S
|
alamon
uralkodása kezdetén lefekteti Izráel számára, hogy az Ő életében, és így a nép
életében is az Úr a középpont (2Krón 2,1-17). Ezt az áldozatok bemutatásával fejezte ki
erőteljesen. Az ezer égőáldozat azt hangsúlyozta, Isten mindenekfelett való, és
a legfontosabb is az ember életében. Hirdessék a mindennapjaink is ezt,
látszódjék meg, hogy számunkra az Úr a legfontosabb.
Gibeónból való visszatérése után megszületik a terv, az Úr nevének fog
házat építeni. Ez mindennél fontosabb számára. Egy nép nem lehet meg templom
nélkül, nem lehet istentisztelet nélkül, és Salamon ezt felismerte, majd azért
fáradozik, hogy megvalósítsa terveit. Ma sok problémánk ennek a látásnak a
hiányából fakad. Azért is merül ki és betegszik meg korán sok ember, mert ma
templom és istentisztelet nélkül akar élni. Templomra szükség van, mert ez
fejezi ki az Istennel való élő kapcsolatot. Az istentisztelet idején megáll és
feltöltődik a nép. Salamon tisztában van azzal, hogy feltöltődésre szükség van,
nem lehet csak használni a járművet, tankolni is kell.
Hírámtól kér segítséget terve megvalósításhoz. Üzenetében elmondja, mit
készül építeni, és benne kifejti a szombat fontosságát, tehát az istentisztelet,
a megállás napjának központi szerepét, de rámutat a minden nap reggel és este
bemutatott áldozatok fontosságára is. Ezzel Salamon megmutatja számunkra a
helyes életrendet. Minden reggel és este álljunk meg az Úr előtt. Ne csak
reggel kapkodós igeolvasást vigyünk az Úr elé, hanem zárjuk vele napunkat,
tegyük le kezébe az elmúlt nap minden terhét. Ha így cselekszünk, kipihenve,
megújulva ébredünk másnap.
Ehhez azonban jól be kell osztani az időnket, el kell dönteni: tv,
telefon, számítógép vagy az Úrnak szentelt idő. Többféle lehetőséget
felsoroltam már, vajon gyakoroljuk-e? Olvassuk rendszeresen a Zsoltárokat?
Belefogtam már egy bibliai könyv olvasásába, és végig is olvastam? Van-e
kitartás bennünk az Úrral való kapcsolat gyakorlásában?
Nagy házat, vagyis templomot akar építeni Salamon,mivel Isten minden
egyéb istennél nagyobb. Tehát az épület méretei is az Úr hatalmát hivatottak
bemutatni. Azonban ebben már Salamon hiúsága is elővillan, akkora épületet akar
építeni, ami által mindig róla fognak beszélni. És így is lett, mert mi is
Salamon templomának nevezzük azt az épületet. Azonban mi már tudjuk, hogy
mindannyian templomépítők lehetünk, és ehhez nincs is szükségünk kövekre,
mesteremberekre. A Szentlélek templomává alakíthatjuk testünket. Tehát mindenki
számára adott az építőelem, a saját élete. Lényünket szánhatjuk oda a
Szentlélek számára, hogy bennünk éljen, és így az Úr akaratának megcselekvésére
késztessen. Engedjük, hogy templommá váljon a lényünk, az egész életünk.
Tanítványságunkat az élet próbálja meg, mondja az Úr Jézus (Jn 8,30-36).
Nem az a lényeg, én minek tartom magam, mit mondok magamról, hanem az, hogy mit mond az
életem. Amennyiben megmaradunk az Ő beszédeiben, tanítványok vagyunk. Ha nem
maradunk meg, vagyis ha nem az Ő akarata szerint élünk, nem tanítását követjük,
akkor nem vagyunk a tanítványai. Aki az Úr útján jár, beszédeihez, tanításaihoz
szabja életét, az tanítvány. Az élet hitelesíti a keresztyéneket. Gondoljuk
végig, megmaradtunk-e az Úr beszédeiben? Zsinórmérték-e számunkra minden
kérdésben az Ige? Olvassuk el a Hegyi Beszédet, és gondoljuk végig őszintén.
Tegyük általa mérlegre életgyakorlatunkat, és állapítsuk meg, hogy jelen van-e
mindennapjainkban? Mérce-e a Hegyi Beszéd a számunkra?
Az Úr beszéde, tehát az Ige azért is fontos a számunkra, mert Isten
igazságát tárja fel előttünk. Ha ismerjük, akkor hozzá tudjuk mérni a világ
véleményét, tanítását. Az Ige azért is adatik, hogy általa felismerjük, mi az
igazság, és ahhoz ragaszkodjunk. Az Úr pedig azt ígéri, hogy a felismert és
gyakorolt igazság szabaddá tesz. Szabad leszek magamtól, a bűntől, a másoknak
való megfeleléstől.
A zsidók nem értik az Úr beszédét, tiltakoznak ellene, és válaszként
elhangzik a csodálatos kijelentés: „ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal
szabadok lesztek”. A bűn hatalmából csak a Fiú szabadítása által válhatunk
szabadokká. Ez a kijelentés reménységet és utat is mutat, azt mondja, Jézushoz
jöhetünk teljes tehetetlenségben is, mert Ő meg tud szabadítani. Benne van az
is, hogy lehet próbálkozni, lehet segédeszközökkel tünetmentessé válni, azonban
szabad csak a Fiú által lehetek. Akit Ő megszabadít, az valósággal szabad. Azt
már nem a bűn, a szenvedély irányítja, hanem az Úr. Akit a Fiú megszabadít, nem
lesz kényszeres, mert most már eddigi fogvatartója nincs rá hatással. Belülről
is szabad, mert a belső függést is feloldja az Úr Jézus. Aki szabad, tud nemet
mondani.
Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség
1. Meghódol lelkem tenéked, nagy Felség, Szentháromságban ki vagy egy
Istenség. Csak téged illet minden tisztesség, Mert téged ural az egész föld s
ég.
2. Imád a nagy ég ő teljességével, Mondván: szent, szent, szent az Úr
felségével! Teljes a föld s ég dicsőségével, Seregek Ura erősségével!
3. Imád a földnek kiterjedt nagysága, Mind e világnak nagy hatalmassága;
A sok népeknek minden országa, Roppant táborok sűrű sokasága.
4. Imád téged a napnak fényessége, Az éjszakának titkos setétsége; Imád a
holdnak ő teljessége: A csillagoknak szép ékessége.
5. Imád a tenger s a vizek folyása, A sok hegyeknek magas fennállása;
Minden szeleknek széjjeloszlása S a madaraknak ékes szólása.
6. Imádlak én is téged, Teremtőmet, Gondviselőmet és Idvezítőmet,
Megszentelőmet s erősítőmet: Én Istenemet, egy Segítőmet.
7. Imádlak téged, Urát kezdetemnek, Urát végemnek s egész életemnek, Fő
szerző okát a természetnek, Halálnak Urát és kegyelemnek.
8. Imádlak téged, egyedül Uramat, Nem vetem másban én bizodalmamat; Mikor
imádlak, halld meg én szómat, Írd be könyvedbe hódolásomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése