A |
Filiszteusok után a Móábiak számára is küld Isten üzenetet a próféta által (15,9). Fenyegető jövendölés Móáb ellen olvassuk az első versben. A jövendölés azt jelenti, még előtte vannak a fenyegetésnek, még nem történt meg a hódítás. Ha pedig még előtte vannak, akkor nem az ítélet, hanem az ítélet megelőzése a hangsúlyos. Azt üzeni Isten, Móáb elkerülheti a pusztulást, ha komolyan veszi a figyelmeztetést és megtér. Isten még a pogány Móábnak is lehetőséget kínál az életre.
A prófétai üzenet a felkészülés lehetőségét is magába foglalja. Már nem mondhatják, hogy nem tudnak a veszélyről, de a még rendelkezésre álló időt kihasználhatják, megtérésre, illetve arra, hogy ne váratlanul érje őket az esemény. A Szentírás hangsúlyozza az Úr Jézus visszajövetelét, de mivel már hosszú idő eltelt az ígéret óta, sokan úgy gondolják nem fog az megvalósulni. A beteljesedésig fennálló idő, mindig a szolgálat és a felkészülés ideje. Úgy kell élnünk, hogy ne tolvajként lepjen meg az a nap, hanem szolgálatban, Istentől kapott feladataink végzése közben. Vagyis, éberen és felkészülten (Máté 24,42-51).
A próféta ítéletről szól, de együttérzéssel és felelősségteljesen teszi. Szívből kiált Móáb miatt, vagyis nem kárörvendezve, hanem közbenjáró szívvel adja tovább az üzenetet. Móáb ellenséges Izráellel szemben, a próféta ennek ellenére nem a vesztüket akarja, hanem a megtérésüket. Számunkra is iránymutató Ézsaiás magatartása, azt üzeni, járjunk közbe az Úrnál még ellenségeinkért is. Ha imádkozunk értük, megváltozhatnak, Isten Lelke munkája által az ellenségből baráttá lehetnek. Jézus is ezt kéri tanítványaitól: „áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” (Lukács 6,27).
Márk evangéliumában folytatjuk a gadarai megszállott meggyógyításának csodálatos történetét (Mk 5,14-20). Milyen jó Jézus mellett letisztult elmével és megnyugodva látni ezt az embert. Eddig mindig hajtotta a benne lévő tisztátalan lélek, nem volt sem éjjele sem nappala, sem nyugalomnapja, mert nem tudott megnyugodni. Űzte, hajtotta a benne lévő légió. Hány ember van manapság, akit ugyanígy űz valami, nem tud megállni még a nyugalomnapján sem. Jó hír minden nyugtalan ember számára, hogy az Úr Jézus jelenlétében a legnyugtalanabb szív is lecsillapodik.
Egy pillanatra térjünk még vissza a tegnapi szakaszhoz, láttuk, amint Jézus megkérdezte az embertől a nevét. Ő válaszolt és kimondta: „Légió a nevem” (9). Az egyik magyarázó megjegyzi, hogy ez a név utalhat a római légióval való találkozásra is. Ez az ember láthatta a légió brutalitását és a fel nem dolgozott esemény belobbant lelkében, és utat nyitott a gonosz számára, aki átvette az uralmat élete felett. Amikor kimondja a nevét, akkor feltárja lénye borzalmas titkát Jézus előtt. Jézus előhívta ezt a fel nem dolgozott emléket, és így tudatosult benne élete széthullásának alapproblémája. A tudatosult problémát pedig elfogadta és rábízta Jézusra. Az Úr pedig egyetlen szavával kiküldte életéből a légiót, a probléma, a betegség forrását.
Sokan hordoznak ma lényük mélyén eltitkolva gyermekkori sérelmet, valamilyen traumát, ami ha nincs Isten előtt elfogadva, majd a kereszt alatt lerakva, belobban.Jézus most kérdezi a nevünket, kérdezi azt, akik, amik valójában vagyunk, ami megkötözve tart. Mondjuk ki bátran, a szenvedélyünk, a sérelmünk nevét. Mondjuk ki előtte: ez vagyok, ez a nevem. Mert az őszinte vallomás a gyógyulás kezdete. Ez az ember őszinte volt, vállalta a nevét, mostani állapotát, és megtapasztalta, hogy újra önmagává válik. Jézus által tisztulhatok meg és fel. A gadarai azt is felismerte, hogy a további élete csakis Jézussal lehet egészséges, ezért Vele akar maradni. Ám Jézus visszaküldi övéihez, mert ott a helye, azok közt, akik nem tudtak rajta segíteni, akik szenvedtek tőle. Akitől eddig szenvedtek és féltek, az most áldásukra szolgál. Eddig fájdalmat okozott, mostantól fogva gyógyulást és örömet jelent környezete számára.
A gadaraiak azonban Jézust elutasítják. Miért teszik ezt? Pontosan nem tudjuk, de néhány dolgon el lehet gondolkodni. Gadara polgárai inkább ragaszkodtak az eddigi megoldásaikhoz. Kitartottak a kötél a lánc, és a sírboltok terápiája mellett. Nem akarták beengedni városukba azt, amit Jézus kínál, mert tudták, hogy Jézus gyógyítása nekik is kerül valamibe. Inkább maradtak a félelmeik, disznóságaik, rabságában, mintsem Jézussal egy újat kezdjenek. Azután pedig, többre értékelték a disznókat, mint beteg társukat. Jobban fájt nekik néhány állat pusztulása, mint egy ember nyomorúsága. A mai ember egyre inkább a gadaraiakhoz hasonlít, jobban érdekli az állatok sorsa, mint egy-egy ember szenvedése. Fontosabb a haszon, mint valakinek a gyógyulása, a szabadulása.
Jézus azonban nem mond le ezekről sem, hanem maga helyett a megszabadult gadarait hagyja hátra. Ha Jézust el is küldik, de az evangélium ottmarad. Az Úr mennybemenetele után tanítványait hagyja a világban, és nekik is az a feladatuk, hogy elmondják milyen nagy dolgot tett velük az Úr. Vigyük mi is hírül az Úr életünkben elvégzett szabadítását.
Vigyük hírül, van Szabadító, ezért meg lehet szabadulni és gyógyulni, reménytelennek látszó helyzetekből is.
Maradj velem
Maradj velem, mert mindjárt este van,
Nő a sötét, ó el ne hagyj Uram;
Nincs senkim és a vígaszt nem lelem,
Gyámoltalannal, ó maradj velem.
Kis életem fut s hervadásba hull,
Bú lesz a vígság, fényesség fakul,
Csak változást és romlást lát a szem;
Változhatatlan, ó, maradj velem.
Minden múló perc Hozzád visz közel,
Kegyelmed űzi kísértőmet el,
Nincs más vezérem, nincs más Mesterem,
Fényben, borúban, ó maradj velem.
Ellenség ellen áldásod fedez,
A könny nem sós, a kór is könnyű lesz,
Sír, halálfúlánk, hol a győzelem?
Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.
Húnyó szemembe vésd keresztedet,
Ködöt foszlatva láttasd szent eged.
Föld árnya fut, menny fénye megjelen:
Halálban is Te légy, Uram, velem.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése