É
zsaiás ötben Isten magát egy szőlős gazdához hasonlítja, népét pedig szőlőhöz. A próféta által elmondja mi mindent és milyen törődéssel végzett el a szőlővel kapcsolatban a jó termés érdekében. Istenben kiváló, szerető szívű és gondos Gazdát ismerünk meg. Odafigyel a hely kiválasztására is, ahová a szőlőt kívánta telepíteni. „Nagyon kövér” helyre ültette, tejjel és mézzel folyó földre helyezte be Izráelt. Csodálatos, jól fejlődő területet biztosított számukra. Isten ma is odafigyel népére, jó lehetőséget, gazdag életfeltételeket kínál, hiszen az Ő országba plántál. Azonban a telepítés után sem hagyta szőlőjét magára, hanem mindent megtett a jó feltételek megteremtése érdekében. Gondosan elvégezte a szükséges munkákat. Megtisztította a földet a kövektől. Amikor kézbe veszi, az életünket először a szívünket tisztítja meg. Micsoda talaj is a szívem, mennyi munkát ad az Úrnak, és milyen sok fáradságába kerül, amíg jó talajjá formálja. A magvető példázatában (Mk 4,1-20) megláthatjuk milyen talaj is az életünk, mennyi minden van bennünk, ami akadályozza a gyümölcstermést. De az Úr képes megtisztítani és termővé változtatni ez rút, bűnös szívem. Mi már azt is tudjuk, hogy a szőlővesszőt az igazi szőlőtőbe, Jézus lényébe oltja bele. Mert az igazán jó feltételt Jézus lénye biztosítja a számunkra. Mi addig nem tudunk gyümölcsöt teremni, amíg bele nem kerülünk az igazi szőlőtőbe (János 15,1-8). Ennyi gondos munka után is képes volt Izráel vadszőlőt teremni. Mit tehet még a Gazda ennyi fáradság után? Úgy dönt, leveszi róla a kezét és hagyja, hogy a vadállatok feldúlják, elpusztítsák. Miért? Mert a szőlő, nem dísznövény. Isten népét nem dísznövénynek állította a világ népe közé. Nem az a feladata, hogy szép, látványos, vonzó legyen, hanem gyümölcsöt teremjem, és tápláljon, felüdítsen másokat. Lukács evangéliumában is olvasunk egy hasonló példázatot, ott egy fügefáról van szó, amelyen három éve keresi a gazda a gyümölcsöt, de nem talál. Úgy határoz, kivágatja, hogy ne foglalja a földet hiába (Lukács 13,6-9). A nem termő fügefa csak hiába van a kertben, elveszi a helyet egy másik, termő fa elől. Bizony végig kell gondolni az életem, nem csak hiába foglalom a helyet, Isten szőlős kertjében. Terem-e az életem? Van-e rajta gyümölcs, vagy csak magamnak élek? A terméketlen szőlő, és a fügefa is csak maguknak éltek. a számukra biztosított tápanyagot önző módon felélték és nem adták tovább mások felé, gyümölcs formájában. Sok keresztyén csak magát táplálja, hizlalja az igével, Isten kegyelmével, de nem látható gyümölcs az életében. Nem ezek közé tartom én is? Uram könyörülj és változtass termővé, hogy ne kerüljek kivágásra. A fügefa története megismertet minket a vincellérrel, aki így szól a gazdához: „Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki” (Lukács 13,8-9). Ez a közbenjáró vincellér, pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Még Ő is megtesz mindent, még egy ráadástörődést fordít rá, még egy esélyt ad neki. Vajon él-e vele? Csodálatos hír, az Úr Jézus még ad nekem és neked is egy esélyt, ezt az évet, éljünk vele. Hagyd meg még ebben az évben, és az ebben az évben a hangsúlyos. A türelemmel, a kegyelemmel visszaélni nem lehet. Bocsáss meg Uram! Hányszor volt ez már hozzám szóló ige és érintett meg, hogy ez az új a kegyelem éve, és mégsem vettem komolyan, mégsem csak Neked éltem és szolgáltam. Nem váltam termővé, hanem csupán díszelegtem. Köszönöm, hogy még mindig tart kegyelmed, hadd vegyem most végre komolyan.Márk evangéliumában láthatjuk (1,40-45), milyen termő, bővem termő volt Jézus földi élete. Alig kezdte meg szolgálatát sokan megtapasztalják gyógyító, szabadító, bűnből helyreállító hatalmát. Nem telepszik le egy helyen rendelőt nyitva, hanem bejárja Galileát és viszi Isten országának jó hírét és erejét. Amerre jár, kiűzi az ördögöket. Az embert leigázó, rabszolgasorban tartó hatalomnak menni kell onnan, ahová Jézus beteszi a lábát. Ő azt akarja, hogy az ember bűntől és ördögi hatalmak befolyásától szabadon éljen, és egész életével Istent szolgálja és dicsőítse. Jézus elhozta az igazi felszabadulást. Nem emberi programok hozzák el számunkra, hanem egyedül Ő.Jézus mindenki számára elérhetővé teszi az új és szabad élet lehetőségét. Aki vágyik az Atyától eltervezett igazi emberhez méltó életre, és azt Jézustól várja, bármikor és bárhol felkeresheti. Jézus mindig elérhető, megközelíthető. Ő elérhető, de nekem kell megindulni Felé, úgy ahogy a leprás is tette. Halott Róla és elindult, úgy ahogy volt kitaszítottan, nyomorultul, és közben hitte, hogy Jézus meg tudja tisztítani. Ez a hit lendítette előre, ez segítette, hogy ne adja fel, ne forduljon vissza, hanem menjen végig az úton, amíg az Úr elé jut. Hiszed-e igazán, hogy Ő meg tud tisztítani? Meg tudja tisztítani ajkadat a sok és felesleges, vagy a tisztátalan beszédtől, szívedet a bűntől, és elmédet a gonosz, tisztátalan gondolatoktól? Ha igen, akkor jöjj Hozzá alázattal és kérd Tőle a megtisztíttatást. Csak így lehet jönni, amint ez az ember is jött: leborulva és alázatosan kérve. Megdöbbentő, hogy hosszú és súlyos szenvedés után, nem vádolja az Urat, miért engedte ezt? Ez az ember a lepra megjelenése után mindent elveszített, ami addig fontos volt a számára és mégsem vádol, hanem alázattal kér. Sőt engem nagyon megragadott, hogy ebben a kérésben benne van az is, hogy kész elfogadni, ha Jézus nem akarja meggyógyítani. Hiszi, hogy képes rá, de nem erőszakoskodik, nem várja el, ez neki nem jár, ő csak kegyelemből kaphatja a megtisztulást, amit szabad hálás szívvel elfogadnia. Uram tedd ilyen alázatossá az én szívemet is, hogy mindig el tudjam fogadni a Te akaratod, akkor is, ha az nem egyezik az enyémmel. Könyörülj, hogy ne lázadjak, amikor nem azt adod, amit én várok. A leprás felismerte Jézus elég, nem kell több annál, ha van Ura és Megváltója. A leprás élete is többet ér Jézussal, mint az egészséges Jézus nélkül. Bár mi is felismernénk ezt, sokak élete gyökeresen megváltozna, és pozitív irányt venne.Ez az ember hallja a csodálatos választ: Akarom, tisztulj meg! Ennél több nem kell, Jézus szava elég. Talán furcsa, hogy azt kapja, ne beszéljen a gyógyulásáról. Nem arról van szó, hogy soha senkinek ne mondja el, hanem tartsa meg a törvény által előírt sorrendet. Menjen el a paphoz, hivatalos szervekhez, és amikor azok megállapítják hivatalosan a gyógyulást, elmondhatja. Ha a pap megállapítja a tisztulást, rá kérdez miképp történt ez, és először neki kell hallani, mert a papnak is tudnia kell, eljött az áldott Orvos, a drága főpap, Jézus. Gyakran minket is a hivatalos helyre küld az új életünkkel, hogy akik nem gondolták, hogy valaha is megváltozhatunk, lássák: Istennél minden lehetséges. Ez az ember azonban nem hallgatott Jézusra, hanem azonnal tovább adta történetét. Ezzel akadályozta Jézust. Az Úr azonban ismét a puszta, elhagyatott helyeket kereste fel, csendre volt szüksége, kapcsolatra az Atyával a népszerűség idején is. Aki őszintén vágyott igére, megtérésre, új életre, az a pusztában is megtalálta Jézust.
Jézusom, ki árva lelkem
1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy.
