Van kegyelem

D

ániel próféta könyvének végén bizonyságot nyerünk arról, hogy Isten soha nem hagyja magára népét (Dán 12,1-13). A megfelelő időben mindig küld valakit, aki népe mellé áll. Olyan személyt, fejedelmet, tehát mennyei lényt küld, aki képes Isten gyermekeit megszabadítani az adott nyomorúságból. Nagy erőforrás ez a mi számunkra is. Könnyebb úgy küzdeni az evangélium terjedéséért, életek szabadulásáért, hogy tudjuk, Urunk nem hagy magunkra. Nem engedi, hogy egyedül küzdjünk, akkor sem, ha nem mindig látható a Segítő, vagy nem azonnal tapasztaljuk a szabadítást. Sőt, ez bátorítás a jövőre nézve is, amikor nyomorúságon megy keresztül az Egyház, lesz, aki mellette áll, segíti. Isten nem hagyja magára övéit, felkészít a küzdelemre, és Pál által megerősít, aki így ír: „Ha Isten velünk, ki ellenünk” (Rm 8,31)? Ez a mi válaszunk, ebből meríthetünk erőt, Isten velünk, velem van, akkor ki is járhatna sikerrel ellenem. Az Úrral még a kőfalon is átugorhatunk.

Dániel is megtudja, hogy Istennek terve van a történelmemmel, minden az üdvtervének megfelelően halad, így a kíváncsiság nincs kielégítve. Van, amit még nem lehet nyilvánosságra hozni, hanem majd az Istentől elrendelt időben, a végső időben válik hozzáférhetővé. Addig az Úr gyermekei Gazdájukra figyelve élik bizonyságtevő idejüket. Kutathatjuk az írást, ismereteket szerezhetünk, hogy minél felkészültebbek legyünk, és nyitott legyen mindig a szívünk az Úr szavára. Isten népe reményteljes várakozásban él. Várja az Úr megjelenését, az új teremtést. Amíg ez megtörténik, a hívő emberek is átmennek e világból az eljövendőbe. A hívő ember is meghal addig. Erre is fel kell készülni, de azzal a tudattal készülhetünk, hogy lesz feltámadás. Mert Istennél nem a halál, a pusztulás a végszó, hanem a feltámadás, az élet, az újrakezdés.

A továbbhaladást megkönnyíti Isten jelenléte, és az, hogy Ő folyamatosan szól. Szava által életet közöl, és irányítja mindennapjainkat (Hós 1,1-12). Az Ige a lámpás, amelynek fénye mellett a helyes irány felé haladhatunk. Most Hóseás könyvén keresztül szól hozzánk Urunk. A próféta jóval Dániel előtt élt, neve azt jelenti: szabadulás, megmentés. Az északi országrész prófétája volt, így már a neve is reménységet jelentett ennek a bálványimádásba, hűtlenségbe csúszott népnek. Azt üzente, van lehetőség a megtérésre, az újrakezdésre. Isten megszabadítja népét, mert neki van hatalma a bűn, és a bálványok felett is.

Olyan szépen van megfogalmazva a második versben: „amikor az Úr beszélni kezdett.” Isten nem cselekszik azonnal, vár, és ad időt a számunkra a megtérésre, változtatásra. Ha ez nem történik meg, beszélni kezd. Prófétát küld, aki által elmondja üzenetét, kijelenti a közelgő ítéletet. Nem mindjárt ítél az Úr, hanem, előbb szól, igét küld. Ha nem halljuk meg és nem értjük, amit mond, jön az ítélet.

Nem könnyű a próféta szolgálata, hisz nagyon nehéz feladatot kap. Parázna nőt kell feleségül vennie, mert Isten népe paráználkodott. Így a próféta élete képes üzenet lesz Izráel számára. Így szemlélteti számukra az Úr, így látlak benneteket, ilyenek vagytok. Ez bizony nem szép kép, lecsupaszítja a büszkeséget, és szembesít a valósággal. Hűtlenek vagytok, mondja az Úr. Ha nem Őt imádjuk, vagy valami mást is beengedünk a szívünkbe, mi is paráznákká válunk.

Isten üzeni, ha nem térnek le erről az útról, nem könyörül meg rajtuk, hanem kiszolgáltatja őket ellenségeiknek. Nincs kegyelem, az ajtók bezárultak, ez a tragédia. Amikor mennénk, már nem lehet, mert az ajtó zárva van.

Azonban Júda felé hangzik a kegyelem szava, akik hűségesek, megtapasztalják Isten megmentő szeretetét. Elhangzik a távoli jövő számára is az ígéret, Isten összegyűjti övéit.  Mert könyörülő Isten az Úr.

Hóseás hirdeti, ne adják fel, mert eljön az idő, amikor azt hirdetik: Van kegyelem. Mi már tudjuk, hogy eljött ez az idő. Kétezer év óta hirdettetik nemcsak zsidóknak, hanem a pogányok számára is Isten kegyelme. Mi ebben a kegyelmi időszakban élünk. Magasztaljuk Urunkat ezért, és ne éljünk vissza türelmével, kegyelmével. Van kegyelem, csodálatos szavak ezek, a bűnös számára van megbocsátás, ebből fakadhat remény a mi számunkra is. Ha tékozló fiúként vagy tagadó Péterként éltünk is, van kegyelem, van visszaút, Jézus által, az atyai házba.

Jézus a nagy hídépítő. Azért jött, hogy összekösse a pusztulás világát az élet világával (Jn 5,24-38). Itt a bűn miatt halálban vagyunk, ám a Jézus Krisztusba vetett hit által a halálból életre juthatunk.  Ez az átmenetel már most megtörténik. Nemcsak halálunk után, hanem már itt és most életre juthatunk. Aki befogadja életébe az Urat, megtapasztalja mindezt. Eljön majd az idő, amikor a már hitben meghaltak is átmennek a halálból az életre. Ez már a feltámadást jelenti. A halálra Istennek a feltámadás a válasza. Az ember nem tud mit kezdeni a halállal, sem a halál utáni élettel. Egyedül Isten tudott vele valamit kezdeni, Jézus által legyőzte és majd megsemmisíti. Eljön majd a halál halálának a napja is, az Úr gyermekei a Győztes Jézussal vehetnek részt rajta. Mi csak okoskodni tudunk a halálról, és majd átélni, de megoldani ezt a kérdést nem vagyunk képesek.

Azonban Jézus feltámadása által elrendezte a halált, nekünk csak Ővele kell foglalkozni. Azért élünk, hogy megismerjük Őt. Aki ebben a világban hallja az Úr hangját, és követi, mint juh a pásztort, az utolsó napon is meghallja a Pásztor hangját. Jézus szavában életre keltő erő van. Ez az erő áradhat ma is szét lényünkben, és általa életre kelti a bűn által lebénított, halottá tett életünket. Jézus vérében csodás erő van, általa megújulás részesei lehetünk. Így hát most vigyük Hozzá megfáradt életünket. Ne engedjünk a csüggedésnek, ne máshol keressük a felüdülést, hanem vegyük észre, számunkra az Úrban van a folytatás.

Jézus Isten igazságát hozta el világunkba, általa üdvözülhetünk. Jézus célja a mi üdvösségünk. Értünk tevékenykedik. Ő nem önző életet folytatott, hanem szolgáló életformát valósított meg. Értünk élt és halt meg a kereszten. Azért, hogy életünk legyen és bőségben éljünk. Isten országának a bőségét kínálja már ebben a világban. Nem zsugorodó, hanem egyre táguló életre hív.

Istennek Jézus az arcképe, és Ő a hangja is. Tehát Isten mindent Jézusban jelent ki magáról, mindent Általa mond el számunkra. Így mindenkor Őt keressük, mert Jézus nélkül senki nem juthat el Istenhez.

Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.