Immánuel

F

olytatjuk a megkezdett hetedik fejezet olvasását (Ézsaiás 7,1025). A tegnapi szakaszban felszólította az Úr Júda királyát, hogy a kialakult helyzet ellenére se féljen, mert a látszat csal. A látszat szerint végveszélybe kerültek, mert az Izráeli koalíció legyőzhetetlen számukra, a valóság azonban az, hogy a két ország olyan, mint az elégett, és már csak füstölgő fadarab, veszélytelen. Ha ezt Júda felismeri, elmúlik a félelme. Az eloltott tűz már nem veszélyes. Így veszi le a félelem megbénító erejét vállainkról is az Úr, azt üzeni, amitől félsz, már veszélytelen, mert a benne levő tűz már el van oltva. Ne a látszatnak higgy, hanem Uradnak.

Isten tovább lelkigondozza és erősíti Áházt. Isten soha nem végez félmunkát, nem hagy magunkra, amíg teljesen meg nem értjük akaratát, és fel nem szabadulunk a félelem alól. A teljes bizonyosság érdekében még jelet is kérhet az Úrtól, ám ő ezt nem meri megtenni. Vannak olyanok, akik úgy akarnak jelet Istentől, hogy ezt a lehetőséget nem kapták meg Tőle. Ezért mindenféle tiltott terület felé elindulnak, csak megtudják azt, amit rejteget még előlük a jövő.

Áház álkegyességével fárasztja az Urat. Miért? Azért mert Istentől nem mer jelet kérni, de amit az Úr megtiltott népe számára, azt gond nélkül megtette. Áház „Izráel királyainak az útján járt, sőt még a fiát is elégette áldozatul, azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött az Úr Izráel fiai elől.  Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden bujazöld fa alatt.” (Kir 16,3-4). Sajnos ez a magatartás minket is fenyeget, amikor a bűnt cselekedjük, amikor az elzárt területre lépünk nem félünk Isten megkísértésétől. Amikor pedig engedelmességet kér, vagy nagy tettekre hatalmaz fel, nem merünk lépni. Az Úr tisztítsa meg szívünket ettől a képmutatástól és segítsen az engedelmesség útjára.

Isten maga ad népének jelet, amely jel lesz az akkor élők és a későbbi generációk számára is. Nekik üzeni Isten, hogy lesz szabadulás, Isten megmenti és megtartja népét a birodalmak fenyegetése közepette is.  Isten, Asszíria fölött is Úr. Elhozza Asszíria királyát, vagyis eljön Jeruzsálem falai alá, azért, hogy rádöbbenjenek, ők sem jobbak, ők sem érdemelnek mást, mint ítéletet, de Isten irgalmas, ha megtérnek, megmenekülnek és élni fognak. Ezzel számunkra is üzen az Úr, amikor egy katasztrófa körülöttünk végbe megy, azt jelenti, Isten megítél és mi még kapunk időt, a megtérésre, a Vele való újrakezdésre. Nem azért maradunk ki, vagy éljük túl, azt a súlyos eseményt, mert mi jobbak vagyunk, nem, hanem Isten még ad időt a számunkra, hogy meglássuk bűneinket, és bocsánatot kérjünk Tőle, majd rendezzük dolgainkat egymás felé is. A kegyelmet nyert élet a mindennapokban megnyilvánuló hatása által lesz a környezet felé is üzenet, arról, hogy változástörtént bennünk.

Az Immánuel prófécia pedig számunkra már nem ígéret, hanem beteljesedés. Mi már tudjuk, hogy Immánuel Jézus Krisztusban eljött a földre. Őbenne, valóban Velünk az Isten. Ezt láthatjuk most, amint napról-napra olvassuk Márk evangéliumát. Ahogyan él és cselekszik, azt mutatja, Jézusban Isten jött el közénk. Mert csak Ő képes fentről, a jobból, lefelé a rosszabb felé haladni, mások érdekében. Értem és Érted lemondott azokról az értékekről, amelyek itt a földön az ember számára fontosak. Azért, hogy az életét adja értem a kereszten maga mögött hagyta Názáret békés, dolgos hétköznapjait, lemondott a család öröméről, és vállalta a támadást, az elutasítást. Mindezek közben lehajolt a porban lévő emberhez, hogy felemelje. Milyen csodálatos, Ő megérintette a gyógyíthatatlan és fertőző leprást. Nem irtózott és nem félt, hanem vállalta őt úgy amint volt. Az érintésben már benne volt a gyógyítás. támadások kereszttüzében is leült egy asztalhoz a vámszedőkkel és bűnösökkel, mert értük jött. Nem nézte ez mibe kerül Neki csak azt, hogy ezeket a lelkükben is megbetegedett embereket helyreállítsa. Azért jött, hogy a Lévikből Máték, Isten drága ajándékai legyenek, a sok sebből vérző világ számára. Máté az evangéliuma által, hány betegnek közvetítette a gyógyulást, hány depressziós szabadult fel a feszültség gúzsba kötöző ereje alól, gyógyszerek nélkül. Kell-e ennél felszabadítóbb üzenet: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11,28).

A mai részben (Mk 2,23-28) tovább folytatódik a Jézus körüli értetlenség, és az Őt támadó kritizálás.  De látjuk, Jézus tudja, mit tesz, honnan jött és hová tart. Ő határozott és céltudatos, ezért nem érnek célt támadói. Isten minket is ilyen határozott és tudatos tanítványokká akar formálni.

Az azonban megdöbbentő, hogy Izráel vezetői az emberi törvényekhez ragaszkodnak mereven, és nem Isten irgalmas akaratára figyelnek. Az egyház soha nem hagyhatja figyelmen kívül, amit Jézus mond: A szombat lett az emberért. Mert bizony mindig fenyeget bennünket, hogy saját törvényeinket, amelyek általában a Bibliával sincsenek összhangban, fontosabbnak tartjuk, az embernél, és Isten akaratánál.  A bűnös ember megmentésénél, a lélekmentésnél nem lehet fontosabb a külső forma, a szabály. Ezeknek az előbbit kell szolgálnia. Ha ezt teszi, ha segíti a lelkek mentését az egyház kerete, működése, akkor betölti küldetését. Urunk segítsen, hogy mi is úgy éljünk szabályainkkal, az igével, ahogyan Ő élt.

Jövel, jövel Immánuel

1. Jövel, jövel Immánuel,

Csak téged áhít Izráel.

És hozzád sóhajt untalan,

Mert Isten híján hontalan.

Meglásd, meglásd, ó Izráel,

Hogy eljövend Immánuel.

2. Jövel, ó, Jessze vesszeje,

És állj a rossznak ellene!

A mélyből, mely már eltemet,

S a tűzből mentsd ki hívedet!

Meglásd, meglásd, ó Izráel,

Hogy eljövend Immánuel.

3. Jövel, jövel, ó, napkelet,

Ím, árva néped költöget;

Törd át a sűrű éj ködét,

És oszlasd gyászát szerteszét!

Meglásd, meglásd, ó Izráel,

Hogy eljövend Immánuel.

4. Jövel, ó, Dávid adta kulcs,

Hogy fényességes napra gyújts,

A mennyországba tárj utat,

És rekeszd el a poklokat!

Meglásd, meglásd, ó Izráel,

Hogy eljövend Immánuel.

5. Jövel, jövel, ó, Adonáj,

Ki Sínáj hegyről szólalál,

Hogy törvényt lássál népeden,

Jöjj fenségednek teljében!

Meglásd, meglásd, ó Izráel,

Hogy eljövend Immánuel.

Isten áldásával.