Isten áldásával.
| É |
zsaiás ötben Isten magát egy szőlős gazdához hasonlítja, népét pedig szőlőhöz. A próféta által elmondja mi mindent és milyen törődéssel végzett el a szőlővel kapcsolatban a jó termés érdekében. Istenben kiváló, szerető szívű és gondos Gazdát ismerünk meg. Odafigyel a hely kiválasztására is, ahová a szőlőt kívánta telepíteni. „Nagyon kövér” helyre ültette, tejjel és mézzel folyó földre helyezte be Izráelt. Csodálatos, jól fejlődő területet biztosított számukra. Isten ma is odafigyel népére, jó lehetőséget, gazdag életfeltételeket kínál, hiszen az Ő országba plántál.
Azonban a telepítés után sem hagyta szőlőjét magára, hanem mindent megtett a jó feltételek megteremtése érdekében. Gondosan elvégezte a szükséges munkákat. Megtisztította a földet a kövektől. Amikor kézbe veszi, az életünket először a szívünket tisztítja meg. Micsoda talaj is a szívem, mennyi munkát ad az Úrnak, és milyen sok fáradságába kerül, amíg jó talajjá formálja. A magvető példázatában (Mk 4,1-20) megláthatjuk milyen talaj is az életünk, mennyi minden van bennünk, ami akadályozza a gyümölcstermést. De az Úr képes megtisztítani és termővé változtatni ez rút, bűnös szívem.
Mi már azt is tudjuk, hogy a szőlővesszőt az igazi szőlőtőbe, Jézus lényébe oltja bele. Mert az igazán jó feltételt Jézus lénye biztosítja a számunkra. Mi addig nem tudunk gyümölcsöt teremni, amíg bele nem kerülünk az igazi szőlőtőbe (János 15,1-8). Ennyi gondos munka után is képes volt Izráel vadszőlőt teremni. Mit tehet még a Gazda ennyi fáradság után? Úgy dönt, leveszi róla a kezét és hagyja, hogy a vadállatok feldúlják, elpusztítsák. Miért? Mert a szőlő, nem dísznövény. Isten népét nem dísznövénynek állította a világ népe közé. Nem az a feladata, hogy szép, látványos, vonzó legyen, hanem gyümölcsöt teremjem, és tápláljon, felüdítsen másokat.
Lukács evangéliumában is olvasunk egy hasonló példázatot, ott egy fügefáról van szó, amelyen három éve keresi a gazda a gyümölcsöt, de nem talál. Úgy határoz, kivágatja, hogy ne foglalja a földet hiába (Lukács 13,6-9). A nem termő fügefa csak hiába van a kertben, elveszi a helyet egy másik, termő fa elől. Bizony végig kell gondolni az életem, nem csak hiába foglalom a helyet, Isten szőlős kertjében. Terem-e az életem? Van-e rajta gyümölcs, vagy csak magamnak élek? A terméketlen szőlő, és a fügefa is csak maguknak éltek. a számukra biztosított tápanyagot önző módon felélték és nem adták tovább mások felé, gyümölcs formájában. Sok keresztyén csak magát táplálja, hizlalja az igével, Isten kegyelmével, de nem látható gyümölcs az életében. Nem ezek közé tartom én is? Uram könyörülj és változtass termővé, hogy ne kerüljek kivágásra.
A fügefa története megismertet minket a vincellérrel, aki így szól a gazdához: „Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki” (Lukács 13,8-9). Ez a közbenjáró vincellér, pedig nem más, mint az Úr Jézus Krisztus. Még Ő is megtesz mindent, még egy ráadástörődést fordít rá, még egy esélyt ad neki. Vajon él-e vele? Csodálatos hír, az Úr Jézus még ad nekem és neked is egy esélyt, ezt az évet, éljünk vele. Hagyd meg még ebben az évben, és az ebben az évben a hangsúlyos. A türelemmel, a kegyelemmel visszaélni nem lehet. Bocsáss meg Uram! Hányszor volt ez már hozzám szóló ige és érintett meg, hogy ez az új a kegyelem éve, és mégsem vettem komolyan, mégsem csak Neked éltem és szolgáltam. Nem váltam termővé, hanem csupán díszelegtem. Köszönöm, hogy még mindig tart kegyelmed, hadd vegyem most végre komolyan.
