zajától és beszélget velünk. Vegyük komolyan szavát. Már itt felcsillan az újrakezdés, az új élet lehetősége. Isten mindent megtesz azért, hogy elhagyjuk bálványainkat és visszatérjünk Hozzá. Amikor ez megtörténik, kitárul előttünk Isten országának minden gazdagsága. Úgy járunk, mint a tékozló fiú, amikor hazatért. Ámuldozva élte át a bőséget, a fiúvá fogadtatást.

Óriási kegyelem, hogy olvashatjuk az Igét (Jn 5,39-47). Azonban meg kell nézni, mi motivál az olvasásakor?  Azért kutatom, mert az Urat szeretném egyre jobban megismerni, Neki akarok engedelmeskedni, vagy csak megszokásból, puszta ismeretszerzésből?  Az Ige Jézusról tesz bizonyságot, azért kaptuk, hogy általa megismerjük Megváltónkat. A Biblia Jézushoz kalauzol, mert általa kapunk szabadítást, és Általa jutunk el az Atya házába.  Jézus az örök élet útja. Nem vezet oda más út, csak egyedül Ő.

A zsidók olvasták a Jézusról szóló ígéreteket, de nem akarták elismerni Jézust. Nem mentek Hozzá, mint az élet forrásához. A Biblia akkor jelent áldást a számunkra, ha komolyan vesszük szavait, és Jézushoz megyünk. Ha úgy keressük az Urat, mint az élet forrását. A mai ember az életet keresi, megakarja azt ragadni és közben elmegy az Élet mellett. Az igazi élet Jézus.

Jézus elmondja, Ő emberektől nem fogad el dicsőséget. Mennyire nem igaz ez ránk, mi szeretjük, ha megbecsülnek és dicsérnek bennünket. Sőt a hívők is gyakran a világ dicséretét, megbecsülését keresik. Legyen ebben is az Úr élete a példa a számunkra, mi csak arra vágyjunk, hogy majd Ő dicsérjen meg, amikor eljön értünk.

Az Őt támadóknak elmondja, ismeri őket, és látja, hogy nincs meg bennük Isten szeretete.  De mit lát bennem? Mi van az én szívemben, mivel vagyok tele?  Kérjük, az Urat tisztítson meg minden egyéb dologtól, és csak az Ő szeretete töltsön be a mai napon is.

Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen

1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Mármár megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.

2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.

3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?

4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.

5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.

6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.

Isten áldásával.