Csodálatos Tanácsos

A

z Istenétől eltávolodott nép lelki sötétségét és mélységét ábrázolja Ézsaiás. Megdöbbentő és szemléletes a leírás, az éhesen bolyongó népről. Isten nélkül tele vannak szorongással, félelemmel, ami az éhezés nyomán harag fakad a szívükben. Ezt a haragot Istenre öntik, Őt hibáztatják, ellene lázadnak. Ez a kép a mai Isten nélküli ember állapotát is kifejezi. Mennyi szorongás és félelem halmozódik fel, tele vagyunk stresszel, ami alatt már roskadozunk. Ha valamiben hiányt szenvedünk, vagy csak egy kis ideig nélkülöznünk kell a megszokott kényelmet, mi is haragot lövellünk Isten felé. Őt okoljuk életünk ilyetén alakulása végett.

Ézsaiás nemcsak a nép mélyrepülését látja, hanem Isten kijelenti azt az időt számára, amikor ebből a reménytelen állapotból kiemelkednek.  „A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog” (Ézsaiás 9,1-6). Ebből a próféciából meg kell látnunk, hogy Izráel életének a megváltozása nem a saját munkájuk eredménye, Isten végzi el bennük a változást. Sőt Isten lehetőséget ad, hogy megváltozzanak, reményteljessé váljon az életük. Ezt a lehetőséget úgy kapják, hogy egyszer egy nagy világosság ragyog be mindennapjaik elsötétedett, elreménytelenedett, befelé forduló életükbe. Ez az áldott fény ott fog ragyogni Izráel egén. De a fényt be kell engedni az életünkbe. Ki kell tárni szívünk ablakait, hogy beragyoghasson a világosság.

Mi már tudjuk, hogy az Áldott fény, Jézus. Ő a világ világossága, és ahová beragyog, ott minden más fényben tűnik fel. Ott megláthatom magam annak, aki vagyok, és ha ez megtörténik, és bűnbánattal elé hullok, a bűnbocsánat, az újrakezdés nagy örömét élem át.

Gyönyörű kijelentést kap a próféta egy csodálatos gyermekről, akiben minden vágy és remény beteljesül. Az lesz a gyermek, Akire minden ember vár, Akire szüksége van a világnak. Mi már tudhatjuk, hogy ez a gyermek az Úr Jézus Krisztus.  Nekünk születik, szól az ige, „született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus” (Lk 2,11), hirdették az angyalok Betlehem mezején. Nekünk született, ám az ajándékot át kell venni, nekem személyesen, mert ezt a csomagot, senki nem veheti át helyette. Isten Jézus Krisztusba csomagolt kegyelmét személyesen nekem kézbesíti a mennyei posta. Nem írhatok más számára felhatalmazást, ezt csak én vehetem át, alázattal és bűnbánattal.

Mennyit szenvedünk, sokszor nyögünk a terhek alatt, pedig itt van, Aki magára veszi a terheinket, az Ő válla minden súlyt elbír.  Hányszor vagyunk tanácstalanok, nem tudjuk, miképp döntsünk, mert mi nem látjuk előre döntéseink következményeit, sem az élet alakulását. Isten adott nekünk egy tanácsadót, nem kell Neki drága pénzeket kifizetni, ingyen szolgál jó tanáccsal, mégsem élünk vele.

Hányszor tapasztaljuk, amit Luther Márton is leírt, erőnk magában mit sem ér, de mellettünk áll, az Erős Isten, Rá lehet támaszkodni. Ő a Békesség Fejedelme, amennyiben átveszi az Uralmat életem felett, a béke fog a szívem alapdallamává válni. Ha Ő velem van, békességgel a szívemben indulhatok az előttem álló feladatoknak, és az Ő erejére támaszkodva, képessé válok munkám elvégzésére.  Meg kell tanulni jól élni ezzel az erővel, és megmaradni az Ő békességében.

 Az Újszövetségben tovább figyelhetjük az Úr Jézus életét (Márk 3,13-21). A tizenkét tanítvány elhívását látjuk ebben a történetben.  Lényeges elem, hogy mielőtt kiválasztotta tanítványait, felmegy a hegyre. A hegy az Istenhez való közelséget fejezi ki. A hegyen imádságban kéri el tanítványait az Atyától. Ez egy nagyon fontos pillanat, hiszen nem mindegy kik lesznek kísérői, kikre bízza tanítását, kik képviselik majd az emberek előtt. Mielőtt döntene, megbeszéli az atyával és ebből a csendből már határozottan lép az emberek közé, és magabiztosan, nevükön szólítva választja ki őket.  Ebben a csendben megismerte azok belső tulajdonságait, akik majd követik, így meglepetés nem éri, de azt is tudja mivé formálódnak a kezeiben. Ahogyan Jézus igénkben cselekszik számunkra is minta, hányszor kell fontos dolgokban döntenünk, meg találjuk-e az alkalmat az elcsendesedésre? Ki kérjük-e a csodálatos Tanácsos véleményét? Én választok barátot, házastársat, vagy elkérem és elfogadom őt Isten kezéből? Ez utóbbi lenni a helyes hozzáállás.

Nézzük meg mire választotta ki a tizenkettőt?  Arra, hogy Vele legyenek. Az elhívás lényege, hogy Vele legyek. Tehát nem a szolgálat, a másoknak való segítségnyújtás, hanem a Vele létel az első. Ha Vele vagyok és feltöltődtem, megismertem akaratát, majd jöhet a szolgálat. De az is csak akkor, amikor engem küld személyesen. Elhívás és elküldés nélkül nem vagyok tanítvány. Nem a tanítványok választották Jézust, hanem Ő választotta ki a tanítványokat. Ma is ennek kell lenni a sorrendnek.

Magával ragadó, amint egyenként és néven szólítva hívja el őket. Így ismer engem és téged is. Tudja, kik vagyunk, mi van a szívünkben, sőt ismeri indulatainkat. Lám Ő nevezi mennydörgés fiainak Jánost és Jakabot. Tudja, hogy most még villámok vannak szívükben és indulataikban. Amikor elnevezi, őket egyben felszínre hozza a bennük levő, de mások előtt láthatatlan valóságot, és szembesíti vele őket. Ezek vagytok most, de majd a mennydörgés fia Jézus lénye által, szeretett tanítvánnyá, a szeretet apostolává szelídül. Jézus nekünk is megmutatja, kik vagyunk, bizony nem könnyű ezzel szembesülni, de azért teszi, mert közben felajánlja, lényének átalakító kohóját, amelyben az én természetem is krisztusivá válhat.

Azt is megláthatjuk, hogy Jézust sem értik meg, még a hozzátartozói sem. Amíg fel nem tárul fel előttük lényének valósága, amíg az ács külseje mögött, nem ismerik fel a benne jelenlévő Istent, nem értik. Mi is csak akkor értjük meg Őt, ha meglátjuk benne az Isten Fiát. Ugyanígy minket sem értenek meg. A mai tanítványt is ugyanígy megvetik és támadják, amíg fel nem ragyog előttük a Krisztus. Az Úr azonban erővel és békességgel ruház fel a sérelmek, a meg nem értettség, az elutasítottság elhordozására.

A mélyből kiáltok

A mélyből kiáltok, Jézus,

A bűnöm verme, de mély!

Rám omlott az átok, Jézus,

Oly szörnyű, sötét az éj!

Ha nem jössz segélyre, Jézus,

Kialszik minden remény

És itt a vak éjbe’ Jézus,

A mélybe’ veszek el én!

Te mindent vállaltál, Jézus,

Kínt, szégyent ott fenn a fán,

És értem meghaltál, Jézus,

A véres, bús Golgotán.

Nagy üdvöt szereztél, Jézus,

S én hittel elfogadom,

A szívem cserébe, Jézus,

Tenéked odaadom.

Ó, Téged szeretni, Jézus,

A szívem boldog joga,

És Téged követni, Jézus,

Az élet célja maga.

Tevéled haladni, Jézus,

A mennyek felé menés,

És Nálad maradni, Jézus,

Az béke megpihenés.

A Lelked vígasztal, Jézus,

És Ő ad mindig erőt.

A lelkem magasztal, Jézus,

S megvall a világ előtt.

Örömmel megyek be, Jézus,

Tehozzád a mennybe fel,

S ott fenn az egekbe’ Jézus,

Te rólam vallást teszel.

Isten áldásával.