Fogadjuk el Isten kínálatát

A

z Úr megszólítja Izráel vezetőit Hós 5,1-15. A papokat és a királyi ház tagjait, hiszen ők építették ki a pogány kultuszt. A király és a papok irányították a nép hitéletét. Ők határozták meg hol lehet istentiszteletet tartani.  Nem engedték, hogy a nép Jeruzsálembe menjen, Micpában és a Tábor hegyen folyt a kultusz. Figyelték kik mennek Jeruzsálembe és azokat megölték, azonban mindezek a tettek nincsenek rejtve az Úr előtt. Sőt semmi nincs rejtve Előtte, nyitott könyv számára az egész életünk.

Az Úr látja, hogy most amikor keresi őket, küldi hozzájuk prófétáját, még mindig a bálványok után futnak. Így látja a mi életünket is az Úr, tisztában van azzal, hogy nincs összhangban a beszédünk és az életünk. Vasárnap megjelenünk az istentiszteleten, de a hét többi napján, bálványaink, kedvteléseink után járunk. Az Úr azonban nem csak vasárnap, hanem mindennap irányítani kívánja életünket.

Izráel annyira belebonyolódott az istentelen életmódba, a bálványimádásba, hogy rabjává vált, és teljesen eltávolodott az Úrtól. Már érzéketlenné váltak a szavára, ezért nem tudják megkeresni, távol kerültek az Úrtól, és ezt a távolságot csak igazi bűnbánat, megtérés tudná csökkenteni.

Amikor meglátták, hogy baj van, közeledik az ítélet, nem az Úrhoz fordultak, hanem Asszíriától vártak segítséget. Isten népe sebeit nem az Úr által orvosoltatja, hanem pogány népekhez fut. Gondoljuk végig, hogy mi minden problémánkkal azonnal Istent keressük? Nem megyünk először mi oda gyógyíttatni magunkat, ahová mások. Mi is a világ által elfogadott és népszerűsített helyeket keressük. Azt gondoljuk a világ szakemberei meg tudják gyógyítani lelkünk és életünk válságait. Azonban meg kell látni, hogy egyedül az Úr ért az életünkhöz. Nála van a gyógyulás. A vérfolyásos asszony is minden korabeli lehetőséget végigjárt, amikor semmi nem segített elindult Jézushoz. Az Úr közelében azután meggyógyult az élete. Ne várjuk meg, amíg mindenünket elviszi a világ, hanem mindjárt keressük fel Urunkat, forduljunk a fő Pásztorhoz.

Az Úr Júdát is megfeddi, és ha nem keresi az Urat, ha nem tér meg ő is megítéltetik. Júda visszaélt Izráel nyomorúságával. Nem segítette a testvérnépet Júda, de nem is tartott bűnbánatot, hanem, kihasználta a kínálkozó lehetőséget, és a fogságra vitt Izráel területéből lekanyarított egy darabot, a határát kiterjesztette Izráel területére is. Milyen szomorú, hogy mások nyomorúságát mennyire ki akarjuk használni. Ennyire gonosz ember szíve, hogy segítség helyett, még ő is kárt okoz a másiknak.

A Jézust hallgató nép jó kérdést tesz fel, „mit kell tennünk, hogy az Isten dolgait cselekedjük” (Jn 6,28-34)? Az Úr meg adja a feleletet: „higgyetek abban, akit Ő küldött.” Az első dolog a hit, hinni Jézusban. Azért küldte el Őt az Atya, hogy felismerjük Benne Őt, és hit által bízzuk Rá magunkat. Aki hisz Benne, az kap új életet, aki hisz Benne, mint a Messiásban az engedelmeskedni fog Neki. Mit kell tenni? Engedelmeskedni Jézusnak. Tenni, azt, amit mond a számunkra. Pál apostol is ezt tapasztalta meg a damaszkuszi úton. Azt jelenti hinni, hogy elfogadom Jézus szavát iránytűnek. Ahhoz szabom magam és mindenkor kész vagyok tenni, amit mond.

Ezek az emberek azonban nem akarják Jézust érteni, nem akarják Őt követni. Jelet kértek.  Mózesre utaltak, aki mannát adott a népnek a pusztában és ezáltal világossá vált, hogy ő Isten követe. Azonban Jézus a jelet már megtette, hiszen átélték, hogy egy kevésből jól tartotta őket. A jel azonban nem párosult hittel, sőt azt látjuk, hogy aki csodára vár, annak soha nem elég egy csoda, az mindig többet akar, és a szíve megkeményedik.

Jézus válaszában rámutat, hogy Isten ad nekik igazi mennyei kenyeret, és ez a kenyér már nem  a testet, hanem a lelket  táplálja az örök életre. Ez a mennyei kenyér az Úr Jézus élete. Őt adta számunkra az Atya. Bár felismernénk, hogy Ő az Akire szükségünk  van.

Nekünk is az a bajunk, ami akkor és ott Izráel fiainak, mindig mást akarunk, mint amit Isten kínál a számunkra. Ez a kenyér már nemcsak a zsidóknak, hanem az egész világ számára életet jelent. Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét üdvözül. Őbenne már nincs elválasztó vonal, Ő szabaddá teszi az utat minden ember számára, legyen szegény vagy, gazdag, szolga vagy szabad, fehér bőrű, avagy színes. Isten kegyelme Jézusban mindannyiunk számára elérhető.

Krisztus, ki vagy nap és világ

1. Krisztus, ki vagy nap és világ, Minket sötétségben ne hagyj! Igaz világosság te vagy, Kárhozatra mennünk ne hagyj!

2. Téged kérünk, szent Úr Isten: Oltalmazz minket ez éjen; Nyugodalmunk benned légyen, A mi lelkünk el ne vesszen!

3. Nehéz álom el ne nyomjon, Az ellenség meg ne csaljon; Testünk hozzá ne hajoljon És haragodba ne hozzon!

4. Mi szemeink ha alusznak, Szíveink rád vigyázzanak; Te hatalmadnak ereje Légyen híveid őrzője!

5. Úr Isten, hozzád kiáltunk: Gondviselőnk, légy oltalmunk! Őrizz meg ellenségektől, Lelki, testi ínségektől!

6. Parancsoljad angyalidnak, Hogy mireánk vigyázzanak; A mi gonosz ellenségünk Messze távol járjon tőlünk!

7. Emlékezzél meg mirólunk: Jól tudod, mily gyarlók vagyunk; Kiket megváltál véreddel: Úr Jézus, kérünk, ne hagyj el!

8. Dicsőség légyen Atyának, Ő szent Fiának, Krisztusnak, Szentlélekkel egyetemben, Örökkön-örökké! Ámen.

Isten áldásával.