Márk evangéliumában láthatjuk (1,40-45), milyen termő, bővem termő volt Jézus földi élete. Alig kezdte meg szolgálatát sokan megtapasztalják gyógyító, szabadító, bűnből helyreállító hatalmát. Nem telepszik le egy helyen rendelőt nyitva, hanem bejárja Galileát és viszi Isten országának jó hírét és erejét. Amerre jár, kiűzi az ördögöket. Az embert leigázó, rabszolgasorban tartó hatalomnak menni kell onnan, ahová Jézus beteszi a lábát. Ő azt akarja, hogy az ember bűntől és ördögi hatalmak befolyásától szabadon éljen, és egész életével Istent szolgálja és dicsőítse. Jézus elhozta az igazi felszabadulást. Nem emberi programok hozzák el számunkra, hanem egyedül Ő.
Jézus mindenki számára elérhetővé teszi az új és szabad élet lehetőségét. Aki vágyik az Atyától eltervezett igazi emberhez méltó életre, és azt Jézustól várja, bármikor és bárhol felkeresheti. Jézus mindig elérhető, megközelíthető.
Ő elérhető, de nekem kell megindulni Felé, úgy ahogy a leprás is tette. Halott Róla és elindult, úgy ahogy volt kitaszítottan, nyomorultul, és közben hitte, hogy Jézus meg tudja tisztítani. Ez a hit lendítette előre, ez segítette, hogy ne adja fel, ne forduljon vissza, hanem menjen végig az úton, amíg az Úr elé jut. Hiszed-e igazán, hogy Ő meg tud tisztítani? Meg tudja tisztítani ajkadat a sok és felesleges, vagy a tisztátalan beszédtől, szívedet a bűntől, és elmédet a gonosz, tisztátalan gondolatoktól? Ha igen, akkor jöjj Hozzá alázattal és kérd Tőle a megtisztíttatást. Csak így lehet jönni, amint ez az ember is jött: leborulva és alázatosan kérve. Megdöbbentő, hogy hosszú és súlyos szenvedés után, nem vádolja az Urat, miért engedte ezt? Ez az ember a lepra megjelenése után mindent elveszített, ami addig fontos volt a számára és mégsem vádol, hanem alázattal kér. Sőt engem nagyon megragadott, hogy ebben a kérésben benne van az is, hogy kész elfogadni, ha Jézus nem akarja meggyógyítani. Hiszi, hogy képes rá, de nem erőszakoskodik, nem várja el, ez neki nem jár, ő csak kegyelemből kaphatja a megtisztulást, amit szabad hálás szívvel elfogadnia. Uram tedd ilyen alázatossá az én szívemet is, hogy mindig el tudjam fogadni a Te akaratod, akkor is, ha az nem egyezik az enyémmel. Könyörülj, hogy ne lázadjak, amikor nem azt adod, amit én várok. A leprás felismerte Jézus elég, nem kell több annál, ha van Ura és Megváltója. A leprás élete is többet ér Jézussal, mint az egészséges Jézus nélkül. Bár mi is felismernénk ezt, sokak élete gyökeresen megváltozna, és pozitív irányt venne.
Ez az ember hallja a csodálatos választ: Akarom, tisztulj meg! Ennél több nem kell, Jézus szava elég. Talán furcsa, hogy azt kapja, ne beszéljen a gyógyulásáról. Nem arról van szó, hogy soha senkinek ne mondja el, hanem tartsa meg a törvény által előírt sorrendet. Menjen el a paphoz, hivatalos szervekhez, és amikor azok megállapítják hivatalosan a gyógyulást, elmondhatja. Ha a pap megállapítja a tisztulást, rá kérdez miképp történt ez, és először neki kell hallani, mert a papnak is tudnia kell, eljött az áldott Orvos, a drága főpap, Jézus. Gyakran minket is a hivatalos helyre küld az új életünkkel, hogy akik nem gondolták, hogy valaha is megváltozhatunk, lássák: Istennél minden lehetséges. Ez az ember azonban nem hallgatott Jézusra, hanem azonnal tovább adta történetét. Ezzel akadályozta Jézust. Az Úr azonban ismét a puszta, elhagyatott helyeket kereste fel, csendre volt szüksége, kapcsolatra az Atyával a népszerűség idején is. Aki őszintén vágyott igére, megtérésre, új életre, az a pusztában is megtalálta Jézust.
Jézusom, ki árva lelkem
1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy.
2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/: Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem, Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése