A nagy lehetőség

A

 Krónikák második könyve Salamon király uralkodásának korába visz el bennünket (2Krón 1,1-17). Tehát közvetlenül Dávid uralkodása után vagyunk, több száz évvel Hóseás könyvének kora előtt. Még egységes a királyság, még egész Izráel, mind a tizenkét törzs egy úton halad.

Az első versben egy tömör életmeghatározást olvasunk, megerősödött Salamon királyi hatalma. Tehát a krónikás visszatekintve úgy látja, hogy Dávid után a fia hatalma, az ország élete megerősödött, fejlődött és előrehaladt. Vagyis Salamon tovább építette azt, amit átvett, kezében Izráel értékei szaporodtak, az ország élete előre haladt. Salamon jól bánt a rábízottakkal, nem tékozolta el azt, amit Dávid létrehozott, hanem bölcsen bánt vele. Ez a növekedés szemmel látható volt. Jó, ha van növekedés az életünkben, a korábbiakhoz viszonyítva. Ha az életünket szemléljük, akkor évről-évre növekedést, hitünkben való megerősödést kellene tapasztalni.

A krónikák írója azonban nem Salamon egyéni képességeinek, tehetségének tulajdonítja mindezt, hanem Istennel való kapcsolatának. Istene vele volt, és naggyá tette. Tehát mindent Istentől kapott, látható volt az ország életében Isten jelenléte. Látható-e az én életemben Isten jelenléte? Úgy értékelem-e a növekedést, az előbbre jutást, hogy ezek nem saját eredményeim, hanem Isten ajándékai?

Salamon felismerte, hogy minden kegyelem, és ezért hálaadó istentiszteletet mutat be. Hálás Istennek. Szinte első útja a szent sátorba vezet, így azután jól kezdi uralkodását. Jól kezdi, mert Istennel kezdi. Hálát ad, áldozatot mutat be és segítséget kér. Ennél nem lehet jobban kezdeni, számunkra is példa ez. Mindig az Úr elé állással kezdjük napunkat, munkánkat, minden feladatunkat. Így fejezzük ki hálánkat és az Úrra utaltságunkat.

Salamon komolyan vette a hálát, hiszen ezer égőáldozatot mutatott be. Nem arra törekedett, hogy minél olcsóbban megússza, hanem minél többet igyekezett az Úrnak adni. Őt nem hátráltatja a nagy vagyon sem a bőkezű adakozásban, szívből ad.

Isten válaszol az imára, az áldozatra, az odaszánásra. Kérhet az Úrtól. Egy kérést tárhat Isten elé. Salamon jól él ezzel a lehetőséggel, nem szédül meg tőle, és nem herdálja el. Nem saját vágyainak, kívánságainak a kielégítésére használja fel. Bölcsességet és tudományt kér, mert átéli az uralkodással járó felelősséget. Elgondolkoztam, ha nekem lenne ilyen lehetőségem, ha egyet kérhetnék, vajon mit is kérnék. Te mit kérnél, ha Isten ezzel a lehetőséggel ajándékozna meg? Ha bármit kérhetnénk, mit tennénk?

Isten értékeli Salamon alázatát, és megadja számára azt, amit kért. Megkapja a bölcsességet, de azt is, amit nem kért, hatalmat és gazdagságot. Az Úr Jézus szavait látjuk megvalósulni már Salamon életében. Ezek a történések igazolják az Urat, és erősítik Benne való bizalmunkat. Ráadásul megerősítik számunkra, hogy Isten országa mindenkor ugyanúgy működik. Mi is ez a szabály, ami mozgatja Isten országát?  „Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6,33).

A zsidók nem akarták felismerni, hogy addig van lehetőségük a kegyelemre, az új élet megkezdésére, amíg Jézus velük van (Jn 8,21-30). Jézus nélkül bűneikben maradnak. Természetesen ma is van lehetőségünk megragadni a kegyelmet, de számunkra is azt üzeni, hogy a bűntől csak Jézus által van szabadulás. Ha ezt nem látjuk, és Őt elutasítva magunk akarunk boldogulni, bűneinkben maradunk. Egyedül csak Ő a megoldás. Őáltala van bűneinkre bocsánat, csak Jézus vére az egyedüli szer, amely képes eltávolítani a bűnt. Áldott legyen Isten, hogy ideadta Fiát, hogy keresztre adta értünk.

Megláthatjuk Jézus és a köztünk levő különbséget is. Az a különbség, hogy Ő fölülről, azaz az Atyától való, mi pedig ebből a világból valók vagyunk. Mi ide kötődünk, de újjá lehet születni. Az Úr Jézus kegyelme és a Szentlélek által mi is beleszülethetünk abba a másik világba, az Atya mennyei világába.

Mindez hit által válik számunkra lehetővé. Azonban nem egyszerűen azt jelenti ez, hogy hiszek valamiben, hanem azt, hogy hiszem-e, hogy Jézus a Krisztus? Ő az Isten Fia, Aki azért jött, hogy életét adja a bűnösökért, és így megmentsen az örök haláltól.

Csodálatos bizonyságtétel hagyja el Jézus száját: Velem van az Atya. Azért csodálatos, mert a külső történések, az emberek Hozzá való viszonya nem ezt mutatja. Körülveszik ellenséges indulatú emberek, mégis tudja, Vele van az Úr. Erősödjünk meg mi is abban a bizonyosságban, ha azt tesszük, ami az Úrnak kedves, velünk van. Akkor is velünk van, ha a körülmények ezt nem mindig támasztják alá. Azonban hitből él az igaz.

Ó, könyörgést meghallgató

1. Ó, könyörgést meghallgató Édes Atya, mindenható, Ha lelkem hozzád emelkedik, És a buzgóság szárnyain, Ajakim óhajtásain Elődbe érvén, reménykedik: Érzem, hogy az örök élet Már e földön az enyém lett.

2. Ha örömmel gerjedezem És rebegni igyekezem, Tetőled mennyi áldást vészek! Feltekintvén rád, Atyámra, :/: Könny csordul már az orcámra; Azáltal olyan újjá lészek, Mint a plánta, mikor arra Harmatcseppet szülsz hajnalra.

3. Ha szívemet bánat járja, Szemem keserűség árja: Előtted való zokogásom; Titkon ajtómat behajtva :/: És magánosan sóhajtva Akkor is édes újulásom, Mert minden könnyűvel, jajjal Könnyebbül sorsom egy bajjal.

4. Ha templomban megjelenek, Ahol összesereglenek, Felséges neved imádói: Velük együtt fohászkodva :/: Úgy tetszik, mintha vigadva Ott volnék, hol a menny lakói A te királyi székednek Előtte letelepednek.

5. Te, ki a szív mozdulásit, Mint a vizeknek folyásit, Szabadon hajtod ide s tova, Neveld ezt az érzést bennem, :/: És taníts jól könyörgenem; Majd egyszer pedig, Mennyek ura, Vigy be az egek egébe, Imádásod szent helyébe.

Isten áldásával.