Isten országa

B

irodalmak jönnek és birodalmak mennek, üzeni Ézsaiás próféta (Ézs 13,1-22) korunk számára is. Népek emelkednek fel és tűnnek el a süllyesztőben, sztárok jönnek és tűnnek el, még a megasztárok is, de „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsidók 13,8). „Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad” (Ézs 40,8). Korunk embere is megtapasztalta, hogy a még valójában létre sem jött kommunizmus is eltűnt, még szocializmus korában. Az egyedüli maradandó és biztos pont a földön az ember számára a Mindenható Isten. A legfélelmetesebb és a legpusztítóbb birodalmak és uralkodók is letűntek, de az élő a szent Isten, ma is jelen van és elérhető minden hittel kereső ember számra. Így kell minden korban, a maiban is a tanítványoknak az élethez hozzáállni. A földi birodalom elmúlik, hiszen eddig mindegyiknek letelt az ideje, ezért félelemmentesen az Úrnak engedelmeskedve, az Ő áldását közvetítve élhetünk hűségesen. Meg kel még jegyezni, hogy ezek a birodalmak Isten igéjét mindig el akarták pusztítani és hirdették, utánuk már nem lesz biblia. A Bibliát pusztító diktátorok már mind meghaltak, az ige azonban örökké él, megmarad, táplálja a vele élőket. Isten szava új életre segít, hat, mint a só, amely belekerül az ételbe, Erőt és bölcsességet kínál a számunkra. Áldott legyen az Úr az Igéért, mert a Szentírás nyomában élet fakad, és marad mindig utána.

Ellenben a birodalmak mindig ugyanazok a romboló erők maradnak. Ézsaiás jól szemlélteti a birodalom belső hatóanyagát, amely nem más, mint a hatalom, és az erő, romboló, pusztító megnyilvánulása. Ez nem változott ma sem, a birodalom nyomul előre, elsodorva más népeket, kultúrákat, akaratokat, terveket. Tévedése abban áll, hogy nem látja meg, ő is eszköz Isten kezében. Akkor emelkedhet fel, amikor eljön Istentől kirendelt ideje, és növekedése addig tart, amíg engedelmesen belesimul az Úr akaratába. Ha leválik az isteni akaratról és függetleníti magát, dicsőítve saját erejét és hatalmát, hanyatlásnak indul.  A birodalom lényege mára sem változott, csak az eszközei. Ma modernebb formában láncolja magához az embereket és vannak olyan feladatok, amelyek elvégzésére, hadseregre sincs szüksége. A jövő generáció elpusztítását a csecsemők megölését, nem neki kell elvégezni, ezt elvégzik helyette az anyák és az orvosok.

Igénkben Isten kijelenti: „Megbüntetem a világ gonoszságát, a bűnösök bűnét. Véget vetek a kevélyek gőgjének, az erőszakosok gőgösségét megalázom” (11). Nincs olyan birodalom, sem ember, akinek az életét ne kérné számon Isten. A földön meg lehet úszni dolgokat, azonban „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik” (Zsidók 9,27). a halált és az azt követő ítéletet senki sem kerülheti ki. A legnagyobb hatalommal rendelkező embernek sincs lehetősége, hogy a halált és az Isten elé állást kikerülje. Ezt senki nem tudja elintézni, a halálla szemben mindenki tehetetlen, kizárólag az Úr Jézus tudta meghódoltatni. Ez a Jézus, amíg itt vagyunk a földön, lehetővé teszi mindannyiunk számára, hogy alázattal előtte leborulva, bűneinket megbánva Hozzá jöjjünk. A legelvetemültebb ember számára is van még kegyelem. Drága hír ez a számunkra, nem vagyunk reménytelen helyzetben, de nekem kell élni a lehetőséggel, saját koronámat nekem kell az Úr lábai elé tennem, hogy Ő legyen Úr, éltem felett.

Tulajdonképpen össze is kapcsolódik az újszövetségi igénk a fentebb kifejtett gondolatokkal. Hiszen Jézus példázataiban is országról van szó (Mk 4,26-34). Ez az ország azonban nem emberi alapítású, hanem Istené. Az Ő országáról, annak megvalósulásáról és természetéről szól. Mit tudunk meg róla? Jézus vetőmaghoz hasonlítja, és kívülről kerül bele a világunkba. Nem az ember világának a része, hanem Jézus Krisztus hozta el. Ezért tiszta és nemes mag. Minden bűntől mentes. Ahhoz, hogy kifejtse, hatását el kell vetni. Tehát vetni kell ahhoz, hogy legyen jó termés. Nem mindegy, hogy mit vetünk. Az igazi átalakulást, az élet pozitív megváltozását, csak Isten igéje tudja elvégezni. Ha kihagyjuk, és valami mással pótoljuk, nem lesz jó termés. Azt fogjuk aratni amit, vetünk. Ha Isten országát, akkor előbb vagy utóbb meg fog jelenni, ennek az országnak a jele, ha nem akkor azt fogjuk megtapasztalni, amit elvetettünk. De nem várjuk az Isten országát, annak áldásait, erőit, Isten törvénye szerinti életet, ha nem vetettük el az Ő országának magjait családunkban, környezetünkben. Isten igéjét soha semmi nem tudja helyettesíteni. De jó lenne, ha végre erre rádöbbennénk. Bizony már tapasztaljuk, annak a kornak a hatását, amelyben nem az igét vetettük, hanem a gyomot,s már kezdjük aratni a termését.

A vetés a mi részünk, a növekedés az Isten munkája. Ő bele programozta az igébe a növekedést. Nem lehet siettetni, meg van a fejlődésének a sorrendje. Nem lehet kihagyni a zöld sarj, a kalász, és a termés közül egyiket sem. Türelemmel kell kivárni, amíg felnő a mag és termést hoz. A vetéssel még nincs befejezve, az az első lépcső, gondozni kell a földet és várni, beérjen a termés. Isten országa nem lerohan, hanem folyamatosan növekszik.

A mustármag példázata szerint úgy jön el isten országa a világunkba, hogy a hit nélküli ember kételkedik az ige hatékonyságában. Lehetetlennek és hihetetlennek tűnik az emberek számára, hogy elég csak hinteni az igét, és majd általa csodálatos változások mennek végbe az ember és a társadalom életében. Azonban sokan megtapasztaltuk már, hogy Isten igéjében erő van.  Isten országának a természete átalakító, megújító, felemelő és békességet adó.  Engedjük, hogy a mi életünkben is kifejtse átalakító hatását. „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és a Szentlélekben való öröm” (Róma 14,47).

Igéje szól

Igéje szól, Igéje hív,

Szívünkben kétséget csöndesít.

Kegyelme kész, áldása vár,                

Tárd ki a szíved, ó, tárd ki már! 

 Igéje szól, Igéje hív,

Urunkat követni megtanít.                

Kegyelme kész... 

Igéje szól, Igéje hív,

Nagy és szent munkára lelkesít.      

Kegyelme kész...

Igéje szól, Igéje hív,

Mondjon hát hálát a száj s a szív!    

Kegyelme kész...

Isten áldásával.